~10.Rész~

Halihó!:))
Tudom, hogy nem nagyon szoktam kommunikálni veletek, úgyhogy most arra gondoltam, hogy jelentkezem egy picit..^^
Köszönöm a kommentet, nagyon jól esett!:))
A részről pedig annyit, hogy egy kicsit rövidebb, de remélem, hogy tetszeni fog nektek!:)) Jó olvasást!^^
------ 
- Mi az, hogy "majdnem megtörtént"? - értetlenkedett.
- Megcsókoltam... Ő pedig visszacsókolt... Furcsa volt... - merengtem, MinHyuk ajkaira gondolva.
- És utána?
- Megállítottam... Nem akartam, hogy akkor, ott történjen meg... És nem akartam, hogy a rajongóinak a felét miattam veszítse el. Egy véletlen baleset miatt, mert összegabalyodott velem.
- Milyen véletlen baleset?! Szeret téged! - fogta a fejét a Leader.
- Nem hiszem... - csóváltam a fejemet.
- Te nem szereted Őt? - kérdezte félve.
- De... Nagyon!
- Akkor miért nem hagytad, hogy minden történjen, ahogy akar?!
- Mert kint voltatok Ti, az ajtó meg nem volt bezárva!
- És?
- És? És egy cseppet ciki lett volna!
- Most ezen felkapta a vizet? - tért vissza az eredeti problémához.
- Igen.
- Mert nem feküdtél le vele?!
- Mi?! Neem! - nevettem fel. - Még nem hallottad az egészet. Azt mondtam, hogy felejtsük el...
- Te meg vagy húzatva! Lázas vagy netán? - tette a kezét a homlokomra.
- Zico! - nevettem, mire kicsit Ő is megtört.
- Akarod, hogy beszéljek vele? - váltott át komolyabbra.
- Nem! Isten ments!
- Jó... Oldjátok meg...
- De kérhetek valamit? - néztem rá.
- Persze! - karolta át a vállamat, közelebb húzva magához.
- Ne mondd el ezt a beszélgetést és a tartalmát senkinek! Megbízhatok benned?
- Bennem? Bármikor! - puszilta meg a homlokomat. Míg Zicoval beszéltünk, fel sem tűnt, hogy már mindjárt hazaérünk. Nem tudom, hogy hogyan, de arra mentünk.
Mikor beértünk a házba, mindenki a 3-as szobába ment.
- Srácok! Szerintem, már nincs rám szükségetek. Mármint itt a házban! - mosolyogtam. - Visszaköltözöm, rendben? - kérdeztem félve.
- Nee! MiCha! - ölelt meg JaeHyo. - Nem akarom, hogy elmenj!
- De HyunAe hívott, hogy holnap érkezik haza! - hazudtam. - Rendbe kell tennem a lakást, mire hazaér!
- MiCha! Ugye minden nap meglátogatsz minket! - jött U-Kwon is.
- Minden nap találkozunk próbákon - mosolyogtam.
- Nem akarlak elengedni! - borult a nyakamba Kyung. - Már a családunk tagja vagy! A mindennapi életünk része!
- Nem halok meg! Csak visszaköltözöm - nyugtattam.
- Nagyon vigyázz magadra Édesem! - ölelt magához Taeil.
- Ti is Drágáim! - mosolyogtam. Utána P.O is megölelt. Igaz, nem szólt semmit, de tudtam mit érez. Ő sem akart elengedni.
- MiCha! - ölelgetett Zico. - Minden rendben lesz! - súgta a fülembe.
- Azt mondod? - fúrtam a mellkasába az arcomat.
- Teljesen biztos vagyok benne! - puszilta meg a homlokomat, majd elengedett. Azt hittem, hogy itt véget is fog érni a nagy ölelkezés, de nem így lett. MinHyuk közelebb lépett hozzám, és megölelt.
- Vigyázz magadra, Te Pabo! - simogatta a hátamat.
- Oppa! Mianhae! - suttogtam. B-Bomb mondani akart valamit, de Jae közbeszólt.
- Mindenkinek hiányozni fogsz MiCha! Ne menj el! - Kibújtam MinHyuk karjai közül és ránéztem JaeHyora. Láttam, ahogyan egy könnycsepp legördül az arcán.
- Omo! Nyugalom! - öleltem meg Őt ismét. - Köszönöm, hogy befogadtatok! - hajoltam meg, miután elengedtük egymást JaeHyo-val.
Pár perc múlva mindenki kiment a szobából kajálni, és csak Zico, B-Bomb és MinHyuk maradtak a helységben.
- Segítünk pakolni, jó? - törte meg a csendet Zico.
- Rendben - sóhajtottam, majd komótosan odabattyogtam ahhoz a szekrényhez, amelyik nekem volt kijelölve. Kivettem belőle a ruháimat, cipőimet, és ledobáltam az egyik ágyra, a fiúk pedig összehajtották (nem szépen, de mindegy), aztán belerakták a bőröndömbe. Mikor készen lettünk, leültünk a földre.
- Hiányozni fog ez a hely - néztem körbe. Mennyezet fehér, falak halvány sárgák.
- Akkor miért mész el? Miért nem mondod meg HyunAenak, hogy ne jöjjön haza? - értetlenkedett Zico.
- Mert... - Most mit mondjak? "Mert nem is jön haza?". Aish... De hülye vagyok. - Mert ez nem olyan egyszerű!
- Srácok! Gyertek kajálni! - szólt Kyung.
Még aznap hazavittek a fiúk.
Érdekes volt ismét belépni az ajtón. Más szagok, más bútorok. Minden más volt. Már megszoktam, hogy ott vannak a fiúk, akik "körbeugrálnak" engem.
Kimentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A víz íze érdekes volt. Mint amikor először ittam a fiúknál. Teljesen más ízvilága volt mindkettőnek. De megittam, mert szükségem volt rá. Étel szinte egyáltalán nem volt a hűtőben sem, meg a spájzban sem. Végül találtam mást. Egy üveg whisky-t, amit még én kaptam egy régi barátomtól. Úgy döntöttem, hogy kinyitom, és egy kicsit beleiszom. Leültem vele a vörös kanapémra, majd ivás közben elgondolkoztam. Annyira belemerültem tettembe, hogy be is sötétedett, és az egész üveg whisky-t megittam. Nem kicsit rúgtam be. Minden dolog követte a másikat. Előhalásztam a telefonomat, és én hülye, bepötyögtem MinHyuk számát, aztán hívtam. Sajnos második csöngésre felvette.
- Haló? - szólt bele.
- Oppa. Sajnálok mindent - mondtam.
- Ezért hívtál fel? - nevetett kínosan. - Minden rendben?
- Csak azt akarom, hogy tudd, hogy... - Itt megakadtam, és elkezdett előtörni bennem a józan énem. "Mégsem jelenthetem be, hogy szeretem..."gondolkozott.
- Ugyan mit, Tongszeng? - kérdezte kedvesen.
- Hogy én... - kezdte megint a részeg MiCha.
- MiCha! Megijesztesz! Mondd csak nyugodtan! - Hangja édesebb volt minden cukornál, ami a világon létezik.
- Szeretlek MinHyuk! - hagyta el a számat ez a két szó. Ha józan lettem volna, úgy vertem volna a fejemet a falba, mint egy őrült.
- Biztos minden rendben van?
- Teljesen! Amióta megláttalak... Szeretlek! Sajnálom Oppa! Ez az igazság! - folytattam a bevallásokat.
- Figyelj... Ezt nem telefonon kéne megbeszélni - suttogta.
- Akkor gyere át! - Még én sem akartam hinni a saját füleimnek. Komolyan én hívtam át magamhoz? Tényleg ekkora idióta lennék?
- Rendben... Öt perc, és ott vagyok - tette le a telefont.
B-Bomb nem hazudtolta meg magát, tényleg hamar ideért. Kinyitottam neki az ajtót, majd amint belépett a nappaliba mentünk, ahol a whisky-s üveg hevert üresen.
- Song MiCha! Te mégis mennyit ittál?! - kerekedtek el a szemei.
- Csak egy icipicit! - mutattam a hüvelykujjammal és a mutatóujjammal keveset.
- Aha. Látom! - emelte fel az üveget. - Istenem, Te lány!
- De Oppa! Ez az igazság! - tértem vissza a nagy szerelmi vallomásomhoz.
- Igen, látom, hogy mennyire "keveset" ittál - nézett rám, majd leült mellém a kanapéra.
- Nem úgy értem! Szeretlek MinHyuk! - Megcsókoltam. Hirtelen eltolt magától.
- Részeg vagy... Nem használhatom ki... - suttogta. - Bármennyire is szeretném... - harapott alsó ajkába.
- Nem használod ki! - ráztam meg a fejemet.
- Dehogyisnem! Nem feküdnél Te le velem józanon! - mosolygott keserűen. - Nem szabad ezt csinálnunk!
- Még egy pici csók sem jöhet szóba? - néztem rá aranyosan. Miért is csinálom ezt? Hülyét csinálok magamból!
- Hát... - gondolkozott. - Nem jó ötlet. Elragadna a hév.
- Nem fog! Ígérem! - térdeltem fel a kanapén.
- Nem akarok ebből balhét... - túrt a hajába.
- Nem lesz. Csak csókolj meg! - kérleltem.
- E-Egyszer? - nyálazta meg a száját.
- Ahányszor akarod - Közelebb hajolt hozzám. Gyengéden megcsókolt. Rövid volt, aminek én részeg állapotomban nem örültem (még józanon se örülnék).
- Emlékezni fogsz valamire? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom - ültem közelebb hozzá. Átkarolta a vállamat.
- Remélem, hogy nem... - suttogta.
- Miért?
- Mert olyat fogok neked most mondani, amit nem mernék mondani.
- Na?
- Szeretlek MiCha! Te vagy az a nő, akiről eddig mindig azt hittem, hogy idősebbnek kell lennie. De már belátom, hogy nem így van! - emelte fel az államat. - Utoljára mondom neked ezen az estén... Szeretlek!

~9.Rész~

~3 hónap múlva~
Végre valahára levették rólam a gipszet, meg az azutáni rögzítőket. Pontosabban előző nap. Azt mondták, hogy aznap még maradjak ágyban. Szóval most örülök a fejemnek, mint egy gyerek.
Reggel egyik fiú sem volt otthon. Kimentem a konyhába, ahol egy cetlit találtam. "Jó reggelt MiCha! A táncteremben vagyunk, gyere utánunk!:') De csak óvatosan!!!" Úgyhogy gyorsan megreggeliztem, felöltöztem (laza farmer, sütiszörnyes kék rövid ujjú póló és fehér hosszított szárú tornacipő, mint mindig), bedobáltam a táncostatyómba a ruháimat (ujjatlan, fehér póló, amire rá van írva, hogy "Kiss daily, laugh hourly, dream weekly", szürke buggyos nadrág és fehér táncoscipő), és elindultam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy szabadon mozoghattam, ugrálhattam, futhattam, és nem függtem két bottól.
Amint odaértem átvettem a ruháimat, majd berontottam a terembe. Körbe se néztem, hogy szemügyre vegyem a fiúkáimat.
- Szép jó reggelt Csibikéim! Milyen szép időnk van ma! Mit szólnátok egy kis bemelegítéshez? - Vállamon lógott a táskám. Majd megfordultam, és a Block B helyett másik hat fiúval találtam szembe magamat. - Ezek nem az én fiaim... - motyogtam halkan. - Elnézést, elnézést! - hajlongtam. A hat srác úgy nézett rám, mint egy bolondra. Kisiettem a teremből. Körbenéztem a folyosón. És akkor észrevettem a Block B tagjait a földön ülve, a hátukat a falnak döntve. - Mi a franc?! - futottam oda hozzájuk köszönés nélkül.
- Kilakoltattak minket - szomorkodott U-Kwon.
- Szóval itt fogunk csövezni... - dobtam le a táskámat, majd csípőre tettem a kezemet. - Táncoljunk!
- ITT?! - lepődött meg Taeil.
- Itt! Új dal? - Megigazítottam az ujjatlan pólómat, mert egy kicsit kilátszott a fehér melltartóm.
- Tell Them - felelte B-Bomb a tetteimet követve.
- És a tánctanárral mit vettetek?
- Ezt próbálta, de mi nem voltunk hajlandóak megtanulni, úgyhogy senki nem tudja - rántotta meg a vállát Zico.
- Milyen köcsögök vagytok! - nevettem, mire kérdőn néztek rám. - Kitette a lelkét értetek, erre nem is tanuljátok meg!
- Épp ez az, hogy alig foglalkozott vele! - kérte ki maguknak Kyung.
- Ja... Akkor semmi... - legyintettem. - Meghallgathatom ezt a bizonyos "Tell Them"-et? - Leültem a hideg köre, a fiúk elé. Kyung előhalászta a telefonját, és elindította. Szerintem nagyon jó volt. - Ez milyen lenne ahhoz a részhez, hogy: "Hey, geogiseo mwohae, Geumansumeo man jeongmal-eojjeolle"? - énekeltem és táncoltam.
- De jó hangod van! - csillant fel Zico és Jae szeme.
- Szerintem ez jó! Hogy volt? - állt fel MinHyuk, és ekkor észrevettem piros boxerét. Felhúzta a nadrágját, majd mellém jött. Elmutogattam neki még egyszer, majd utánozta. - Egyébként meg tényleg jó hangod van!
- Ez nem igaz! - legyintettem. - Amúgy miért nem megyünk haza inkább? Mert most oké, itt eltáncikálunk, de nálatok is lehetne.
- Miért nem megyünk inkább sétálni? - dobta fel az ötletet Jae.
- Végülis! - gondolkodtam. - Benne vagytok?
- Jó, menjünk! - tápászkodott fel mindenki. Adtam egy gyors pacsit JaeHyo-nak, majd elindultunk először hozzájuk. Nem öltöztem át, mert úgy gondoltam, hogy azt náluk is megtehetem.
- Akkor srácok én átöltözöm gyorsan, okés? - mosolyogtam hat fiúra. Hat?! Nem heten vannak? Na, mindegy.
- Nézhetjük? - kérdezte pimaszul P.O.
- A falat? Persze! - forgattam a szememet. Bementem a 3-as szobába, ahol a cuccom volt, és elkezdtem vetkőzni. Igen ám, de nem zártam be az ajtót, mert arra gondoltam, hogy annak az egy elveszett báránykának csak szólnak, hogy ne jöjjön be. Hát nem így történt. A farmernadrágom már szerencsére rajtam volt, és a pólómat bogarásztam, amikor MinHyuk benyitott. Ott álltam előtte egy szál melltartóban, nadrágban és zokniban. Pár másodpercig még csodálkozva néztük egymást, majd én reagáltam először. - Az ajtó csukva volt, nem?! - förmedtem rá, majd villámgyorsan felvettem a pólómat.
- De... Csak, izé... Nem tudtam... - pirult el. Na jó, nem csak Ő, de én is.
- Jó, mindegy... - túrtam bele a hajamba. - Az időt nem tudjuk visszaforgatni, nem igaz?
- De... Bocsánat - hajolt meg.
- Te vagy az első fiú, aki látott melltartóban - nevettem fel.
- Kivételesnek érzem magamat! - vigyorgott. Valamit motyogott még hozzá.
- Tessék?
- Ja, semmi! - legyintett, majd kivett a saját szekrényéből egy pólót. Leültem az ágyára, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, majd felnéztem. Egy félmeztelen MinHyuk állt háttal nekem, és éppen pólót cserélt.
- Ch, Te láthattál póló nélkül, én meg neked csak a hátadat nézhetem! - mondtam, természetesen csak poénból. Lassan 2 év után, már jól össze lehet haverkodni akárkivel, hogy ilyet mondj neki. B-Bomb hirtelen megfordult. A hasa picit kockás volt. - Izé, ezt nem így értettem... - hajtottam le gyorsan a fejemet.
- Akkor hogy? - jött közelebb hozzám, leguggolt elém, az államnál fogva felemelte a fejem, és mosolygott.
-Szeretlek B-Bomb!-mondta volna a kicsi hangocska ott belül.
- Mindegy - suttogtam elnyomva Belsőhangot.
- Nem mindegy! - tűrte el az egyik hajtincsemet. Aztán megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de megcsókoltam. Minden zokszó nélkül. És hirtelen! Ki tudja... Talán érzelmileg annyira ki vagyok éheztetve, hogy már nem bírtam a vágyaimmal?
Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt. Gyengéd volt, mégis érzelem nélküli. Nyelvével beengedést kért a számba, amit én kis vacillálás után meg is adtam, és hamar megtalálta a játszópajtását. Pár perces csókcsata után hátrébb tolt az ágyán, lefektetett, és rám mászott.
- Várj! - ziháltam megszakítva a csókolózásunkat, mikor már a nadrágja övét kezdte kigombolni. Nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elrontja ezt a gyönyörű pillanatot.
- Igen? - fújtatott Ő is.
- Ki kéne mennünk - mondtam szomorúan.
- És felejtsük el az egészet? - kérdezte egyszerre mérgesen és csalódottan.
- Lehet, hogy az lenne a legjobb... - suttogtam mélyen a szemébe nézve.
- Ha Te ezt akarod, akkor - Itt tartott egy kis szünetet. -, tiszteletben tartom.
- Nem én akarom ezt! - ültem fel, aminek következtében neki is fel kellett ülnie.
- Akkor meg ki a franc?! - kiabálta, mire összerezzentem. Ijesztő amikor Oppa kiabál. Nem azért, mert például félek attól, hogy megüt. Nem. Oppa nem bánt lányokat! Azért félek, mert nem szokott kiabálni. - Bocsánat... - suttogta, mikor észrevette az ijedségemet.
- A rajongóid... - sóhajtottam.
- Miért akarnák Ők ezt? - értetlenkedett.
- Mert egy mezei, egyszerű lány vagyok, akit senki nem ismer, és ha ez még nem lenne elég, nem is vagyok olyan szép mint például Sooyoung a Girl's Generation-ből - jutott eszembe a híres énekesnő.
- Te nem "nem szép" vagy - mutogatta az idézőjeleket. -, hanem hülye! Néztél Te már tükörbe 19 év alatt?
- MinHyuk... - másztam ki alóla, felálltam, az ablakhoz sétáltam, és rátámaszkodtam a párkányra. Háttal álltam neki. - Ne veszekedjünk. Menjünk ki, mintha mi sem történt volna, menjünk el sétálni a többiekkel, és... Gondolkozzunk ezen egy kicsit...
- Legyen! - Felvette a pólóját, és kiment. Ezután én is összeszedtem magamat, kihalásztam a fényképezőgépemet a bőröndömből, és kisiettem a szobából.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Taeil türelmetlenül.
- Öltöztem - adtam az ésszerű választ. Aztán eszembe jutott, hogy B-Bomb is bent volt, úgyhogy kicsit variáltam. - És kerestem a fényképezőgépemet!
- MinHyukkal? - nevetett Zico.
- Oppa rendes volt és segített keresni! - pillantottam B-Bomb-ra. Gondolkozva állt a falnak támaszkodva.
- Na, menjünk! - mosolygott Jae, és pár perc múlva kihalt utakon sétáltunk. Gyorsan elővettem a fényképezőgépemet a kis Helo Kitty-s telefontokomból.
 - Srácok! Mosolyogjatok! - rohantam át az út másik végébe, leguggoltam, és vártam, hogy felém nézzenek.

- Tökéletes! - néztem a kijelzőre. - Ez nagyon cuki! - siettem hozzájuk, hogy megmutassam nekik a képet.
- Klassz! - bólintott semmitmondóan MinHyuk, és  előre ment.
- Mi baja lehet? - fintorgott Kyung.
- Nem bírja, ha valaki törődik a karrierjével... - motyogtam.
- Tessék? - fordult felém Zico. Nem olyan tessék volt, hogy "ismételd meg, ha mered", hanem amolyan "nem értettem... Mondd el újra légy szíves!".
- Semmi-semmi! - legyintettem.
- Tongszeng! Csináljunk egy képet veled is! - visongott JaeHyo.
- MinHyuk! Hátraarc! - mutatott karikát az ujjaival Zico, mire B-Bomb megfordult.
- De nem muszáj! Ti mindig együtt lesztek, nekem kevés az esély, hogy végig veletek legyek! - mosolyogtam keserűen.
- MiCha! - szólt rám U-Kwon. - Nem engedjük, hogy elvegyenek minket Tőled!
- Édesek vagytok. Egy perc és jövök! - mutattam fel a mutatóujjamat, és elrohantam kivágott fatörzset keresni, amire rátehetjük a kamerát. Szembe futottam MinHyukkal, akit bár nem láttam, de éreztem magamon a tekintetét, mikor már mögöttem volt. Kicsit messzebb végre megtaláltam, amit kerestem. Elkezdtem ugrándozni, és mutatni, hogy jöjjenek oda. Szerencsére értették a célzást. Odabattyogtak hozzám. Rátettem a rönkre a gépet, beállítottam, és Zico és Kyung közé álltam.
- Nem hiszem, hogy csak kerestétek a fényképezőgépet! - suttogta Zico, miközben a gép pirosan villogott másodpercenként, jelezve, hogy mennyi idő van még. Miután lefotózta, Zicohoz fordultam.
- Maradjunk le egy kicsit, és majd elmesélem, jó? - susogtam én is. Zico komolyan bólintott, én pedig a kamerához rohantam. Megnéztem a képet. Bal szélen állt Taeil, mellette JaeHyo, majd Kyung, én, Zico, P.O és MinHyuk. - Aranyos! Csak engem onnan ki kéne vágni! Esküszöm, mint egy zombi! - nevettem, és megmutattam a többieknek.
- Már megint nem "zombi" vagy, hanem hülye! - sóhajtott B-Bomb, és ismételten előrébb ment volna, ha Kyung nem állítja meg.
- Miért beszélsz így szegény Tongszenggel? - vett a védelmébe.
- A rajongók biztosan tudják, igaz? - nézett rám megvetéssel MinHyuk, majd hátat fordítva elindult. Mindenki felém pillantott.
- Pabo - sziszegtem a fogaim között. - Menjünk, mert ez az ember hihetetlen! - mosolyogtam takarva szomorú ábrázatomat. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi Zicoval hátul sétáltunk.
- Mi ez az egész? Miért fújtok ennyire egymásra? - értetlenkedett.
- Majdnem megtörtént... - kezdtem, mire Zico lefagyott és megállt, mint egy fadarab.

~8.Rész~

Reggel Zicon kívül már mindenki ébren volt.
- Jó reggelt! - biccentettem a 6 fiú felé, akik a szobában a földön ültek.
- Szia! - integettek. - Te mit adsz neki? - suttogta Taeil Zicora mutatva.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Ma van a szülinapja Te Pabo! - vágott hozzám egy párnát Kyung.
- Bakker... - esett le. - Akkor ezért akarta, hogy fent maradjak vele este...
- Igen, Te Pabo! - csapott a fejéhez.
- Segítsetek srácok! - kérleltem Őket.
- Én szívesen segítek neked - kacsintott P.O.
- Én is - mosolygott rám édesen B-Bomb.
- Köszönöm! - sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Akkor gyorsan menjetek! 2 óra múlva próba srácok! - biccentett a fiúk felé Kyung.
- Igenis, Főnök! - ráncigált ki az ágyból P.O.
Gyorsan felöltöztem. Egy fehér pólót, szakadt farmert, fehér hosszú szárú tornacipőt és farmerdzsekit vettem fel. Nem volt annyira hideg ahhoz képest, hogy szeptembernél jártunk.
Bementünk a házukhoz legközelebb eső plázába.
- Mit kéne neki venni...? - tanakodtam. - Ti mit vettetek?
- Ne akard megtudni - vigyorgott MinHyuk, és összeborzolta a hajamat. Viszont a lökés hatására, majdnem felborultam. Ahogy ingadoztam kiestek a kezemből a mankók, és oldalra borultam, egyenesen MinHyuk karjaiba. - Jól vagy? - fürkészte riadt ábrázatomat.
- Aha - néztem azokba a nagy barna szemekbe. Rák vörösen állított vissza, és vette fel a mankóimat. - Köszönöm!
- Nagyon szívesen - biccentett, miközben a cipője orrát bámulta.
- OMO! P.O! - hallottam egy lánysikítást.
- Sziasztok! - köszönt P.O.
- B-BOMB! - jöttek oda hozzánk is.
- Uramisten! Vigyázzatok! Béna szegénykém! - mosolygott a rajongóira, mert majdnem fellöktek.
- Te meg kifejezetten aranyos! - forgattam a szememet. Otthagytam Őket, majd bementem egy butikba.
-Mi lenne a legmegfelelőbb Ziconak...-gondolkoztam magamban.
- MiCha?! Mit keresel itt édesem? És mi ez a törött láb? - Valaki átkarolta a derekamat. Hirtelen megfordultam, és szembetaláltam magamat az expasimmal... Bár nem is lehet azt járásnak tekinteni, amit mi alkottunk. Csak veszekedtünk... Még első csók sem csattant el.
- Mi a francot csinálsz SeunJo?! - vettem le a kezét magamról.
- Mi van? Megtagadsz minket? - simította végig az arcomat.
- Hagyj békén, Te barom! - próbáltam elmenekülni, de hiába. Megfogta a kezemet, visszarántott és neki nyomott a kicsempézett falnak. Hirtelen megcsapta az orromat az alkohol szaga. - Te részeg vagy!
- Nem is. Csak egy cseppet ittam! - Megakart csókolni.
- Ne! - sikítottam fel. Kezeimet lefogta, így esélyem sem volt szabadulásra. Lehunytam a szememet. Pár centire lehetett tőlem, ugyanis éreztem a lélegzetvételét. Aztán nem tudom hogyan, de eltávolodott.
- Nem hallottad, hogy azt mondta, hogy ne?! - hallatszott egy megnyugtató (számomra), mégis tekintélyt parancsoló hang. Kinyitottam a szememet.
- MinHyuk... - suttogtam erőtlenül.
- Jól van, nyugi! Megkaphatod ezt a kis rib@ncot - biccentett felém gúnyosan SeunJo. Szavai a porba tiportak. Elengedte a kezemet, ami után egyből a csuklómat kezdtem dörzsölni. Hihetetlenül fájt. Nem csak testileg, de lelkileg is. Az exem el akarta húzni a csíkot. MinHyuk mereven nézett engem, majd értelmezte a szavakat. Gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet. SeunJo reflexszerűen az orrához kapott, ami véres lett. Nem kicsit.
Egy cseppet ledöbbentem. B-Bomb megvédett engem...
- Jól vagy? - kérdezte közelebb lépve hozzám. Én még mindig a falnál álltam és a fájó pontomat dörzsöltem.
- MinHyukkie! - néztem riadtan mögé. SeunJo összeszedte magát, és felé közelített. Amint B-Bomb megfordult 'Jo is megütötte. SeunJo nem várt erős ütése a földre taszította MinHyuk-ot.
- Hé-hé-hé! - jött oda hozzánk P.O. - Mi történt?
- Ne szórakozz velem ember! - förmedt 'Jo B-Bomb-ra.
- Na, most álljatok le! - kiáltotta el magát P.O.T, amikor MinHyuk már állt volna fel.
- Most az egyszer szerencséd van! Máskor meglátlak péppé leszel verve, Szépfiú! - mutatta fel a középső ujját SeunJo és elviharzott.
- MinHyuk! Jól vagy? - fordítottam magam felé az arcát. Orra be volt törve. Nagyon megrémültem. - Oppa... - kezdtem suttogva, könnyes szemmel. - Mianhae! - öleltem meg.
- Nyugi! - simogatta a hátamat.
- Köszönöm, hogy megvédtél! - fúrtam a fejemet még jobban a mellkasába.
- Igazán nincsen mit! - Bár nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott.
- Srácok, szerintem menjünk haza, és ápoljuk le a sérülésedet! - tanácsolta P.O, és elindultunk haza. Bár nem vettem Zico-nak semmit, de amíg táncpróbán lesznek, maximum megint eljövök.
Bementünk a házukba, ahol szerencsére mindenki a szobájában volt.
- Gyere! - ütöttem meg B-Bomb vállát, aki utánam is jött. Egyenesen a fürdőszobába mentem. - Van valami elsősegélyes vagy ilyesmi dobozotok?
- Igen - Kivette a fehér, piros keresztes dobozkát a barna szekrény aljából.
- Ülj le! - parancsoltam rá. Szófogadóan leült a kád szélére.
- Így jó? - nézett fel rám. Na jó... Egy magasságban voltunk.
- Tökéletes! - bólintottam. - Csak...
- Hm?
- Nem nagyon tudok mankó nélkül állni...
- Oh - mosolyodott el. Elvette tőlem a mankókat, ledobta a földre, és megfogta a derekamat.
- Izé... Köszi... - motyogtam vörösen. Kinyitottam a kis dobozt, és elkezdtem "ápolni".
- Egyébként ki volt ez a srác? - Sóhajtottam.
- SeunJo. 25 éves. Még a gimiben ismerkedtem meg vele... Megbukott párszor - ecseteltem, Ő pedig engem nézett. - Szerelmet vallottam neki. Ő erre nem mondott semmit. Utána pedig nem tudom, hogy hogyan, de járni kezdtünk - mutogattam az idézőjeleket. - Folyton vitatkoztunk, mert mindig rengeteget ivott. Kezdett függővé válni. Utána... Rájöttem, hogy igazából nem is szeretem Őt! Vicces, nem? - nevettem fel kínosan.
- És... Megtörtént...? - kérdezte hirtelen.
- Ugyan mi?
- Hát... Tudod... AZ - harapott az ajkába szomorúan.
- Dehogy! - lepődtem meg. - Hova gondolsz Oppa?! Én nem vagyok egy könnyű eset! És nem is lehet engem anélkül ágyba vinni, hogy nem szeretném azt az illetőt... Illetve nem is engedem meg mindenkinek, hogy megcsókoljon - csúszott ki a számon. MinHyuk féloldalasan elmosolyodott. - Khm... Kész is! - pakoltam el, majd ismét ránéztem.
- Köszönöm - húzott közelebb magához.
- Én köszönöm, hogy megvédtél! - fésültem ki egy hajtincset a homlokából.
- A kezed? - pillantott a csuklómra.
- Túlélem - rántottam meg a vállamat, majd én is jobban szemügyre vettem. Az egész véraláfutásos volt. - Egyébként Ti mit vettetek Zico-nak? - tértem el a tárgytól.
- Egy... Újságot... - mondta elpirulva.
- Milyen újságot?
- Ennyi! Többet nem mondok! - zárta lakatra a száját.
- Rendben. Na, indulás kifelé! - vettem fel a mankóimat.
Kimentünk a fürdőből, egyenesen a 4-es szoba felé, ugyanis onnan jött ki a legtöbb zaj.
- Sziasztok skacok! - köszöntünk. Meglepetésünkre mindannyian bent voltak.
- Sziasztok! - intettek.
- Hyung! Veled meg mi a fene történt?! - vette észre Kyung MinHyuk orrán a ragtapaszt.
- Semmi... - kezdte volna B-Bomb, de P.O félbeszakította.
- Összeverekedett egy sráccal.
- Mi?! Miért? - kerekedett el Zico szeme.
- Ajjmár'! Nem olyan vészes - mosolygott MinHyuk.
- Tongszeng! A kezed? - szúrta ki JaeHyo.
- Oppa szavaival élve: Nem olyan vészes - ültem le Jae mellé az ágyra (mert ott volt normális hely).
- Ezt be kell kötözni! - állapította meg.
- És mit kötöznél ezen?! - röhögte ki Taeil.
- Nem kellene mennünk? - kérdezte hirtelen U-Kwon.
- Uha! De - keltek fel.
- Szia MiCha! Vigyázz magadra! - adtak puszit sorban a fiúk.
- Block B Fighting! - biztattam Őket, és már el is mentek.
Arra gondoltam, hogy mint egy kis öt éves, rajzolok neki valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy egész jól tudok mangát rajzolni. Neki láttam. Hamar készen lettem vele, így gondoltam gépezek egy kicsit.

Amiért nem hoztam el a saját laptopomat, ezért gondoltam B-Bomb nem bánja, ha egy icipicit használom az övét... Hát mit ne mondjak... Hiba volt! Mikor megnyitotta nekem a Google-t, be akartam írni az egyik kedvenc oldalamnak a linkjét, és én már ugye megszoktam, hogy elkezdem írni, és az elején ki is adja azt az oldalt. Most is kiadott valamit, de a kis cuki, fanfici-s oldal helyett, egy pornó oldalt dobott ki. Az webhely tele volt csajok meztelen képével.
- Oppa! Mi a franc ez?! - röhögtem kínomban. - Hát ezt nem gondoltam volna rólad...
Gyorsan kiléptem innen. Inkább hagytam az egészet. Beléptem a Twitterembe. Ott volt legalább egy jó dolog. "MinHyuk követ téged". Írtam is egy tweet-et.
"MinHyuk Oppa követ engem... Hihetetlenül fontosnak érzem magam...:3 :D innen: a laptopodon keresztül... Rossz ötlet volt elvennem.xD Mianhae!♥" Megjelöltem benne Őt is. Pár másodperc múlva észrevettem, hogy írt hozzászólást. Lehet, hogy éppen szünetet tartottak... "Mit keresel a laptopomon?! Azonnal tedd vissza!xD Na, jó, nem. Használd nyugodtan. A többit meg majd... Megpróbálom kimagyarázni... Egyébként minden rendben?♥"
Erre én (ha már elkezdtük, folytassuk, nem?): "A táncra kell koncentrálni! Mit fognak szólni a fanok, hogyha elrontod az egyik lépést?! - Yep.yep! Minden okii!:) És veletek?:*" Na jó... Ez már kezd beteg lenni...:D
 Erre Ő: "Pihenünk! Kipihenjük a nagy semmit! Brühühü~ Te vagy a legjobb tánctanár!♥ - Én megvagyok...:) Kyung puszil, Zico és JaeHyo IMÁD téged, U-Kwon szívecskét küld, Taeil és P.O pedig hiányolnak téged... :* Én meg puszillak!:*"
Esküszöm itt meghaltam. És egyébként hihetetlen, hogy így tök jó, szíveket küldünk egymásnak, de élőben nem nagyon merném ugyanezt megtenni.
Erre én: "~♥♥ Na, gyakoroljatok tovább, sziasztok!:* Siessetek "haza"!♥"
*Mindenki hazaérkezett*
- Zico, boldog szülinapot! - kántáltuk együtt a srácokkal.
- Köszönöm! - hatódott meg. Adtunk neki közösen egy tortát. Elfújta rajta a gyertyákat.
- Ez a tiéd! - nyújtották át közösen a fiúk az ajándékukat. Valami be volt csomagolva. Zico széjjel dobálta a piros csomagolópapírt, és amint meglátta, elnevette magát. Én sajnos nem láttam, hogy mi volt az.
- Köszi! - vigyorgott.
- Neked rajzoltam. Remélem tetszik - mosolyogtam. Zico elvette tőlem a lapot, majd meglepve emelte vissza a tekintetét rám.
- Ezt Te rajzoltad? Egyedül? - Bólogattam. - Fantasztikus vagy! Köszönöm szépen! - ölelt meg. - Ez rohadt jó lett!
- Köszönöm - motyogtam elpirulva.
Pár perc múlva mindenki szétszéledt. U-Kwon, P.O, JaeHyo és Taeil a 4-es szobában volt, mi négyen pedig a 3-asban. Zico az ágyán ült, MinHyuk az ágyán feküdt, Kyung a földön, a falnak támasztva a hátát ült, én meg a kis kanapécskán ültem.
- Oppa - szóltam élesen, mire B-Bomb reflexből felém kapta a fejét. - Várom a magyarázkodásod - vigyorogtam.
- Jah, izé, hát... Azokat az egyik fiú haverom nyitotta meg poénból! - jutott eszébe.
- Hyung, valld be, hogy Te vagy a legperverzebb - mondta Kyung.
- Ez nem is igaz. Annyira... - túrt a hajába MinHyuk.
- Ezt pont belőled nem néztem volna ki! - nevettem.
- Álmos vagyok! Helyetekre! - szakított félbe minket JaeHyo, így mindenki lefeküdt aludni.