~11.Rész~

Reggel szörnyű fejfájással keltem.
- Aish! - motyogtam. A kanapémon feküdtem. Nem emlékeztem semmire sem az estéből. Vagyis... Annyira emlékeztem, hogy áthívtam magamhoz MinHyukot. Azon kívül tényleg semmire. Felültem, körbenéztem, majd kipattantam a kanapéból, szereztem magamnak fájdalomcsillapítót, amit  egy üveg víz kíséretével le is gurítottam. Felöltöztem tiszta ruhába (fehér póló, rajta ezzel a felirattal: "Say it out loud!", farmernadrág, fehér cipő), és elindultam a Block B-hez. Nem megszokottan Taeil nyitott ajtót, kómásan, fekete kócos hajjal.
- Mit akarsz? - ásított egy hatalmasat, majd nekidőlt az ajtófélfának és elaludt.
- Taeil! - integettem az arca előtt.
- Ja, mi?! - riadt fel. - Oh, bocsi MiCha! Hajnalok hajnalán folyton zaklattak minket, és most mindenki olyan, mint a felmosórongy! - dörzsölte szemét.
- Jaj, semmi baj - öleltem át, becsuktam magam után az ajtót, és bebicegtem vele a 4-es szobába, mint később kiderült, hogy ott foglalt helyet mind a hét tag. - Ki zaklatott Titeket? - érdeklődtem.
- Valamilyen kislány... - csukta le a szemét Taeil. Körbenéztem a szobába. Zico és Kyung egymást átölelve aludtak a földön, Jae az ottani felső ágyon, P.O a saját ágyán, U-Kwon a szoba másik felében, a földön aludt, MinHyuk az egyik alsó ágyon, Taeil pedig a saját ágyán szuszogott nagyokat.
Kicsit szomjas lettem, így gondoltam, hogy kiszolgálom magamat, úgyhogy a konyhába mentem, és töltöttem magamnak vizet. Jó nagyokat kortyoltam a szomjoltó folyadékomból. Miután az egész elfogyott, mély sóhajjal letettem a bárpultra a poharat.
- MiCha, mit keresel itt? - hallottam egy hangot mögülem.
- Te Jesszus Isten! - tettem a szívemre a kezemet. - JaeHyo! Megijesztettél!
- Bocsánat... - búsult el.
- Semmi baj - túrtam a hajamba. - Én bocs, hogy itt vagyok, csak... Történt egy kis technikai malőr, úgyhogy átjöttem hozzátok. De megyek is, majd ha ébren lesz, akkor visszajövök.
- Kicsoda lesz ébren? - nézett rám nagy szemekkel.
- Mindegy... - legyintettem. Indultam volna az ajtó felé, de Jae elkapta a kezemet.
- Ha már belekezdtél, magyarázd is meg! - Olyan komolynak látszott, mint amilyennek még csak a fotókon láttam róla.
- JaeHyo! Nem szeretném elmondani - hajoltam meg előtte bocsánatkérően.
- Mit nem szeretnél neki elmondani? - jött ki MinHyuk a szobából, egy alsógatyában és egy fehér izompólóban.
- Oppa, jó reggelt! - biccentettem felé.
- Oppa...?! - suttogta halkan JaeHyo, amit csak én hallottam meg. MinHyuk tekintete Jae kezére irányult, ami a csuklómat fogta.
- Eh... - sütöttem le a szememet.
- Biztosan csak álmodom... - fordult vissza, majd bebattyogott a hálószobába.
- Lennél szíves elengedni a kezemet? - haraptam az alsó ajkamba csalódottan.
- Miért hívod Oppa-nak? - tette fel a kérdést hirtelen, egyre jobban szorítva a csuklómat.
- Mert idősebb nálam! - Próbáltam leszedni magamról a kezét, de hiába.
- Én is az vagyok! Engem miért nem hívsz így?! Vagy a többieket?!
- Azért mert... - kerestem a jó kifogásokat. - Mert talán Ő a legérettebb!
- Tetszik neked! - vonta fel az egyik szemét. - Szerelmes vagy belé! Miért hazudsz nekem? Azt hittem, hogy barátok vagyunk!
- Jae! Barátok vagyunk! - léptem közelebb hozzá, elengedte a kezemet, majd megöleltem. - Nem akarok neked hazudni. Nem akarok senkinek sem! De ha bevallom... És visszautasít... Én össze fogok roppanni... - suttogtam könnyes szemmel.
- Tongszeng! - simogatta a hátamat. - Tegyük féltékennyé!
- Mi?! - néztem fel rá értetlenül.
- Csináljunk úgy, mintha járnánk, és ha féltékeny lesz, akkor szerelmes beléd, és akkor összejöttök, és boldogak lesztek, és...
- Ha nem?
- Akkor "szakítunk"... - mutogatta az idézőjeleket.
- Jó... - sóhajtottam, majd tovább öleltem. - Egyébként ezért csináltad ezt az egész cirkuszt, hogy kiderítsd szeretem-e?
- Mondhatjuk így is...
- És Te ugye nem vagy belém szerelmes? Csak hogy tisztázzuk...
Egy pillanatig habozott. - Nem.
- Jó...
- Hát Ti meg? - ásított egy hatalmasat Zico, megzavarva a gyönyörű pillanatunkat.
- Hm? - toltam el magamtól Jae-t.
- Jó reggelt Hyung! - biccentett mosolyogva az "álpasim". Istenem, hogy MinHyukkal mennyit húzzuk egymás agyát... Legalábbis az enyémet biztosan...
- Jó reggelt mindenkinek! - jött ki Oppa ismét.
- Jó reggelt! - hajtottam le a fejemet. - Csináljak nektek reggelit? - néztem körbe.
- Ez jó ötlet! - puszilta meg hirtelen a homlokomat JaeHyo. Rák vörösen fordultam a hűtő felé, közben a szemem sarkából láttam Jae önelégült mosolyát, és Zico és B-Bomb zavart arckifejezését, miközben tátva maradt a szájuk.
- Ti... Most jártok? - hebegett a Leader.
- Igen! - vágta rá Jae gyorsan, aminek következtében lefagytam, az a tojás, ami a kezemben volt kiesett, és hatalmas csattanással ért földet.
- Franc! - sziszegtem. Fájdalmas arckifejezéssel JaeHyora néztem, aki próbálta nekem azt jelezni, hogy maradjak "full nyugodt". Alaposan feltöröltem a szétloccsant tojást, és a héjakat, majd ismét kivettem a fontos kelléket a fiúk reggelijéhez.
- Mi?! Komolyan?! Gratulálok! - ért ki a szobából Kwonnie.
- Ja, grat - motyogta egyszerre Zico és B-Bomb.
- Sokáig! - ugrott a nyakamba hirtelen U-Kwon.
- Oh, köszi... - haraptam az alsó ajkamba. Istenem! Hülye voltam, hogy belementem!
Gyorsan készen lettem a kajával, és időközben mindenki felébredt.
- Mi volt ez a lányos zaklatós izé? - huppantam le az egyik székre.
- Ja, egy kislány folyton becsöngetett hozzánk, szerenádot adott nekünk, felhívott minket, na meg kijelentette, hogy ha felmerjük hívni a rendőrséget, kinyír minket - vonta meg a vállát Taeil.
- MI?! Kinyír titeket?! Úristen! - ájultam le a székről, majd gyorsan, észrevétlenül visszamásztam.
- Nem nagy dolog! A legtöbb lányrajongó általában megfenyegeti azt a tagot, aki jár valakivel. Legtöbbször csak a szájuk jár - legyintett U-Kwon.
- Meg azt is akivel jár! - tette hozzá P.O.
- Jézusom! - döbbentem le. - Még jó hogy... - kezdtem volna, de megakadtam. Még jó, hogy Jae-vel nem is járunk igazából, B-Bomb-ot pedig akkor féltettem. Akkor még azt hittem, hogy valamit érez irántam... De már nem tudom... Nem hiszem... Talán... Ha szerelmet vallana nekem, akkor már nem utasítanám vissza.
- Még jó hogy mi?! - mosolygott Kyung.
- Ja, semmi... - tértem vissza a való életbe.
Reggeli után mindenki bement a 4-es szobába, és csak MinHyuk, meg én maradtunk kint mosogatni.
- Oppa... - törtem meg a csendet, miközben egy fehér porcelán tányért mosogattam, B-Bomb pedig várta, hogy eltörölgethesse. - Mi történt este? Csináltam valami hülyeséget? Ugye nem bántottalak meg?
- Semmi különös... Csak beszélgettünk... - mondta szomorúan, mégis mintha dühös lett volna.
- Hazudsz! - szúrtam ki.
- Miért, Te tegnap nem hazudtál? - nézett rám lenézően.
- Mi?! - Aztán leesett. - Oppa! Sajnálom! El kellett volna mondanom, hogy HyunAe igazából nem is jött haza, de higgy nekem, így mindenkinek jobb, hogy elmentem!
- Hogy?! HyunAe nem is jön haza?! Ebben is hazudtál?!
- Akkor Te miről beszélsz?! - zártam el a csapot, majd dühösen felé fordultam.
- Este... Mondtál valamit... Ami hatalmas nagy hazugság volt... - Tekintete átváltozott csalódottá.
- Mégis mit?! MinHyuk! Részeg voltam! Hogy a francba emlékezzek, amikor még akkor sem tudtam, hogy ki a fene vagyok?! - kértem ki magamnak.
- Tudod mit? Hagyjuk! - tért vissza a törölgetéshez.
- Oppa! - sóhajtottam. - Akármit mondtam, sajnálom, ha megbántottalak vele, vagy izé...
- Mióta? - kérdezte hirtelen. Mintha meg sem hallotta volna, hogy bocsánatot kértem.
- Mi mióta?! - értetlenkedtem.
- Mióta vagytok együtt?! - emelte fel a hangját egy kicsit.
- És téged mióta érdekel az, hogy mi van velem? - suttogtam azokba a nagy barnás szemekbe nézve.
- Eléggé régóta... - mondta halkan a számomra érthetetlen választ.
- Mi?! Miért?!
- Mert beléptél az életembe - támaszkodott gondterhelten a mosogatóra.
- Oh, bocsánat, hogy pont hozzátok kerültem, hidd el, hogy nekem is könnyebb lenne máshol...
- Oh, igen?! Akkor miért nem mész?! - tárta szét a karját.
- Ennyire a terhedre vagyok? Bocsáss meg! Ezt mondhattad volna két évvel ezelőtt is!
- Tudod mit?! Menj a francba! - Láttam rajta, hogy egy cseppet maga is meglepődött a kijelentésén. Engem ez nem érdekelt. Könnyes szemmel még egyszer a szemébe néztem, majd legördült az első könnycsepp. Kínosan elnevettem magamat, majd sarkon fordultam, kimentem az ajtón, amit be is csaptam magam után.

~10.Rész~

Halihó!:))
Tudom, hogy nem nagyon szoktam kommunikálni veletek, úgyhogy most arra gondoltam, hogy jelentkezem egy picit..^^
Köszönöm a kommentet, nagyon jól esett!:))
A részről pedig annyit, hogy egy kicsit rövidebb, de remélem, hogy tetszeni fog nektek!:)) Jó olvasást!^^
------ 
- Mi az, hogy "majdnem megtörtént"? - értetlenkedett.
- Megcsókoltam... Ő pedig visszacsókolt... Furcsa volt... - merengtem, MinHyuk ajkaira gondolva.
- És utána?
- Megállítottam... Nem akartam, hogy akkor, ott történjen meg... És nem akartam, hogy a rajongóinak a felét miattam veszítse el. Egy véletlen baleset miatt, mert összegabalyodott velem.
- Milyen véletlen baleset?! Szeret téged! - fogta a fejét a Leader.
- Nem hiszem... - csóváltam a fejemet.
- Te nem szereted Őt? - kérdezte félve.
- De... Nagyon!
- Akkor miért nem hagytad, hogy minden történjen, ahogy akar?!
- Mert kint voltatok Ti, az ajtó meg nem volt bezárva!
- És?
- És? És egy cseppet ciki lett volna!
- Most ezen felkapta a vizet? - tért vissza az eredeti problémához.
- Igen.
- Mert nem feküdtél le vele?!
- Mi?! Neem! - nevettem fel. - Még nem hallottad az egészet. Azt mondtam, hogy felejtsük el...
- Te meg vagy húzatva! Lázas vagy netán? - tette a kezét a homlokomra.
- Zico! - nevettem, mire kicsit Ő is megtört.
- Akarod, hogy beszéljek vele? - váltott át komolyabbra.
- Nem! Isten ments!
- Jó... Oldjátok meg...
- De kérhetek valamit? - néztem rá.
- Persze! - karolta át a vállamat, közelebb húzva magához.
- Ne mondd el ezt a beszélgetést és a tartalmát senkinek! Megbízhatok benned?
- Bennem? Bármikor! - puszilta meg a homlokomat. Míg Zicoval beszéltünk, fel sem tűnt, hogy már mindjárt hazaérünk. Nem tudom, hogy hogyan, de arra mentünk.
Mikor beértünk a házba, mindenki a 3-as szobába ment.
- Srácok! Szerintem, már nincs rám szükségetek. Mármint itt a házban! - mosolyogtam. - Visszaköltözöm, rendben? - kérdeztem félve.
- Nee! MiCha! - ölelt meg JaeHyo. - Nem akarom, hogy elmenj!
- De HyunAe hívott, hogy holnap érkezik haza! - hazudtam. - Rendbe kell tennem a lakást, mire hazaér!
- MiCha! Ugye minden nap meglátogatsz minket! - jött U-Kwon is.
- Minden nap találkozunk próbákon - mosolyogtam.
- Nem akarlak elengedni! - borult a nyakamba Kyung. - Már a családunk tagja vagy! A mindennapi életünk része!
- Nem halok meg! Csak visszaköltözöm - nyugtattam.
- Nagyon vigyázz magadra Édesem! - ölelt magához Taeil.
- Ti is Drágáim! - mosolyogtam. Utána P.O is megölelt. Igaz, nem szólt semmit, de tudtam mit érez. Ő sem akart elengedni.
- MiCha! - ölelgetett Zico. - Minden rendben lesz! - súgta a fülembe.
- Azt mondod? - fúrtam a mellkasába az arcomat.
- Teljesen biztos vagyok benne! - puszilta meg a homlokomat, majd elengedett. Azt hittem, hogy itt véget is fog érni a nagy ölelkezés, de nem így lett. MinHyuk közelebb lépett hozzám, és megölelt.
- Vigyázz magadra, Te Pabo! - simogatta a hátamat.
- Oppa! Mianhae! - suttogtam. B-Bomb mondani akart valamit, de Jae közbeszólt.
- Mindenkinek hiányozni fogsz MiCha! Ne menj el! - Kibújtam MinHyuk karjai közül és ránéztem JaeHyora. Láttam, ahogyan egy könnycsepp legördül az arcán.
- Omo! Nyugalom! - öleltem meg Őt ismét. - Köszönöm, hogy befogadtatok! - hajoltam meg, miután elengedtük egymást JaeHyo-val.
Pár perc múlva mindenki kiment a szobából kajálni, és csak Zico, B-Bomb és MinHyuk maradtak a helységben.
- Segítünk pakolni, jó? - törte meg a csendet Zico.
- Rendben - sóhajtottam, majd komótosan odabattyogtam ahhoz a szekrényhez, amelyik nekem volt kijelölve. Kivettem belőle a ruháimat, cipőimet, és ledobáltam az egyik ágyra, a fiúk pedig összehajtották (nem szépen, de mindegy), aztán belerakták a bőröndömbe. Mikor készen lettünk, leültünk a földre.
- Hiányozni fog ez a hely - néztem körbe. Mennyezet fehér, falak halvány sárgák.
- Akkor miért mész el? Miért nem mondod meg HyunAenak, hogy ne jöjjön haza? - értetlenkedett Zico.
- Mert... - Most mit mondjak? "Mert nem is jön haza?". Aish... De hülye vagyok. - Mert ez nem olyan egyszerű!
- Srácok! Gyertek kajálni! - szólt Kyung.
Még aznap hazavittek a fiúk.
Érdekes volt ismét belépni az ajtón. Más szagok, más bútorok. Minden más volt. Már megszoktam, hogy ott vannak a fiúk, akik "körbeugrálnak" engem.
Kimentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A víz íze érdekes volt. Mint amikor először ittam a fiúknál. Teljesen más ízvilága volt mindkettőnek. De megittam, mert szükségem volt rá. Étel szinte egyáltalán nem volt a hűtőben sem, meg a spájzban sem. Végül találtam mást. Egy üveg whisky-t, amit még én kaptam egy régi barátomtól. Úgy döntöttem, hogy kinyitom, és egy kicsit beleiszom. Leültem vele a vörös kanapémra, majd ivás közben elgondolkoztam. Annyira belemerültem tettembe, hogy be is sötétedett, és az egész üveg whisky-t megittam. Nem kicsit rúgtam be. Minden dolog követte a másikat. Előhalásztam a telefonomat, és én hülye, bepötyögtem MinHyuk számát, aztán hívtam. Sajnos második csöngésre felvette.
- Haló? - szólt bele.
- Oppa. Sajnálok mindent - mondtam.
- Ezért hívtál fel? - nevetett kínosan. - Minden rendben?
- Csak azt akarom, hogy tudd, hogy... - Itt megakadtam, és elkezdett előtörni bennem a józan énem. "Mégsem jelenthetem be, hogy szeretem..."gondolkozott.
- Ugyan mit, Tongszeng? - kérdezte kedvesen.
- Hogy én... - kezdte megint a részeg MiCha.
- MiCha! Megijesztesz! Mondd csak nyugodtan! - Hangja édesebb volt minden cukornál, ami a világon létezik.
- Szeretlek MinHyuk! - hagyta el a számat ez a két szó. Ha józan lettem volna, úgy vertem volna a fejemet a falba, mint egy őrült.
- Biztos minden rendben van?
- Teljesen! Amióta megláttalak... Szeretlek! Sajnálom Oppa! Ez az igazság! - folytattam a bevallásokat.
- Figyelj... Ezt nem telefonon kéne megbeszélni - suttogta.
- Akkor gyere át! - Még én sem akartam hinni a saját füleimnek. Komolyan én hívtam át magamhoz? Tényleg ekkora idióta lennék?
- Rendben... Öt perc, és ott vagyok - tette le a telefont.
B-Bomb nem hazudtolta meg magát, tényleg hamar ideért. Kinyitottam neki az ajtót, majd amint belépett a nappaliba mentünk, ahol a whisky-s üveg hevert üresen.
- Song MiCha! Te mégis mennyit ittál?! - kerekedtek el a szemei.
- Csak egy icipicit! - mutattam a hüvelykujjammal és a mutatóujjammal keveset.
- Aha. Látom! - emelte fel az üveget. - Istenem, Te lány!
- De Oppa! Ez az igazság! - tértem vissza a nagy szerelmi vallomásomhoz.
- Igen, látom, hogy mennyire "keveset" ittál - nézett rám, majd leült mellém a kanapéra.
- Nem úgy értem! Szeretlek MinHyuk! - Megcsókoltam. Hirtelen eltolt magától.
- Részeg vagy... Nem használhatom ki... - suttogta. - Bármennyire is szeretném... - harapott alsó ajkába.
- Nem használod ki! - ráztam meg a fejemet.
- Dehogyisnem! Nem feküdnél Te le velem józanon! - mosolygott keserűen. - Nem szabad ezt csinálnunk!
- Még egy pici csók sem jöhet szóba? - néztem rá aranyosan. Miért is csinálom ezt? Hülyét csinálok magamból!
- Hát... - gondolkozott. - Nem jó ötlet. Elragadna a hév.
- Nem fog! Ígérem! - térdeltem fel a kanapén.
- Nem akarok ebből balhét... - túrt a hajába.
- Nem lesz. Csak csókolj meg! - kérleltem.
- E-Egyszer? - nyálazta meg a száját.
- Ahányszor akarod - Közelebb hajolt hozzám. Gyengéden megcsókolt. Rövid volt, aminek én részeg állapotomban nem örültem (még józanon se örülnék).
- Emlékezni fogsz valamire? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom - ültem közelebb hozzá. Átkarolta a vállamat.
- Remélem, hogy nem... - suttogta.
- Miért?
- Mert olyat fogok neked most mondani, amit nem mernék mondani.
- Na?
- Szeretlek MiCha! Te vagy az a nő, akiről eddig mindig azt hittem, hogy idősebbnek kell lennie. De már belátom, hogy nem így van! - emelte fel az államat. - Utoljára mondom neked ezen az estén... Szeretlek!

~9.Rész~

~3 hónap múlva~
Végre valahára levették rólam a gipszet, meg az azutáni rögzítőket. Pontosabban előző nap. Azt mondták, hogy aznap még maradjak ágyban. Szóval most örülök a fejemnek, mint egy gyerek.
Reggel egyik fiú sem volt otthon. Kimentem a konyhába, ahol egy cetlit találtam. "Jó reggelt MiCha! A táncteremben vagyunk, gyere utánunk!:') De csak óvatosan!!!" Úgyhogy gyorsan megreggeliztem, felöltöztem (laza farmer, sütiszörnyes kék rövid ujjú póló és fehér hosszított szárú tornacipő, mint mindig), bedobáltam a táncostatyómba a ruháimat (ujjatlan, fehér póló, amire rá van írva, hogy "Kiss daily, laugh hourly, dream weekly", szürke buggyos nadrág és fehér táncoscipő), és elindultam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy szabadon mozoghattam, ugrálhattam, futhattam, és nem függtem két bottól.
Amint odaértem átvettem a ruháimat, majd berontottam a terembe. Körbe se néztem, hogy szemügyre vegyem a fiúkáimat.
- Szép jó reggelt Csibikéim! Milyen szép időnk van ma! Mit szólnátok egy kis bemelegítéshez? - Vállamon lógott a táskám. Majd megfordultam, és a Block B helyett másik hat fiúval találtam szembe magamat. - Ezek nem az én fiaim... - motyogtam halkan. - Elnézést, elnézést! - hajlongtam. A hat srác úgy nézett rám, mint egy bolondra. Kisiettem a teremből. Körbenéztem a folyosón. És akkor észrevettem a Block B tagjait a földön ülve, a hátukat a falnak döntve. - Mi a franc?! - futottam oda hozzájuk köszönés nélkül.
- Kilakoltattak minket - szomorkodott U-Kwon.
- Szóval itt fogunk csövezni... - dobtam le a táskámat, majd csípőre tettem a kezemet. - Táncoljunk!
- ITT?! - lepődött meg Taeil.
- Itt! Új dal? - Megigazítottam az ujjatlan pólómat, mert egy kicsit kilátszott a fehér melltartóm.
- Tell Them - felelte B-Bomb a tetteimet követve.
- És a tánctanárral mit vettetek?
- Ezt próbálta, de mi nem voltunk hajlandóak megtanulni, úgyhogy senki nem tudja - rántotta meg a vállát Zico.
- Milyen köcsögök vagytok! - nevettem, mire kérdőn néztek rám. - Kitette a lelkét értetek, erre nem is tanuljátok meg!
- Épp ez az, hogy alig foglalkozott vele! - kérte ki maguknak Kyung.
- Ja... Akkor semmi... - legyintettem. - Meghallgathatom ezt a bizonyos "Tell Them"-et? - Leültem a hideg köre, a fiúk elé. Kyung előhalászta a telefonját, és elindította. Szerintem nagyon jó volt. - Ez milyen lenne ahhoz a részhez, hogy: "Hey, geogiseo mwohae, Geumansumeo man jeongmal-eojjeolle"? - énekeltem és táncoltam.
- De jó hangod van! - csillant fel Zico és Jae szeme.
- Szerintem ez jó! Hogy volt? - állt fel MinHyuk, és ekkor észrevettem piros boxerét. Felhúzta a nadrágját, majd mellém jött. Elmutogattam neki még egyszer, majd utánozta. - Egyébként meg tényleg jó hangod van!
- Ez nem igaz! - legyintettem. - Amúgy miért nem megyünk haza inkább? Mert most oké, itt eltáncikálunk, de nálatok is lehetne.
- Miért nem megyünk inkább sétálni? - dobta fel az ötletet Jae.
- Végülis! - gondolkodtam. - Benne vagytok?
- Jó, menjünk! - tápászkodott fel mindenki. Adtam egy gyors pacsit JaeHyo-nak, majd elindultunk először hozzájuk. Nem öltöztem át, mert úgy gondoltam, hogy azt náluk is megtehetem.
- Akkor srácok én átöltözöm gyorsan, okés? - mosolyogtam hat fiúra. Hat?! Nem heten vannak? Na, mindegy.
- Nézhetjük? - kérdezte pimaszul P.O.
- A falat? Persze! - forgattam a szememet. Bementem a 3-as szobába, ahol a cuccom volt, és elkezdtem vetkőzni. Igen ám, de nem zártam be az ajtót, mert arra gondoltam, hogy annak az egy elveszett báránykának csak szólnak, hogy ne jöjjön be. Hát nem így történt. A farmernadrágom már szerencsére rajtam volt, és a pólómat bogarásztam, amikor MinHyuk benyitott. Ott álltam előtte egy szál melltartóban, nadrágban és zokniban. Pár másodpercig még csodálkozva néztük egymást, majd én reagáltam először. - Az ajtó csukva volt, nem?! - förmedtem rá, majd villámgyorsan felvettem a pólómat.
- De... Csak, izé... Nem tudtam... - pirult el. Na jó, nem csak Ő, de én is.
- Jó, mindegy... - túrtam bele a hajamba. - Az időt nem tudjuk visszaforgatni, nem igaz?
- De... Bocsánat - hajolt meg.
- Te vagy az első fiú, aki látott melltartóban - nevettem fel.
- Kivételesnek érzem magamat! - vigyorgott. Valamit motyogott még hozzá.
- Tessék?
- Ja, semmi! - legyintett, majd kivett a saját szekrényéből egy pólót. Leültem az ágyára, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, majd felnéztem. Egy félmeztelen MinHyuk állt háttal nekem, és éppen pólót cserélt.
- Ch, Te láthattál póló nélkül, én meg neked csak a hátadat nézhetem! - mondtam, természetesen csak poénból. Lassan 2 év után, már jól össze lehet haverkodni akárkivel, hogy ilyet mondj neki. B-Bomb hirtelen megfordult. A hasa picit kockás volt. - Izé, ezt nem így értettem... - hajtottam le gyorsan a fejemet.
- Akkor hogy? - jött közelebb hozzám, leguggolt elém, az államnál fogva felemelte a fejem, és mosolygott.
-Szeretlek B-Bomb!-mondta volna a kicsi hangocska ott belül.
- Mindegy - suttogtam elnyomva Belsőhangot.
- Nem mindegy! - tűrte el az egyik hajtincsemet. Aztán megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de megcsókoltam. Minden zokszó nélkül. És hirtelen! Ki tudja... Talán érzelmileg annyira ki vagyok éheztetve, hogy már nem bírtam a vágyaimmal?
Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt. Gyengéd volt, mégis érzelem nélküli. Nyelvével beengedést kért a számba, amit én kis vacillálás után meg is adtam, és hamar megtalálta a játszópajtását. Pár perces csókcsata után hátrébb tolt az ágyán, lefektetett, és rám mászott.
- Várj! - ziháltam megszakítva a csókolózásunkat, mikor már a nadrágja övét kezdte kigombolni. Nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elrontja ezt a gyönyörű pillanatot.
- Igen? - fújtatott Ő is.
- Ki kéne mennünk - mondtam szomorúan.
- És felejtsük el az egészet? - kérdezte egyszerre mérgesen és csalódottan.
- Lehet, hogy az lenne a legjobb... - suttogtam mélyen a szemébe nézve.
- Ha Te ezt akarod, akkor - Itt tartott egy kis szünetet. -, tiszteletben tartom.
- Nem én akarom ezt! - ültem fel, aminek következtében neki is fel kellett ülnie.
- Akkor meg ki a franc?! - kiabálta, mire összerezzentem. Ijesztő amikor Oppa kiabál. Nem azért, mert például félek attól, hogy megüt. Nem. Oppa nem bánt lányokat! Azért félek, mert nem szokott kiabálni. - Bocsánat... - suttogta, mikor észrevette az ijedségemet.
- A rajongóid... - sóhajtottam.
- Miért akarnák Ők ezt? - értetlenkedett.
- Mert egy mezei, egyszerű lány vagyok, akit senki nem ismer, és ha ez még nem lenne elég, nem is vagyok olyan szép mint például Sooyoung a Girl's Generation-ből - jutott eszembe a híres énekesnő.
- Te nem "nem szép" vagy - mutogatta az idézőjeleket. -, hanem hülye! Néztél Te már tükörbe 19 év alatt?
- MinHyuk... - másztam ki alóla, felálltam, az ablakhoz sétáltam, és rátámaszkodtam a párkányra. Háttal álltam neki. - Ne veszekedjünk. Menjünk ki, mintha mi sem történt volna, menjünk el sétálni a többiekkel, és... Gondolkozzunk ezen egy kicsit...
- Legyen! - Felvette a pólóját, és kiment. Ezután én is összeszedtem magamat, kihalásztam a fényképezőgépemet a bőröndömből, és kisiettem a szobából.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Taeil türelmetlenül.
- Öltöztem - adtam az ésszerű választ. Aztán eszembe jutott, hogy B-Bomb is bent volt, úgyhogy kicsit variáltam. - És kerestem a fényképezőgépemet!
- MinHyukkal? - nevetett Zico.
- Oppa rendes volt és segített keresni! - pillantottam B-Bomb-ra. Gondolkozva állt a falnak támaszkodva.
- Na, menjünk! - mosolygott Jae, és pár perc múlva kihalt utakon sétáltunk. Gyorsan elővettem a fényképezőgépemet a kis Helo Kitty-s telefontokomból.
 - Srácok! Mosolyogjatok! - rohantam át az út másik végébe, leguggoltam, és vártam, hogy felém nézzenek.

- Tökéletes! - néztem a kijelzőre. - Ez nagyon cuki! - siettem hozzájuk, hogy megmutassam nekik a képet.
- Klassz! - bólintott semmitmondóan MinHyuk, és  előre ment.
- Mi baja lehet? - fintorgott Kyung.
- Nem bírja, ha valaki törődik a karrierjével... - motyogtam.
- Tessék? - fordult felém Zico. Nem olyan tessék volt, hogy "ismételd meg, ha mered", hanem amolyan "nem értettem... Mondd el újra légy szíves!".
- Semmi-semmi! - legyintettem.
- Tongszeng! Csináljunk egy képet veled is! - visongott JaeHyo.
- MinHyuk! Hátraarc! - mutatott karikát az ujjaival Zico, mire B-Bomb megfordult.
- De nem muszáj! Ti mindig együtt lesztek, nekem kevés az esély, hogy végig veletek legyek! - mosolyogtam keserűen.
- MiCha! - szólt rám U-Kwon. - Nem engedjük, hogy elvegyenek minket Tőled!
- Édesek vagytok. Egy perc és jövök! - mutattam fel a mutatóujjamat, és elrohantam kivágott fatörzset keresni, amire rátehetjük a kamerát. Szembe futottam MinHyukkal, akit bár nem láttam, de éreztem magamon a tekintetét, mikor már mögöttem volt. Kicsit messzebb végre megtaláltam, amit kerestem. Elkezdtem ugrándozni, és mutatni, hogy jöjjenek oda. Szerencsére értették a célzást. Odabattyogtak hozzám. Rátettem a rönkre a gépet, beállítottam, és Zico és Kyung közé álltam.
- Nem hiszem, hogy csak kerestétek a fényképezőgépet! - suttogta Zico, miközben a gép pirosan villogott másodpercenként, jelezve, hogy mennyi idő van még. Miután lefotózta, Zicohoz fordultam.
- Maradjunk le egy kicsit, és majd elmesélem, jó? - susogtam én is. Zico komolyan bólintott, én pedig a kamerához rohantam. Megnéztem a képet. Bal szélen állt Taeil, mellette JaeHyo, majd Kyung, én, Zico, P.O és MinHyuk. - Aranyos! Csak engem onnan ki kéne vágni! Esküszöm, mint egy zombi! - nevettem, és megmutattam a többieknek.
- Már megint nem "zombi" vagy, hanem hülye! - sóhajtott B-Bomb, és ismételten előrébb ment volna, ha Kyung nem állítja meg.
- Miért beszélsz így szegény Tongszenggel? - vett a védelmébe.
- A rajongók biztosan tudják, igaz? - nézett rám megvetéssel MinHyuk, majd hátat fordítva elindult. Mindenki felém pillantott.
- Pabo - sziszegtem a fogaim között. - Menjünk, mert ez az ember hihetetlen! - mosolyogtam takarva szomorú ábrázatomat. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi Zicoval hátul sétáltunk.
- Mi ez az egész? Miért fújtok ennyire egymásra? - értetlenkedett.
- Majdnem megtörtént... - kezdtem, mire Zico lefagyott és megállt, mint egy fadarab.

~8.Rész~

Reggel Zicon kívül már mindenki ébren volt.
- Jó reggelt! - biccentettem a 6 fiú felé, akik a szobában a földön ültek.
- Szia! - integettek. - Te mit adsz neki? - suttogta Taeil Zicora mutatva.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Ma van a szülinapja Te Pabo! - vágott hozzám egy párnát Kyung.
- Bakker... - esett le. - Akkor ezért akarta, hogy fent maradjak vele este...
- Igen, Te Pabo! - csapott a fejéhez.
- Segítsetek srácok! - kérleltem Őket.
- Én szívesen segítek neked - kacsintott P.O.
- Én is - mosolygott rám édesen B-Bomb.
- Köszönöm! - sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Akkor gyorsan menjetek! 2 óra múlva próba srácok! - biccentett a fiúk felé Kyung.
- Igenis, Főnök! - ráncigált ki az ágyból P.O.
Gyorsan felöltöztem. Egy fehér pólót, szakadt farmert, fehér hosszú szárú tornacipőt és farmerdzsekit vettem fel. Nem volt annyira hideg ahhoz képest, hogy szeptembernél jártunk.
Bementünk a házukhoz legközelebb eső plázába.
- Mit kéne neki venni...? - tanakodtam. - Ti mit vettetek?
- Ne akard megtudni - vigyorgott MinHyuk, és összeborzolta a hajamat. Viszont a lökés hatására, majdnem felborultam. Ahogy ingadoztam kiestek a kezemből a mankók, és oldalra borultam, egyenesen MinHyuk karjaiba. - Jól vagy? - fürkészte riadt ábrázatomat.
- Aha - néztem azokba a nagy barna szemekbe. Rák vörösen állított vissza, és vette fel a mankóimat. - Köszönöm!
- Nagyon szívesen - biccentett, miközben a cipője orrát bámulta.
- OMO! P.O! - hallottam egy lánysikítást.
- Sziasztok! - köszönt P.O.
- B-BOMB! - jöttek oda hozzánk is.
- Uramisten! Vigyázzatok! Béna szegénykém! - mosolygott a rajongóira, mert majdnem fellöktek.
- Te meg kifejezetten aranyos! - forgattam a szememet. Otthagytam Őket, majd bementem egy butikba.
-Mi lenne a legmegfelelőbb Ziconak...-gondolkoztam magamban.
- MiCha?! Mit keresel itt édesem? És mi ez a törött láb? - Valaki átkarolta a derekamat. Hirtelen megfordultam, és szembetaláltam magamat az expasimmal... Bár nem is lehet azt járásnak tekinteni, amit mi alkottunk. Csak veszekedtünk... Még első csók sem csattant el.
- Mi a francot csinálsz SeunJo?! - vettem le a kezét magamról.
- Mi van? Megtagadsz minket? - simította végig az arcomat.
- Hagyj békén, Te barom! - próbáltam elmenekülni, de hiába. Megfogta a kezemet, visszarántott és neki nyomott a kicsempézett falnak. Hirtelen megcsapta az orromat az alkohol szaga. - Te részeg vagy!
- Nem is. Csak egy cseppet ittam! - Megakart csókolni.
- Ne! - sikítottam fel. Kezeimet lefogta, így esélyem sem volt szabadulásra. Lehunytam a szememet. Pár centire lehetett tőlem, ugyanis éreztem a lélegzetvételét. Aztán nem tudom hogyan, de eltávolodott.
- Nem hallottad, hogy azt mondta, hogy ne?! - hallatszott egy megnyugtató (számomra), mégis tekintélyt parancsoló hang. Kinyitottam a szememet.
- MinHyuk... - suttogtam erőtlenül.
- Jól van, nyugi! Megkaphatod ezt a kis rib@ncot - biccentett felém gúnyosan SeunJo. Szavai a porba tiportak. Elengedte a kezemet, ami után egyből a csuklómat kezdtem dörzsölni. Hihetetlenül fájt. Nem csak testileg, de lelkileg is. Az exem el akarta húzni a csíkot. MinHyuk mereven nézett engem, majd értelmezte a szavakat. Gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet. SeunJo reflexszerűen az orrához kapott, ami véres lett. Nem kicsit.
Egy cseppet ledöbbentem. B-Bomb megvédett engem...
- Jól vagy? - kérdezte közelebb lépve hozzám. Én még mindig a falnál álltam és a fájó pontomat dörzsöltem.
- MinHyukkie! - néztem riadtan mögé. SeunJo összeszedte magát, és felé közelített. Amint B-Bomb megfordult 'Jo is megütötte. SeunJo nem várt erős ütése a földre taszította MinHyuk-ot.
- Hé-hé-hé! - jött oda hozzánk P.O. - Mi történt?
- Ne szórakozz velem ember! - förmedt 'Jo B-Bomb-ra.
- Na, most álljatok le! - kiáltotta el magát P.O.T, amikor MinHyuk már állt volna fel.
- Most az egyszer szerencséd van! Máskor meglátlak péppé leszel verve, Szépfiú! - mutatta fel a középső ujját SeunJo és elviharzott.
- MinHyuk! Jól vagy? - fordítottam magam felé az arcát. Orra be volt törve. Nagyon megrémültem. - Oppa... - kezdtem suttogva, könnyes szemmel. - Mianhae! - öleltem meg.
- Nyugi! - simogatta a hátamat.
- Köszönöm, hogy megvédtél! - fúrtam a fejemet még jobban a mellkasába.
- Igazán nincsen mit! - Bár nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott.
- Srácok, szerintem menjünk haza, és ápoljuk le a sérülésedet! - tanácsolta P.O, és elindultunk haza. Bár nem vettem Zico-nak semmit, de amíg táncpróbán lesznek, maximum megint eljövök.
Bementünk a házukba, ahol szerencsére mindenki a szobájában volt.
- Gyere! - ütöttem meg B-Bomb vállát, aki utánam is jött. Egyenesen a fürdőszobába mentem. - Van valami elsősegélyes vagy ilyesmi dobozotok?
- Igen - Kivette a fehér, piros keresztes dobozkát a barna szekrény aljából.
- Ülj le! - parancsoltam rá. Szófogadóan leült a kád szélére.
- Így jó? - nézett fel rám. Na jó... Egy magasságban voltunk.
- Tökéletes! - bólintottam. - Csak...
- Hm?
- Nem nagyon tudok mankó nélkül állni...
- Oh - mosolyodott el. Elvette tőlem a mankókat, ledobta a földre, és megfogta a derekamat.
- Izé... Köszi... - motyogtam vörösen. Kinyitottam a kis dobozt, és elkezdtem "ápolni".
- Egyébként ki volt ez a srác? - Sóhajtottam.
- SeunJo. 25 éves. Még a gimiben ismerkedtem meg vele... Megbukott párszor - ecseteltem, Ő pedig engem nézett. - Szerelmet vallottam neki. Ő erre nem mondott semmit. Utána pedig nem tudom, hogy hogyan, de járni kezdtünk - mutogattam az idézőjeleket. - Folyton vitatkoztunk, mert mindig rengeteget ivott. Kezdett függővé válni. Utána... Rájöttem, hogy igazából nem is szeretem Őt! Vicces, nem? - nevettem fel kínosan.
- És... Megtörtént...? - kérdezte hirtelen.
- Ugyan mi?
- Hát... Tudod... AZ - harapott az ajkába szomorúan.
- Dehogy! - lepődtem meg. - Hova gondolsz Oppa?! Én nem vagyok egy könnyű eset! És nem is lehet engem anélkül ágyba vinni, hogy nem szeretném azt az illetőt... Illetve nem is engedem meg mindenkinek, hogy megcsókoljon - csúszott ki a számon. MinHyuk féloldalasan elmosolyodott. - Khm... Kész is! - pakoltam el, majd ismét ránéztem.
- Köszönöm - húzott közelebb magához.
- Én köszönöm, hogy megvédtél! - fésültem ki egy hajtincset a homlokából.
- A kezed? - pillantott a csuklómra.
- Túlélem - rántottam meg a vállamat, majd én is jobban szemügyre vettem. Az egész véraláfutásos volt. - Egyébként Ti mit vettetek Zico-nak? - tértem el a tárgytól.
- Egy... Újságot... - mondta elpirulva.
- Milyen újságot?
- Ennyi! Többet nem mondok! - zárta lakatra a száját.
- Rendben. Na, indulás kifelé! - vettem fel a mankóimat.
Kimentünk a fürdőből, egyenesen a 4-es szoba felé, ugyanis onnan jött ki a legtöbb zaj.
- Sziasztok skacok! - köszöntünk. Meglepetésünkre mindannyian bent voltak.
- Sziasztok! - intettek.
- Hyung! Veled meg mi a fene történt?! - vette észre Kyung MinHyuk orrán a ragtapaszt.
- Semmi... - kezdte volna B-Bomb, de P.O félbeszakította.
- Összeverekedett egy sráccal.
- Mi?! Miért? - kerekedett el Zico szeme.
- Ajjmár'! Nem olyan vészes - mosolygott MinHyuk.
- Tongszeng! A kezed? - szúrta ki JaeHyo.
- Oppa szavaival élve: Nem olyan vészes - ültem le Jae mellé az ágyra (mert ott volt normális hely).
- Ezt be kell kötözni! - állapította meg.
- És mit kötöznél ezen?! - röhögte ki Taeil.
- Nem kellene mennünk? - kérdezte hirtelen U-Kwon.
- Uha! De - keltek fel.
- Szia MiCha! Vigyázz magadra! - adtak puszit sorban a fiúk.
- Block B Fighting! - biztattam Őket, és már el is mentek.
Arra gondoltam, hogy mint egy kis öt éves, rajzolok neki valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy egész jól tudok mangát rajzolni. Neki láttam. Hamar készen lettem vele, így gondoltam gépezek egy kicsit.

Amiért nem hoztam el a saját laptopomat, ezért gondoltam B-Bomb nem bánja, ha egy icipicit használom az övét... Hát mit ne mondjak... Hiba volt! Mikor megnyitotta nekem a Google-t, be akartam írni az egyik kedvenc oldalamnak a linkjét, és én már ugye megszoktam, hogy elkezdem írni, és az elején ki is adja azt az oldalt. Most is kiadott valamit, de a kis cuki, fanfici-s oldal helyett, egy pornó oldalt dobott ki. Az webhely tele volt csajok meztelen képével.
- Oppa! Mi a franc ez?! - röhögtem kínomban. - Hát ezt nem gondoltam volna rólad...
Gyorsan kiléptem innen. Inkább hagytam az egészet. Beléptem a Twitterembe. Ott volt legalább egy jó dolog. "MinHyuk követ téged". Írtam is egy tweet-et.
"MinHyuk Oppa követ engem... Hihetetlenül fontosnak érzem magam...:3 :D innen: a laptopodon keresztül... Rossz ötlet volt elvennem.xD Mianhae!♥" Megjelöltem benne Őt is. Pár másodperc múlva észrevettem, hogy írt hozzászólást. Lehet, hogy éppen szünetet tartottak... "Mit keresel a laptopomon?! Azonnal tedd vissza!xD Na, jó, nem. Használd nyugodtan. A többit meg majd... Megpróbálom kimagyarázni... Egyébként minden rendben?♥"
Erre én (ha már elkezdtük, folytassuk, nem?): "A táncra kell koncentrálni! Mit fognak szólni a fanok, hogyha elrontod az egyik lépést?! - Yep.yep! Minden okii!:) És veletek?:*" Na jó... Ez már kezd beteg lenni...:D
 Erre Ő: "Pihenünk! Kipihenjük a nagy semmit! Brühühü~ Te vagy a legjobb tánctanár!♥ - Én megvagyok...:) Kyung puszil, Zico és JaeHyo IMÁD téged, U-Kwon szívecskét küld, Taeil és P.O pedig hiányolnak téged... :* Én meg puszillak!:*"
Esküszöm itt meghaltam. És egyébként hihetetlen, hogy így tök jó, szíveket küldünk egymásnak, de élőben nem nagyon merném ugyanezt megtenni.
Erre én: "~♥♥ Na, gyakoroljatok tovább, sziasztok!:* Siessetek "haza"!♥"
*Mindenki hazaérkezett*
- Zico, boldog szülinapot! - kántáltuk együtt a srácokkal.
- Köszönöm! - hatódott meg. Adtunk neki közösen egy tortát. Elfújta rajta a gyertyákat.
- Ez a tiéd! - nyújtották át közösen a fiúk az ajándékukat. Valami be volt csomagolva. Zico széjjel dobálta a piros csomagolópapírt, és amint meglátta, elnevette magát. Én sajnos nem láttam, hogy mi volt az.
- Köszi! - vigyorgott.
- Neked rajzoltam. Remélem tetszik - mosolyogtam. Zico elvette tőlem a lapot, majd meglepve emelte vissza a tekintetét rám.
- Ezt Te rajzoltad? Egyedül? - Bólogattam. - Fantasztikus vagy! Köszönöm szépen! - ölelt meg. - Ez rohadt jó lett!
- Köszönöm - motyogtam elpirulva.
Pár perc múlva mindenki szétszéledt. U-Kwon, P.O, JaeHyo és Taeil a 4-es szobában volt, mi négyen pedig a 3-asban. Zico az ágyán ült, MinHyuk az ágyán feküdt, Kyung a földön, a falnak támasztva a hátát ült, én meg a kis kanapécskán ültem.
- Oppa - szóltam élesen, mire B-Bomb reflexből felém kapta a fejét. - Várom a magyarázkodásod - vigyorogtam.
- Jah, izé, hát... Azokat az egyik fiú haverom nyitotta meg poénból! - jutott eszébe.
- Hyung, valld be, hogy Te vagy a legperverzebb - mondta Kyung.
- Ez nem is igaz. Annyira... - túrt a hajába MinHyuk.
- Ezt pont belőled nem néztem volna ki! - nevettem.
- Álmos vagyok! Helyetekre! - szakított félbe minket JaeHyo, így mindenki lefeküdt aludni.

~7.Rész~

- MinHyuk... - suttogtam, mikor lassan elváltunk egymástól.
- Ki kéne mennünk reggelizni, nem gondolod? - kérdezte.
- De... - sóhajtottam. - Menjünk!
Óvatosan felsegített, majd a kezembe adta a mankókat. Kibicegtem a konyhába, ahol már (Zicon kívül) mindenki az asztalnál ült, várva, hogy Zico megcsinálja a reggelit.
- Szép jó reggelt B-Bomb! Remélem jól aludtál! Kint gyönyörűen süt a nap, körülbelül 15 fok van, ami jó, ahhoz képest, hogy szeptember van! - fecsegett Taeil.
- Tökéletesen aludtam! - lökte félre Zicot B-Bomb, ugyanis kezdett odaégni a reggelink.
- Annak örülök! - mosolygott.
- Én nem tudtam miattatok aludni! Ti szemetek! - húzta össze a szemét U-Kwon.
- Jól van, meg kellett beszélnünk pár dolgot! - kacsintott Kyung Taeilre.
- És halkabban sem tudtátok volna megbeszélni? - ásítottam.
- Nem igazán! - nevetett fel P.O.
Reggeli után Kyung, Taeil, P.O és JaeHyo elmentek valahova, így én maradtam a másik három pajtásunkkal, Zicoval, Kwonnieval és B-Bombal.
- Hol vannak a többiek? - terültem el MinHyuk ágyán.
- Ki tudja? - rántotta meg a vállát Zico.
- Arra gondoltam, hogy esetleg Ti... - Mindenki felnevetett. - Na, most komolyan...
- Csajoznak... - sétált ki a fürdőszobába B-Bomb.
- És Ti miért nem mentetek velük, ha csajozni mentek? - faggattam tovább Őket.
- Engem most egy ideig hagyjanak békén a nők! - dőlt hátra Zico.
- Lehet, hogy hamarosan összejövök egy lánnyal... - pirult el U-Kwon.
- Wííí! Dejóóó! - tapsikoltam. Pár perc múlva B-Bomb kijött a fürdőből. Arca félig vizes volt. - És Te MinHyuk?
- Igen? - mosolygott rám pólójával megtörölve az arcát. Ebből kifolyólag alul felcsúszott, így kilátszott a hasa, ami egy picit kockás volt. Pár percre elbambultam, és csak B-Bomb szavaira lettem figyelmes. - MiCha! Mi van velem? - igazította vissza a pólóját, még mindig mosolyogva.
- Jah, izé... Ha tényleg csajozni mentek, akkor miért nem mentetek velük? Vagyis, izé, mentél... - hebegtem össze-vissza.
- Mert én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyába. Mintha gyomorszájon rúgtak volna.
*MinHyuk szemszög*
- Kibe, Hyung? - nézett rám nagy szemekkel Kwandies.
- Egy nagyon szép, csinos lányba... - mondtam.
- De mi a neve? - érdeklődött U-Kwon.
- Az titok! - vigyorogtam.
- Én szerintem tudom, hogy ki! - Zico óvatosan MiCha felé biccentett (persze úgy, hogy csak én lássam), én pedig bólintottam.
- Ez nem éri! Ki az? - kapkodta U-Kwon a fejét Zico, és köztem, majd hirtelen megállapodott a tekintete MiChan. - Mi a baj?
- Hm? - zökkent ki a gondolkozásból a koreográfusunk. - Ja, semmi! Remélem mindannyian boldogok lesztek a lányokkal!
- Na, és Te?
- Én egyedül fogok megöregedni 67 macskával! - szomorodott el.
- Nem hiszem! - kacsintott Zico.
- Bocs, egy "Crab" nevű robot is lesz! Hurrá! - Felnevettünk.
- És egy - kezdte Zico, majd a  nevem szótagszámának megfelelően hümmögött. -, nevű fiú.
- Ki? - hőkölt hátra értetlenül.
- Hát pontosan Ő! - legyintett Zico.
*MiCha szemszög*
Ha B-Bomb szeret valakit, akkor miért csókolt meg? Aish!! Ezt nem értem!
- Olah! - rontott be a szobaajtón Taeil, JaeHyo és Kyung.
- Sziasztok! - röhögtem. - Milyen volt nőzni?
- Mi? - értetlenkedett Kyung.
- Nem csajozni mentetek?
- Nem... - nevetett fel.
- Oppa! - néztem összehúzott szemmel MinHyukra.
- Ha elmondom, hogy hova mennek, oda a meglepetés! - mosolygott.
- Milyen meglepetés? - vontam fel az egyik szemöldökömet. Hirtelen P.O jött be, a háta mögött valamivel.
- Köszönjük, hogy a koreográfusunk vagy! - hajoltak meg mind előttem.
- Omo! Édeseim, én köszönöm, hogy taníthatlak titeket! - öleltem meg Őket sorban.
- Oh, ez pedig a tiéd! - nyújtott át P.O egy aranyos kis barna plüssmacit, amin egy piros kockás kabátka és egy szintén piros kockás svájcisapka.
- Omo!! - ugrottam a nyakába. - Imádlak Titeket! - szökött könny a szemembe.
- Mi is szeretünk! - ölelt meg U-Kwon. Nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. - Jaaj! Nyugii!
- Ne haragudjatok, csak... - hadonásztam a kezemmel, de egy értelmes szót sem sikerült kinyögnöm, így kínomban felnevettem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
- MiCha! - ölelt magához MinHyuk, és beletúrt a hajamba. - Nyugi! - suttogta a fülembe.
- Jó-jó. Összeszedem magamat! - toltam el magamtól, megfogtam a pólóm nyakát, és azzal töröltem meg a szememet. - Köszönöm szépen! Nagyon aranyos! - néztem szembe a macival.
- Nagyon szívesen! - mosolygott Kyung.
A nap további részében beszélgettünk. 
***
Este bebújtam Zico és MinHyuk közé az ágyba.
- Jó éjszakát! - takaróztam be.
- Mi? Ne aludj! - csikizett Zico.
- Mi-ért? - nevettem.
- Mert beszélgessünk! Rég beszéltünk!
- Egész nap beszélgettünk! - néztem rá hülyén.
- Nem baj! Várd meg velünk az éjfélt! 
- Miért?
- Mert! Naa! Légysziiiiiiiii! - fogta meg a kezemet. 
- Jó... - sóhajtottam.
***
- Milyen érzés az, amikor kiléptek a színpadra, és 1000000000000000000000000 rajongó felsikít? - kérdeztem álmosan.
- Hihetetlen - adott választ Zico. - A tudat, hogy azért sikítanak, mert mi ott vagyunk... Szuper...
- Én mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet - ásítottam.
- Egyszer majd gyere fel velünk a színpadra! Bemutatunk a közönségnek, és majd táncolsz valamit! - ajánlotta fel Jae.
- Jó! - nevettem fel. 
- Amint meggyógyul a lábad! - puszilta meg a homlokomat Zico.
- Gondoltam, hogy nem így fogok menni... - Elképzeltem a jelenetet. - Sziasztok! MiCha vagyok! Most táncolok nektek a béna lábammal! Jujujujujujj! - torzítottam el a hangomat.
- Pabo! - röhögött B-Bomb. Hirtelen éjfélt ütött az óra. 
- Na, most már aludhatunk? - kérdeztem.
- Aha! Köszi, hogy fent maradtál velünk! Jó éjt srácok! - fordult az oldalára Zico.
- Jó éjt! - néztem érdekesen, majd én is elaludtam.

~6.Rész~

*MinHyuk szemszög*
Reggel én keltem fel először. Akarom mondani... Másodszor...
- MinHyuk... - nyöszörgött erőtlenül MiCha.
- Istenem! - álltam fel a helyemről, közelebb hajoltam hozzá, és végigsimítottam az arcát.
- Hogy kerültem ide? - érdeklődött.
- Az egy hosszú történet... - vakargattam a tarkómat. - De jól vagy?
- Persze... - bólintott. - Kérdezhetek valamit?
- Aha!
- Miért nem érzem a jobb lábam? - kérdezte riadtan. Felhúztam a lábánál a takaróját, és láttam, hogy a jobb oldalon egy hatalmas gipsz ül.
- Szerintem csak el van törve - állapítottam meg.
- Úristen! És akkor most ki lesz a koreográfusotok? Ki fog rátok vigyázni? - Megpróbált felülni, de én finoman visszalöktem.
- Nyugodj meg! Majd szerzünk valakit helyetted... Egyébként meg tudunk magunkra vigyázni...
- Szereztek valakit helyettem?! Ilyen könnyen lecserélnél? - "sértődött" meg.
- Azért gondolom Te is érzed, hogy így semmiféleképpen nem táncolhatsz egy ideig! Oh, és sehova nem mehetsz nélkülünk, vili? - Felnevetett. Jó volt látni ismét nevetni.
- Ja!
~3 hónap múlva~
*MiCha szemszöge*
A fiúk nem tudtak róla, de HyunAe elment 1 évre New Yorkba (valami cserediákos akármi), szóval nem nagyon látogatott meg kórházban. Amikor eszükbe jutott, hogy van egy barátnőm is, akkor egyből kérdőre vontak engem, és Őt is. Ekkor tájékoztattam Őket a dologról...
Viszont rengeteg nap után, de kiengedtek végre a kórházból! Tehát, most örülök a fejemnek, mint egy kis 5 éves gyerek, aki megkapta a várva-várt ajándékát. A rossz viszont az, hogy nem táncolhatok, még 3 hónapig... 
- Srácok! Nyugi! Fel tudok menni a lépcsőn segítség nélkül is! - bicegtem a mankómmal és a törött lábammal együtt. Éppen a táncterembe akartunk, vagyis akartam felmenni, mert a fiúk már nem bírták elviselni a nyavalygásomat, hogy mennyire el akarok menni a terembe. Mikor végre felszenvedtem magamat a lépcső tetejére, egyből beléptem az ajtón.
- Aaaish! Mennyire hiányzott ez! - terültem el végül a földön.
- Mi? A büdös teremszag? - kérdezte Taeil megszeppenve.
- Ami keveredik a büdös izzadság szaggal? - fintorgott P.O.
- Neem! - mosolyodtam el. - Az, hogy itt legyek! Omo! Mennyire várom már, hogy újra táncolhassak!
- Látni akarom már a szexi mozgásodat! - szólalt meg hirtelen JaeHyo, mire mindenki ránézett, Ő pedig pironkodva lehajtotta a fejét.
- Te.... - kezdte Kyung, és megpofozta szerencsétlen Jaet. - Rámozdulnál egy fiatalabbra?
- Valld be Kyung, hogy Te is rámozdulnál! - röhögött B-Bomb.
- Hahó! Itt vagyok!! Legalább ne beszéljetek rólam 3.személyben! - pirultam el totálisan.
- Szerintem itt mindenki rámozdulna... - gondolkozott hangosan Zico, mintha meg sem hallotta volna a kérésemet.
- Nem is vagyok annyira csinos - temettem a tenyerembe az arcomat.
- Áh... Neeeem! Dehogyis! - mondta ironikusan Taeil.
- Ajj! - nevettem. Hasra akartam volna fordulni, de nem egészen úgy ment mint ahogy terveztem. A lábam kifordult, én meg felszisszentem.
- Mi a fenét csinálsz?! - jött oda hozzám röhögve P.O, és felsegített, majd a kezembe nyomta a mankót.
- Köszi! - pusziltam meg az arcát.
- Ah, izé... Igazán nincs mit! - kipirult arccal állt mellettem, mire a Block B többi tagja is odarohant hozzánk, és sorba álltak egy-egy pusziért.
- Mit akartok? - vigyorogtam. Kyung (aki elöl állt) az arcára mutatott, jelezve a várt cselekedetemet. - Áh, értem már! - És finoman megpofoztam.
- Mi?! - nevetett az arcát fogva.
- Akinek perverz gondolatai vannak rólam, az ne is álmodjon pusziról! - röhögtem.
- Akkor P.O miért kapott? - "háborodott" fel.
- Neki vannak a legperverzebb gondolatai! - kérte ki magának Taeil.
- Nem is!! - szólt közbe P.O.
- Jól van, nehogy összevesszetek! - forgattam a szememet. Sorban pusziltam meg mindenkit. Először Kyung, Taeil, Zico, U-Kwon, aztán jött B-Bomb.
- Nekem még egy régebbivel is tartozol... Csakhogy tudd! - suttogta a fülembe, majd arrébb állt.
- MiCha! - ugrott a nyakamba JaeHyo, mikor gondolom észrevette, hogy szinte tátott szájjal (elpirulva) mértem végig B-Bombot.
- OMG! Jae! - nevettem fel, lenyomtam neki egy gyors puszit, és eltoltam magamtól. - Na, srácok... Köszönöm, hogy elhoztatok!
- Hát, igazán nincsen mit! - mosolygott MinHyuk.
Leszenvedtük magunkat a lépcsőn, és a lakásunkhoz mentünk.
- Akkor hozd le pár cuccodat! Kb. 7 hónapra valót! - mosolygott Zico.
- Minek? - kerekedett ki a szemem.
- Nálunk fogsz lakni addig, amíg HyunAe haza nem ér! - bólogatott P.O.
- Dehogy! Csak a terhetekre leszek! - motyogtam.
- Nem leszek a terhünkre! Amúgy is megölne minket az ideg, hogy mi van veled! Így meg legalább felügyelet alatt tarthatunk! - magyarázta U-Kwon. - Na, MinHyuk menj be vele, és segíts neki!
- Oksi! - pattant ki a kocsiból. - Gyere! - nyújtotta felém a kezét, amit én el is fogadtam. Bebicegtem a házba, B-Bomb pedig jött utánam. Mikor beértünk a hálószobámba, egyből rávetettem magamat az ágyamra.
- Ah! Végre! Itthon! - nyújtózkodtam.
- Milyen aranyos! - vett el egy képet az íróasztalomról. A kép még a gimiben készült.Vállig érő hajjal és egyenruhában pózoltam a kamerának.
- Köszi... - motyogtam. Óvatosan feltápászkodtam, és felé indultam.
- Merre van a bőröndöd? - fordult meg hatalmas lendülettel. Amiért mellette álltam, ez a lendület kihatott rám is, és fellökött volna, ha nem kap el. - Bocsi...
- Ugyan! - legyintettem. - Egyébként ott van! - mutattam a gardróbos szekrényem felé.
Hamar bepakoltunk a bőröndömbe (körülbelül a fél szobámat), és már a fiúk házában is voltunk.
- Na, fel kéne osztani a helyet...  - gondolkozott Kyung.
- Ajj, srácok! Mondtam, hogy nem akarok láb alatt lenni! Simán hagyhattatok volna otthon! El lettem volna egyedül! - mosolyogtam rájuk.
- Nem! Én mindenféleképpen vigyázni akarok rád, szóval pszt! Most gondolkodom! - intett le MinHyuk.
- Egyébként én bárki mellett elalszom, szóval... - rántottam meg a vállamat.
- Akkor mellettünk alszol! - jelentette ki Zico, és már cipelte is be a 3-as szobába a bőröndömet. - Ez lesz a Te helyed! - mutatott az összetolt ágy közé.
- Nekem megfelel! - bólintottam.
Hamar beágyaztunk és már le is feküdtünk. Aludni viszont a szobánkban senki sem tudott.
- Srácok... Szerintem én majd este át fogok valamelyikőtökhöz gördülni, ugyanis itt van egy kicsi rés, és kicsit kényelmetlen... - mocorogtam a helyemen.
- Gyere nyugodtan! - Zico közelebb húzott, és magához ölelt.
- Oké... Ez így kifejezetten kényelmes! - döntöttem a mellkasára a fejemet.
- De akár ha az az oldalad megfájdul, erre is jöhetsz! - nevetett fel MinHyuk.
- Oksi! Ne aggódj, majd valamikor hajnalok hajnalán arra fogsz ébredni, hogy rád dőlök! - vigyorogtam.
- Rendben! - bólintott mosolyogva B-Bomb.
- Oppa! Idegesít a hajad! - nevettem el magamat.
- Engem is a tiéd, ne aggódj! - röhögött.
- Jó, akkor téged békén hagylak... - fordultam át MinHyukhoz kiflibe.
- Szia! - mosolygott a szemembe nézve.
- Oppa, annyeong! - pusziltam meg az arcát. 
- Jó éjszakát emberek! Én alszom! - nézett le ránk Jae.
- Jó éjt!! - mosolyodtam el. - Szerintem én is álomba szenderülök... - próbáltam költői lenni, de a többiek kiröhögtek. Kösz szépen...:DD
Nagy nehezen, de végül sikerült elaludnom.
Reggel nagy meglepetésemre nem csak Zico és B-Bomb feküdt mellettem, de U-Kwon is. Amikor kinyitottam a szememet U-Kwon rám mosolygott.
- Szép jó reggelt!!
- Neked is Kwonnie!
- Este nem hagytak aludni a srácok, így át jöttem ide, hozzátok... Zicoék beleegyeztek... - magyarázta az ottlétét.
- Rendben, engem nem zavarsz!
- Köszi MiCha! - ölelt meg.
- Miért nem hagytak aludni?
- Beszélgettek! Jó hangosan! Érdekes, hogy Ti nem hallottátok! - gondolkozott.
- És szóltál nekik? 
- Igen! De köcsögök! - nevetett fel.
- És itt hogy aludtál? - mosolyogtam.
- Hát... Néha Zico csak úgy átölelt, én meg... Hát... Kínosan éreztem magamat... Úgyhogy inkább arrébb csusszantam.... - nézett a mögötte lévő Leaderre.
- Felébreszthettél volna engem! Helyet cseréltem volna veled! 
- Akkor meg B-Bomb hitte volna azt, hogy Te vagyok, így szintén átölelt volna... 
- Jó, mindegy... - nevettem el magamat halkan.
- Ébresztőőő!! - törtek be a szobánkba a többiek. Erre a reakció annyi volt, hogy Jae felkapta a fejét, majd visszarakta, B-Bomb magára húzta a takarót, Zico hozzájuk vágott egy párnát, mi meg U-Kwonnal érdekesen néztünk rájuk.
- Ti senkit nem hagytok békében aludni? - röhögött U-Kwon.
- Ébredjetek fel, mert már 9 óra van! - ugrándozott P.O.
- Pont azért kell még aludnunk! - nyöszörögte Zico. 
- Jó, srácok... Akkor ébredjünk! - ültem fel az ágyon.
- Segítek MiCha! - rohant hozzám P.O. Megfogta a kezemet, és óvatosan kiszedett az ágyból.
- Köszönöm! - igazgattam a rózsaszín nyuszis pizsamámat. Hamarosan Zico, U-Kwon és JaeHyo is kikászálódott az ágyból, és a többi fiúval együtt kimentek a konyhába. - MinHyuk! - szólongattam a még alvó táncost. Leguggoltam hozzá (már amennyire azt guggolásnak lehet nevezni), és simogatni kezdtem a vállát. Legalábbis szerintem a válla volt, ugyanis takaró volt rajta.
- Nem akarok felkelni! - kukucskált ki az egyik kis résen.
- Még a kedvemért sem? - vágtam cuki fejet.
- A kedvedért? - gondolkozott. Felemelte a fejéről a takarót, de meggondolta magát. Megfogta a derekamat, és behúzott az ágyba maga mellé.
- Mi a fene!? - lepődtem meg.
- Így kényelmesebb! - fúrta a fejét a vállamba.
- Ne csináld!! - toltam el magamtól.
- Miért? - nézett rám értetlenül.
- Mert ne - adtam eléggé értelmes magyarázatot.
- De miért? - értetlenkedett tovább.
- Mert... - Nem hagyta, hogy befejezzem. Minden zokszó nélkül megcsókolt. Ajkai puhán kapcsolódtak az enyéimhez, és az istenért sem akartak onnan elválni. Úgy éreztem, hogy megfordult velem a világ...

~5.Rész~

*B-Bomb szemszög*
Miután MiCha elment, a fiúkkal interjúra kellett mennünk. MiChanak nem szóltunk, mert szerencsétlen már így is kész van tőlünk, szóval hagyjuk egy kicsit pihenni Őt is.
- MinHyuk! - szólított meg a Leader, miközben már öltöztünk az interjúra. Mindenki úgymond "normális" ruhát vett fel, ami annyit tett, hogy farmer, póló.
- Hm? - fordultam felé a nadrágom gombjával vacakolva.
- Mi volt az a... Majdnem csók MiChaval? - tért egyből a lényegre, szinte suttogva.
- Nem tudom... Nem bírtam visszafogni magamat... Olyan...... - kerestem a szavakat.
- Szép? Gyönyörű? Tökéletes? - sorolta.
- Igen - mosolyodtam el.
- És mit csinált? Közelített feléd?
- Nem tudom... - vallottam be. Annyira belemerültem azokba a gyönyörű barnás zöldes szemekbe, hogy még szerintem azt sem tudtam volna megmondani, hogy hogy hívnak engem.
- 1 perc srácok! - jött be egy középkorú öltönyös férfi.
- Akkor szerintem menjünk! - pattant fel Taeil a lilás kanapéról. Kisétáltunk a szobából, és egyenesen a színpad felé vezetett az utunk.
- Sziasztok! - hajolt meg előttünk a műsorvezetőnő. Körülbelül egyidős volt velünk. Vagy egy kicsit idősebb. A mellettem lévő fiúknak, mind csorogni kezdett a nyáluk a műsorvezető láttán. Pedig nem volt annyira szép, mint MiCha! Beesett szemek, csontos arc, kisebb mellek (nem mintha MiChan azt nézném) és... Úgy összességében semmi szép... Semmi MiCha. - Park Yoora vagyok! Ti pedig a Block B.
- Oh, tényleg, srácok! - nézett körbe Zico, mire mindenki értette a lényeget. Gyorsan haptákba vágtuk magunkat, és kezdtük a megszokott szöveget.
- Yeah, Do You wanna B? Block B! Annyeonghaseyo! Mi vagyunk a Block B! - hajoltunk meg mi is.
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte Yoora.
- Aha! - válaszoltuk egyszerre. Az egész interjún rólunk kérdezgetett, és általában Zico válaszolt. Ha úgy vesszük hamar vége lett, és már mehettünk is haza. Mindannyian fáradtan dőltünk le az ágyunkba.
- Te hős szerelmes, nem akarod felhívni a barátnődet? - vigyorgott Ji Ho.
- Először is - kezdtem felülve az ágyamon, mire JaeHyo is lenézett ránk. -, nem vagyok hős szerelmes! Szerelmes vagyok, de nem hős! Másodszor: nem a barátnőm...
- Jujcíí! Kicsoda? - nézett rám hatalmas szemekkel Jae.
- Egy lány! - legyintettem felé.
- Na, nem hívod fel? Vagy felhívjam én? - igazgatta a haját Zico.
- Minek akarod Te felhívni?
- Hogy közöljem vele az interjút! Most hátha kipihente magát! - vette elő a telefonját.
- Hagyd-hagyd! Majd... Majd én, jó? - Villámgyorsan bepötyögtem a koreográfusunk számát, és tárcsáztam. Kicsöngött, viszont nem vette fel. - Lehet, hogy pihen...
- Add, majd én! - kapta ki a kezemből a mobilomat, és a füléhez tette. - Szia MiCha, Édes szívem! Zico vagyok! Nem keltettelek fel? - A Leader mosolygós arcát hirtelen komorság és aggódás borította el. - Tessék? Hol? M-mikor? - Én is kezdtem idegesebb lenni. Főleg ha Zico frusztrált, akkor biztos nagy baj van. - Rendben, máris ott leszünk! Köszönöm szépen! - És letette.
- Mi van Zico? - haraptam a számba riadtan.
- Azonnal öltözzetek! - kiabálta, majd átrohant a másik szobába. - Öltözzetek! - Kipattantam az ágyból, és gyorsan felvettem a farmeromat, meg a pulcsimat. JaeHyo is körülbelül ugyanígy cselekedett, csak azzal a különbséggel, hogy leugrott az emeletes ágyáról. Mindenki 1 perc után már a ház előtt állt, és várta a Leader magyarázatát. Titkon reméltem, hogy csak annyit fog mondani, hogy: "Haha! Megszívtátok srácok! Nem történt semmi! MiCha pedig 10 perc múlva ideér!". De nem így lett...
- Zico! Mondj már valamit! - kérlelte U-Kwon, miközben már futottunk is a Block B vezetője után.
- MiCha kórházban van! - kiabálta hátra.
- Mi a franc?!?! - ijedtem meg.
- Miközben ment haza tőlünk, elütötte egy autó! - fogta a fejét.
- Mi?! - álltam meg, és a tenyerembe temettem az arcomat.
- MinHyuk! Nyugodj meg! Annyira nem súlyos! - tette Zico a vállamra a kezét.
- Nem akarom, hogy bármi történjen vele! - töröltem meg a szememet.
- B-Bomb! Már megtörtént az a bármi! - kiabálta az arcomba Jae.
- Igaza van! Most az a lényeg, hogy lelkileg támogassuk, és segítsünk neki mihamarabb talpra állni! - mondta Kyung.
- Jó! - fújtam ki a levegőt hangosan. A gondolataim mindenfele cikáztak. - Menjünk! Oh, és köszönöm!
- Ajj, gyere Te idióta! - rángatott P.O.
Mikor végre beértünk a kórházba, először letámadtuk az egyik orvost.
- Elnézést! Hol van Song MiCha? - rohant oda hozzá Zico.
- Ömm... - Ránézett a lapjárat, majd vissza Zicora. - Még a műtőben! Én is most oda megyek!
- Ah! Remek! Megyünk Önnel! - lelkesedett.
- Nem hallotta? A műtőben van! Maximum az ajtóig kísérhetnek el! - artikulált.
- Rendben! Köszönjük! - hajoltunk meg. Az orvos egy kicsempézett folyosón vezetett minket, és egy hatalmas, ablak nélküli barna ajtó elé leültetett minket (padokra természetesen, és nem a földre), majd bement.
- Miért hagytuk, hogy egyedül menjen? - nézett maga elé mérgesen P.O, aki még mindig nem tudta felfogni a helyzetet.
- Mert egyedül jött, gyalog! Azt hittük... Legalábbis én azt hittem, hogy visszatud menni! - ütött bele a falba Kyung.
- Örüljünk neki, hogy nem veszekedve váltunk el tőle! Csak még rosszabb lenne! - mondta U-Kwon.
Másfél óra után, kijöttek az orvosok a műtőből. Közölték velünk, hogy semmi NAGYON komoly probléma nincs, csak agyrázkódás, pár "enyhébb"(mégis súlyos) belső sérülés, és egy lábtörés.
- És bemehetünk hozzá? - tette fel a kérdést Taeil.
- Amint átvittük az egyik szobába - bólintott.
Pár perccel később kinyílt a műtő ajtaja, és 2 orvos egy ágyat tolt ki, amiben MiCha feküdt. Rendkívül gyengének tűnt. Arca fehér színre váltott. Még mindig kómában volt. Arcáról egy lélegeztető maszk domborodott ki.
Miután bevitték az egyik szobába, mi is bementünk. Én leültem MiCha jobboldalára, Jae velem szembe, mellette Zico, mellettem pedig U-Kwon. A többiek egy-egy széken ültek, vagy a bent lévő kanapén feküdtek. Este, mikor mindenki aludt (bent maradtunk vele), megfogtam a kezét. Jobban szemügyre vettem az arcát. Sok kisebb seb lepte be.
- Sajnálom! - suttogtam megpuszilva a kezét. Éreztem, ahogyan egy könnycsepp legördül az arcomon. Majd az az egy könnycseppet követték a társai.
- B-Bomb! - rángatta meg a vállamat a mellettem lévő kómás U-Kwon. - Ne izgulj! Minden rendben lesz!
- És ha nem? - sóhajtottam.
- Nyugi! - mosolyodott el. - Gondolj a legjobbra! Ne egyből a leges-leges-legrosszabbra! Na, most aludj!
- Rendben... - ledöntöttem a fejemet a kezemre, és lehunytam a szememet. A pulzusmérő pittyegett, jelezve, hogy minden rendben van, a többiek pedig halkan szuszogtak. Nem telt bele sok idő, mire elnyomott engem is az álom.