Csak reggel keltem fel, de MinHyuk nem volt mellettem. Felültem az ágyon, és egy cetlit találtam a párnáján: "Szép jó reggelt!:) Elmentem a fiúkkal énekpróbára!:) Aludj csak nyugodtan! Majd jövök! xoxoxoxoMinHyukxoxoxoxoxo"
Mosolyogva bámultam a papír darabocskát, majd hirtelen zajt hallottam a konyhából. Lehet, hogy B-Bomb jött meg... Óvatosan, halkan szálltam ki az ágyból, és hangtalanul lépkedtem az ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, és résnyire nyitottam azt. Kikukucskáltam, de nem láttam senkit. Ismét egy kelletlen hangot fedeztem fel.
- Mi a szar...? - tártam ki az ajtót, erre egy meleg, szőrös akármit éreztem a lábamnál. Lenéztem, és ott volt egy kiscica, szürke bundával és fekete csíkokkal. - Hát Te meg hogy kerülsz ide? - guggoltam le hozzá, felvettem, és elkezdtem simogatni. - MinHyuk bácsié vagy? Eddig miért nem láttalak? - Szabadulni akart a kezeim közül, így finoman letettem. Hihetetlenül soványnak látszott, így gondoltam adok neki valamit, viszont nem találtam macskaeledelt. - Jahj, mit csináljak? - tanakodtam. Benyúltam a hűtőbe, ahol észrevettem egy sárga dobozban némi halat. - Elnevezlek Surprise-nak, jó? Nem tudom mi a neved, de én így foglak hívni - szedtem ki egy tálkába a halakat. Aprócska mély edénybe pedig tejet töltöttem. Surprise félve odament a reggelijéhez, megszaglászta, aztán vígan falatozni kezdte. - Jó étvágyat! - Egyébként, most komolyan egy macskához beszélek?! Eldöntöttem, hogy én is enni fogok valamit. Megnéztem mindenhol, mindent, de semmi ínyemre valót nem találtam. - Hát... Akkor megvárom Oppat - vontam meg a vállamat. Visszavonultam a szobába. Ledőltem az ágyra, és nyújtózkodni kezdtem. Surprise hirtelen megjelent mellettem, előkelően megnyalta aprócska száját, és hozzám bújt. - Most persze jó pofizol, mi?! - nevettem fel. Törökülésbe ültem, Őt pedig az ölembe vettem, majd simogatni kezdtem. Mély hangon dorombolt, jelezve, hogy élvezi a tevékenységemet. Pár perc múlva csikorgó ajtónyitódást hallottam. MinHyuk lépett be a meleg szobába.
- Szia Tongszeng! - mosolygott rám.
- Oppa Anyeong! - néztem fel a macskasimogatásból.
- Jól áll neked a cica, Cica! - jött közelebb hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Miért nem láttam még Surprise-t? - fogtam meg MinHyuk kezét jelezve, hogy üljön mellém.
- Kit? - vágott értetlen fejet.
- A macskát!
- Jaa! - nevetett. - Ma találtam a ház előtt. Gondoltam, hogy gondozzuk egy kicsit, és megkeressük a gazdiját. Látszik rajta, hogy házi.
- Oh. Értem - bújtam hozzá.
- Reggeliztél már? - puszilta meg a homlokomat.
- Nem, Oppa. Téged vártalak.
- Pedig ehettél volna! Most tanakodnunk kell, hogy mit együnk... - sóhajtott.
- Elmegyek bevásárolni, jó? - jutott eszembe.
- Megyek veled! - tápászkodott fel, és húzott magával engem is. Gyorsan rendbe szedtük magunkat.
- Csak haza kéne mennem pénzért!
- Hagyjad! - legyintett.
- Ragaszkodom hozzá - álltam vele szembe.
- Jaj, Cica! - becézett. Nem tudom mi nála ez a "Cica" dolog, de egy cseppet creepy. Főleg úgy, hogy olvastam egy angol könyvet, amiben a férfi kivájta a macska szemét, és fel is akasztotta... Aztán talált egy másik hátborzongató macskát. (Edgar Allan Poe: The Black Cat <----szerk.megj.) - Most gondolom azt hiszed, hogy én azt hiszem, hogy kihasználsz. Hát nem... Figyelj! Ez egy tök természetes dolog, oké? - mosolygott.
- Rendben... Köszönöm szépen - sóhajtottam.
- Na, mehetünk? - paskolta meg a fenekemet. - Hmm... - nézte végül az előbb említett testrészemet.
- Hé! - szóltam rá. - Te feltűnően bámulod a seggemet, én meg csak félve pillanthatok egy bizonyos testrészedre... - háborodtam fel.
- Bámuld csak nyugodtan! Nekem ettől jobb lesz csak a kedvem... - vigyorgott.
- Hogy mennyire perverzek vagyunk - Megráztam a fejemet és megcsókoltam. Hamar elmentünk egy közeli boltocskába, ahol bevásárolhattunk. Vettünk rizst, tojást, kenyeret és ennyi. Miután beszereztük mindezt, visszasétáltunk a házába. Lepakoltuk a cuccokat, én pedig leültem az egyik székre.
- Elfáradtál? - kérdezte mosolyogva.
- Egy picit - bólogattam.
- Inkább feküdjünk be az ágyba - kacsintott. Felálltam, és levettem a pólómat. - Csak pihenni!
- Tudom... - vágtam értetlen fejet. - Csak amiért nekem ez a tegnapi ruhám, ezért nem ebbe fogok befeküdni a tiszta ágyadba.
- Ja, értem - nézte a fekete melltartómat.
- Na! - nevettem fel.
- Mi van? Jobb mintha más bámulná a kannáidat! - tette fel a kezét védekezően.
- Aha - vigyorogtam. Bementünk a szobájába, ahol körülbelül egy órán keresztül feküdtünk az ágyában.
- Most már enni kéne valamit... - nézett rám. Kikászálódtam az ágyból, felvettem MinHyuk szürke pólóját, és megnéztem magamat a tükrében. Hirtelen felindulásból elkezdtem táncikálni. - Várj! - Ő is felállt, alsónadrágban és izompólóban úgy ahogy volt mögém jött. - Mozgasd a csípődet!
- Mert? - néztem rá a tükörből.
- Szoktam látni, amikor bemelegítünk, hogy nem jól csinálod... - Elkezdtem mozgatni. - Aha, mozgatod hozzá a válladat is. Azt ne! - Hátulról átkarolta a mellkasomat, én meg tovább csináltam. - Na, így jó! - Az egyik kezét levette a mellkasomról, a csípőmre helyezte, és "segített" mozgatni.
- Köszönöm! - nyomtam egy puszit az arcára.
*1 hónap múlva*
Reggel nagyon rosszul éreztem magamat. Fájt a fejem, hányingerem volt, meg minden. Erre a fiúk nem kitalálták, hogy találkozzunk náluk? De... Na, mindegy. Nagy nehezen, de elbattyogtam hozzájuk.
- Szia Drágaságom! Hogy vagy? - ölelt meg Zico.
- Sziasztok! Nem valami jól... Ennyire látszik rajtam? - túrtam fáradtan a hajamba.
- Eléggé - felelték egyszerre.
- Mi történt? - riadt meg B-Bomb, aki egyből odajött hozzám, és megcsókolt.
- Lehet, hogy benyeltem valami vírust...
- Az nem jó - vakargatta a tarkóját.
- Vegyél be egy gyógyszert! - tanácsolta U-Kwon.
- Már megtörtént...
- Akkor pihenj kicsit! Lehet, hogy túlterhelted magad! - ültetett le Jae.
- Vagy... - gondolkoztam hangosan, de megakadtam. Nem hiszem, hogy ennek most lenne itt az ideje... De... Mindenesetre nem mondtam a fiúknak.
- Vagy mi? - mosolygott MinHyuk.
- Izé, semmi! - lőttem neki én is egy mosolyt.
***
MinHyuk áthívott magához.
- Úgy hiányoztál... - suttogta a fülembe. Benyúlt a pólóm alá, de megállítottam.
- Most ne... - sóhajtottam.
- Mert?
- Mert ne - zártam rövidre.
- Ingerült vagy! - állt karba tett kézzel.
- Oppa... Sajnálom, csak... - kerestem a szavakat. Nem kertelhetek, neki is joga lenne tudni. - Izé, Te vállalnál gyereket?
- Mi ez az egész?!
- Oppa. Lehet, hogy... - haraptam az alsó ajkamba. - Terhes vagyok - suttogtam. - És természetesen Te vagy az édesapa, ha tényleg ez a helyzet...
Meredten nézett maga elé. Száján, mintha 6000 mázsás súly feküdt volna. Óvatosan helyet foglalt maga mögött a kanapén.
- Sajnálom - mondtam halkan. Mikor már elmenni készültem, utánam szólt.
- MiCha! - Megfordultam. - Szeretlek Titeket! - csókolt meg.
Este elmentem egy gyógyszertárba, és vettem egy terhességi tesztet, amely bebizonyította, hogy várandós vagyok egy kisgyerekkel.