2014. február 26., szerda

~5.Rész~

*B-Bomb szemszög*
Miután MiCha elment, a fiúkkal interjúra kellett mennünk. MiChanak nem szóltunk, mert szerencsétlen már így is kész van tőlünk, szóval hagyjuk egy kicsit pihenni Őt is.
- MinHyuk! - szólított meg a Leader, miközben már öltöztünk az interjúra. Mindenki úgymond "normális" ruhát vett fel, ami annyit tett, hogy farmer, póló.
- Hm? - fordultam felé a nadrágom gombjával vacakolva.
- Mi volt az a... Majdnem csók MiChaval? - tért egyből a lényegre, szinte suttogva.
- Nem tudom... Nem bírtam visszafogni magamat... Olyan...... - kerestem a szavakat.
- Szép? Gyönyörű? Tökéletes? - sorolta.
- Igen - mosolyodtam el.
- És mit csinált? Közelített feléd?
- Nem tudom... - vallottam be. Annyira belemerültem azokba a gyönyörű barnás zöldes szemekbe, hogy még szerintem azt sem tudtam volna megmondani, hogy hogy hívnak engem.
- 1 perc srácok! - jött be egy középkorú öltönyös férfi.
- Akkor szerintem menjünk! - pattant fel Taeil a lilás kanapéról. Kisétáltunk a szobából, és egyenesen a színpad felé vezetett az utunk.
- Sziasztok! - hajolt meg előttünk a műsorvezetőnő. Körülbelül egyidős volt velünk. Vagy egy kicsit idősebb. A mellettem lévő fiúknak, mind csorogni kezdett a nyáluk a műsorvezető láttán. Pedig nem volt annyira szép, mint MiCha! Beesett szemek, csontos arc, kisebb mellek (nem mintha MiChan azt nézném) és... Úgy összességében semmi szép... Semmi MiCha. - Park Yoora vagyok! Ti pedig a Block B.
- Oh, tényleg, srácok! - nézett körbe Zico, mire mindenki értette a lényeget. Gyorsan haptákba vágtuk magunkat, és kezdtük a megszokott szöveget.
- Yeah, Do You wanna B? Block B! Annyeonghaseyo! Mi vagyunk a Block B! - hajoltunk meg mi is.
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte Yoora.
- Aha! - válaszoltuk egyszerre. Az egész interjún rólunk kérdezgetett, és általában Zico válaszolt. Ha úgy vesszük hamar vége lett, és már mehettünk is haza. Mindannyian fáradtan dőltünk le az ágyunkba.
- Te hős szerelmes, nem akarod felhívni a barátnődet? - vigyorgott Ji Ho.
- Először is - kezdtem felülve az ágyamon, mire JaeHyo is lenézett ránk. -, nem vagyok hős szerelmes! Szerelmes vagyok, de nem hős! Másodszor: nem a barátnőm...
- Jujcíí! Kicsoda? - nézett rám hatalmas szemekkel Jae.
- Egy lány! - legyintettem felé.
- Na, nem hívod fel? Vagy felhívjam én? - igazgatta a haját Zico.
- Minek akarod Te felhívni?
- Hogy közöljem vele az interjút! Most hátha kipihente magát! - vette elő a telefonját.
- Hagyd-hagyd! Majd... Majd én, jó? - Villámgyorsan bepötyögtem a koreográfusunk számát, és tárcsáztam. Kicsöngött, viszont nem vette fel. - Lehet, hogy pihen...
- Add, majd én! - kapta ki a kezemből a mobilomat, és a füléhez tette. - Szia MiCha, Édes szívem! Zico vagyok! Nem keltettelek fel? - A Leader mosolygós arcát hirtelen komorság és aggódás borította el. - Tessék? Hol? M-mikor? - Én is kezdtem idegesebb lenni. Főleg ha Zico frusztrált, akkor biztos nagy baj van. - Rendben, máris ott leszünk! Köszönöm szépen! - És letette.
- Mi van Zico? - haraptam a számba riadtan.
- Azonnal öltözzetek! - kiabálta, majd átrohant a másik szobába. - Öltözzetek! - Kipattantam az ágyból, és gyorsan felvettem a farmeromat, meg a pulcsimat. JaeHyo is körülbelül ugyanígy cselekedett, csak azzal a különbséggel, hogy leugrott az emeletes ágyáról. Mindenki 1 perc után már a ház előtt állt, és várta a Leader magyarázatát. Titkon reméltem, hogy csak annyit fog mondani, hogy: "Haha! Megszívtátok srácok! Nem történt semmi! MiCha pedig 10 perc múlva ideér!". De nem így lett...
- Zico! Mondj már valamit! - kérlelte U-Kwon, miközben már futottunk is a Block B vezetője után.
- MiCha kórházban van! - kiabálta hátra.
- Mi a franc?!?! - ijedtem meg.
- Miközben ment haza tőlünk, elütötte egy autó! - fogta a fejét.
- Mi?! - álltam meg, és a tenyerembe temettem az arcomat.
- MinHyuk! Nyugodj meg! Annyira nem súlyos! - tette Zico a vállamra a kezét.
- Nem akarom, hogy bármi történjen vele! - töröltem meg a szememet.
- B-Bomb! Már megtörtént az a bármi! - kiabálta az arcomba Jae.
- Igaza van! Most az a lényeg, hogy lelkileg támogassuk, és segítsünk neki mihamarabb talpra állni! - mondta Kyung.
- Jó! - fújtam ki a levegőt hangosan. A gondolataim mindenfele cikáztak. - Menjünk! Oh, és köszönöm!
- Ajj, gyere Te idióta! - rángatott P.O.
Mikor végre beértünk a kórházba, először letámadtuk az egyik orvost.
- Elnézést! Hol van Song MiCha? - rohant oda hozzá Zico.
- Ömm... - Ránézett a lapjárat, majd vissza Zicora. - Még a műtőben! Én is most oda megyek!
- Ah! Remek! Megyünk Önnel! - lelkesedett.
- Nem hallotta? A műtőben van! Maximum az ajtóig kísérhetnek el! - artikulált.
- Rendben! Köszönjük! - hajoltunk meg. Az orvos egy kicsempézett folyosón vezetett minket, és egy hatalmas, ablak nélküli barna ajtó elé leültetett minket (padokra természetesen, és nem a földre), majd bement.
- Miért hagytuk, hogy egyedül menjen? - nézett maga elé mérgesen P.O, aki még mindig nem tudta felfogni a helyzetet.
- Mert egyedül jött, gyalog! Azt hittük... Legalábbis én azt hittem, hogy visszatud menni! - ütött bele a falba Kyung.
- Örüljünk neki, hogy nem veszekedve váltunk el tőle! Csak még rosszabb lenne! - mondta U-Kwon.
Másfél óra után, kijöttek az orvosok a műtőből. Közölték velünk, hogy semmi NAGYON komoly probléma nincs, csak agyrázkódás, pár "enyhébb"(mégis súlyos) belső sérülés, és egy lábtörés.
- És bemehetünk hozzá? - tette fel a kérdést Taeil.
- Amint átvittük az egyik szobába - bólintott.
Pár perccel később kinyílt a műtő ajtaja, és 2 orvos egy ágyat tolt ki, amiben MiCha feküdt. Rendkívül gyengének tűnt. Arca fehér színre váltott. Még mindig kómában volt. Arcáról egy lélegeztető maszk domborodott ki.
Miután bevitték az egyik szobába, mi is bementünk. Én leültem MiCha jobboldalára, Jae velem szembe, mellette Zico, mellettem pedig U-Kwon. A többiek egy-egy széken ültek, vagy a bent lévő kanapén feküdtek. Este, mikor mindenki aludt (bent maradtunk vele), megfogtam a kezét. Jobban szemügyre vettem az arcát. Sok kisebb seb lepte be.
- Sajnálom! - suttogtam megpuszilva a kezét. Éreztem, ahogyan egy könnycsepp legördül az arcomon. Majd az az egy könnycseppet követték a társai.
- B-Bomb! - rángatta meg a vállamat a mellettem lévő kómás U-Kwon. - Ne izgulj! Minden rendben lesz!
- És ha nem? - sóhajtottam.
- Nyugi! - mosolyodott el. - Gondolj a legjobbra! Ne egyből a leges-leges-legrosszabbra! Na, most aludj!
- Rendben... - ledöntöttem a fejemet a kezemre, és lehunytam a szememet. A pulzusmérő pittyegett, jelezve, hogy minden rendben van, a többiek pedig halkan szuszogtak. Nem telt bele sok idő, mire elnyomott engem is az álom.

~4.Rész~



Már több mint 1 éve vagyok a Block B koreográfusa és stylestja. Voltak pillanatok, amikor arra gondoltam, hogy felmondok, de végül mindig jóra fordultak a dolgok.
Reggel a telefonom rezgésére keltem fel. Valaki SMS-t küldött. MinHyuk küldte:
„Aish! Nem akarsz átugrani hozzánk?:)”
Én: „Neked is szépséges jó reggelt! Gyönyörűen süt a Nap így HAJNALI 6-KOR!!!”
MinHyuk: „Jól van, bocs…:DD Na, van kedved?”
Én: „Megyek! Addig is ágyazzatok be nekem, mert aludni fogok!:)
MinHyuk: „Meg lesz! :D”
Kómásan kicsoszogtam a konyhába, csináltam magamnak reggelit, elvégeztem a reggeli teendőimet, felvettem egy fekete cipőt, szakadtas farmernadrággal, fekete ujjatlan pólót, amin az Eiffel Torony volt látható fehérben, és egy vékony fekete, belebújós pulcsit, és elindultam gyalog a fiúkhoz. Kint tényleg sütött a Nap. A sugarai csak úgy ragyogtak, mint a gyémántok. A levegő viszont kicsit hideg volt.
Mikor odaértem a srácokhoz, becsöngettem. Szerencsére Zico hamar kinyitotta az ajtót. Bementünk a 4-es szobába, ahol az egész Block B helyet foglalt.
- MiCha! – integetett U-Kwon az ágyán ülve, még pizsamában. Szinte mindenkin az alvós ruhája volt még.
- Melyik vicces kedvében lévő fiatalnak jutott eszébe, hogy keltsük fel hajnalok hajnalán a koreográfusunkat? – törölgettem álmosan a szememet.
- Ott a bűnös! – mutatott mindenki a U-Kwon mellett ülő JaeHyora, aki egy fehér pólóban és egy fekete rövidnadrágban volt.
- Ezt majd még visszakapod! – poénkodtam. Utána már nem érdekelt semmi, és senki, befeküdtem az egyik üres ágyba, és ott el is aludtam.
***
Valamikor –saccperkábé 13:20-kor- magamtól keltem fel. Viszont amint kinyitottam a szememet, egy alvó B-Bombal találtam szembe magamat. Részben megijedtem, részben viszont nem izgatott a dolog. Olyan aranyos miközben alszik!! Felültem az ágyon (azért óvatosan, nehogy felkeltsem MinHyukot), és körbenéztem. Meglepetésemre az egész Block B feküdt valahol, és aludt. Visszadőltem a helyemre, elfordítottam a fejemet balra, és pár percig bámulni kezdtem az alvó táncos lábú bandatagot. Nem bírtam megállni… Óvatosan közelebb hajoltam Oppa-hoz, és finoman adtam egy puszit a szájára. Ezután hiperszupergyorsasággal befordultam a fal felé, ugyanis B-Bomb elkezdett mozgolódni.
*MinHyuk szemszög*
„…egy füves réten vagyok. Körülöttem rengeteg növény lapul. Felnézek az égre, ahol egyre több esőfelhő kezd összegyűlni. Egy esőcsepp hirtelen ráesik az ajkamra… Aztán még egy… Ez a két csepp, össz-vissz 1 másodpercig volt az ajkaimon, aztán eltűntek……..”
Hirtelen felkeltem. Ösztönösen a számra tettem két ujjamat, és csak bámultam az előttem alvó MiChara. Háttal volt nekem, így esélyem sem volt látni ismét, hogy milyen aranyos, miközben alszik. De… Talán így jobb is… Nem fog kísérteni semmilyen elvetemült ötlet, mert szinte biztos vagyok benne, hogy nem bírnám ki csók nélkül. Túlságosan is beleestem ebbe a lányba. Pedig tudom, hogy ennek is, mint a többinek is, az lenne a vége, hogy inkább mást válasz helyettem. Például JaeHyot. Igazából mindegy… Ha Ő boldogabb lenne úgy, akkor én is az lennék.
*MiCha szemszög*
Istenem! Ekkora hülyét, mint én, még esküszöm nem láttam! Nem vagyok normális! AISH! Megcsókoltam! Én! ŐT! Esküszöm, nagyon nagy idióta vagyok! Hogy a fenébe gondolom, hogy majd Ő, mint egy fantasztikus srác, énekes, táncos ÉS IDOL(!!!) összejönne egyszer az életben is velem… VELEM!! Meg vagyok veszve!
Jól van MiCha… Csak nyugodj meg… Nincsen semmi baj… Biztos nem kelt fel, és nem sejt semmiről… Remélem…
Megfordultam, aztán hirtelen nem egy alvó Oppa-t találtam, hanem egy plafont bámuló, ébren lévő Oppa feküdt mellettem helyette. Mikor meghallotta a mozgolódásomat, felém nézett.
- Szia! – suttogta mosolyogva.
- Szia – motyogtam.
- Ne haragudj, hogy ide jöttem, csak… Nem akartam a földön aludni… - kuncogott halkan.
- Nem baj! – mosolyodtam el. „Engem ugyan nem zavar…”-mondtam volna legszívesebben, de inkább hagytam.
Egyszer csak Zico dünnyögésére lettünk figyelmesek.
- Bújjunk el! – vigyorgott rám B-Bomb, és magunkra dobta a takaróját. A hátamon feküdtem, fölöttem pedig MinHyuk könyökölt. Mereven a fejünk felett lévő takarót néztem, majd hirtelen összetalálkozott a tekintetem B-Bombéval. A szívem egyre hevesebben vert, és a levegőt is egyre szaporábban kezdtem venni. Hirtelen MinHyuk közeledni kezdett felém. Mikor már csak miliméterek választották el egymástól az ajkainkat, Zico villámsebességgel rántotta le rólunk a takarót. Mindketten a megszeppent Leader-t figyeltük, aki zavartában nem tudta mit tegyen. Csak állt ott, mint egy fadarab. Én cselekedtem először. Kimásztam B-Bomb alól, és felálltam.
- Merre van a fürdőszoba? – fordultam szembe a megszeppent Zicoval és a kissé csalódott B-Bombal.
- A folyosó végén jobbra! – hebegte a Leader.
- Rendben, köszi! – Kisiettem az ajtón, és megkerestem a fürdőszobát. Bő vízzel megmostam az arcomat, és a csapnak dőlve gondolkodni kezdtem.
B-Bomb meg akart csókolni? Miért? Istenem, de hülye vagyok! Szerinted miért csókolóznak az emberek, MiCha?! Nem gondolkozol néha???
Miután befejeztem a magammal való veszekedésemet, visszamentem a szobába. Zico letelepedett a helyére ismét, B-Bomb pedig az oldalán feküdt a fallal szemben. Odasétáltam az ágyhoz, és visszamásztam az eddigi helyemre. Mivel eddig is én voltam belül, pont szembe találtam magamat B-Bombal. A banda táncosa csukott szemmel jó nagyokat szuszogott. Megpróbáltam én is visszaaludni, de nem sikerült.
- Te sem tudsz visszaaludni? – kérdezte B-Bomb mellettem, aki ismét a plafont kezdte el bámulni (ahogy én is, de ez csak részletkérdés).
- Nem… És gondolom Te sem… - fordultam felé.
- Jól gondolod! - mosolyodott el féloldalasan. Ahw!*-* Szerintem meghaltam... Sírkövemen ezt a szöveget találhatjátok: Belehalt MinHyuk édes, féloldalas mosolyába.
- Én egy gondolatolvasó vagyok! - nevettem fel.
- Csss! - kuncogott halkan, mutatva, hogy vegyem kicsit halkabbra.
- Ezek még nem fognak felkelni! Eszükbe se jut! - legyintettem.
- Te tudod! - vigyorgott.
- Bizony! - dőltem végül a mellkasára. Először megszeppenve figyelt, majd közelebb húzott magához. - Mennyi az idő?
- 2 óra - válaszolta.
- Úha... Fel kéne kelni! - ültem fel nyújtózkodva.
- Emberek! Ébresztő! - kiabálta B-Bomb.
- Én valami finomabb ébresztésre gondoltam... - nevettem fel. Kimásztam az ágyból és először a leader felé vettem az irányt. - Zico! Ébredj! - ráztam meg finoman.
- Nem! - húzta magára a takarót.
- Nem? - lepődtem meg. - Te akartad... - Felálltam, bementem a fürdőbe, egy pohárba töltöttem hideg vizet, visszamentem a szobába, és a pohár felét Zicora öntöttem.
- Mi a francot csinálsz? - ült fel dühösen, mellesleg vizesen.
- Megérdemelted! - nevettem fel. 
- Ez neked finomabb ébresztés? - nevetett B-Bomb.
- Igen! Na, ki nem akar még felkelni?
- Ébren vagyunk! - pattant fel mindenki.
- Helyes! - vigyorogtam. - Reggeli torna, emberek! 2 kör futás a házkörül! 
- Mi? - nézett rám Taeil.
- Jól hallottátok! Futás srácok! - kocogtam egy helyben.
- Fut a halál! - feküdt vissza Kyung. 
- Édesem... - mosolyogtam rá, majd rá öntöttem a pohár másik felét.
- Te meg vagy veszve! - hüledezett.
- Van ilyen! - rántottam meg a vállamat mosolyogva. - Na, futás-futás srácok! - Kinyitottam a bejárati ajtót, és kitessékeltem a fiúkat. Természetesen én is futottam velük. Mikor végeztünk a 2 körrel, visszamentünk a házba. - Reggeli! Ki mit kér? 
- Kimchi!! - kiabálták egyhangúlag.
- Készítem is! - mentem be a konyhába. Hamar készen lettem, és már tálaltam is. - Gyertek! 
- Wíí! Köszi! - nyomott egy puszit az arcomra U-Kwon.
- Nagyon szívesen! - mosolyogtam rá kicsit elpirulva.
- Mmmm! Ez nagyon finoom! - kezdte gyorsabban enni Kyung. 
- Azért csak óvatosan! Még megfájdul a hasatok! - nevettem.
Reggeli után én hazafele vettem az irányt, a többiek pedig maradtak a lakásukba tovább pihenni. Természetesen gyalog mentem. Nagyon nyugodtan sétáltam, és teljesen elmerengtem a gondolataimban. Hiba volt... Úgy mentem át a zebrán, hogy körül sem néztem. És amilyen peches vagyok, pont akkor jött egy kocsi, szinte padlógázzal. Annyira lettem csak figyelmes, hogy egy lökést éreztem, a lökés irányába zuhanni kezdtem, majd az autóról visszapattantam a talajra. Végül már csak annyira emlékszem, hogy a sofőr kiszállt a kocsiból, és beszélni kezdett hozzám. Ennyi... Ezután, mintha a végtelen űr lenne a fejembe.

2014. február 23., vasárnap

~3.Rész~


Hamar odaértünk a fiúk házához. Kívül aranyos „kis” házikónak tűnt, belül viszont… Mint egy csatatér. Van egy szoba, amiben 3-an alszanak, és még egy, amibe 4-en. Bármilyen érdekes is, de az első szoba a legrendetlenebb. Minden ruha szétdobálva, földön, ágyon kacatok. Abba van JaeHyo, Zico és B-Bomb. De azért a 4-esben sincs akkora rend! Ott annyi a bökkenő, hogy a földön nincsenek kacatok, ruhák, csak az ágyon.

- Szép ház… - kezdtem, mire mindenki megörült. – Lenne, ha nem lenne benne ekkora rendetlenség…

- A tiétek biztos szebb! – forgatta a szemét Taeil.

- Akár hiszitek, akár nem, nagyon tiszta a lakásunk! – kértem ki magamnak.

- Majd megnézem… - szólt P.O.T a konyhaasztalon kotorászva.

- Honnan veszed, hogy beengedlek?

- Ha nem te, akkor majd HyunAe nuna! – vigyorgott.

- Ööö… - néztem rá idiótán, majd megráztam a fejemet. – Inkább mutassátok meg a dalt, amihez még nincs MV!

- De ahhoz nem is lesz – mondta U-Kwon.

- Nee! – nevettem fel. – Jó, mindegy, na, mi az?

- Wanna B – válaszolta Kyung.

- Hmm… Jól hangzik!

- Az is! – Előkotorászta a telefonját, és bekapcsolta.

- Ez marha jó! – bólogattam. Arrébb toltam a nappaliban az asztalt, ami a szoba közepére volt téve, és gondolkozni kezdtem. Rengeteg variációval próbálkoztam, de egyik sem tűnt a legmegfelelőbbnek. Végül, amikor már nagyon melegem lett, levettem B-Bomb pulcsiját, és megszokásból a derekamra kötöttem.

- És ez? – pattant fel B-Bomb, és mutatott egy egész jó táncmozdulatot.

- Nem rossz! – Utánozni kezdtem.

- B-Bombnak jobban áll! – állapította meg Kyung.

- Köszi! – túrtam a hajamba fáradtan. – Egyébként ti nem gondolkoztok tánclépéseken?

- De! Csak előbb pihenünk! – kacsintott Taeil.

- Ja! Bocs! – nevettem fel.

B-Bombal végül egész hamar össze tudtuk hozni a táncot. Neki tetszett, nekem tetszett, a többieknek is tetszett… Ez a lényeg, nem?

- Akkor most pihenjünk mi is! – Lefeküdtem a földre, aztán pár perc bámulás után B-Bomb is elterült mellettem. – Megadom nektek a telefonszámomat, ha bármi kérdésetek van, vagy csak kell egy lelki támasz… - nevettem.

- Jójójójójjó! – ugrott mellém P.O. – De a barátnődét is!

- Rendben! – Bediktáltam neki mindkettőnk számát, majd felém szegezte telefonja kameráját. – NEM! Nem csinálsz rólam képet! – tettem a kamerára a kezemet.

- Légyszii! Csak egyet! – kérlelt. – Úgy ahogy még első órán csináltad! Tudood! Hogy hátrahúztad a lábad!

- Jó… - sóhajtottam. Felálltam, hátul megfogtam a lábam, és felhúztam, mint ahogyan a balerinák is szokták csinálni. Csak én nem éppen olyan magasba emeltem fel, hanem csak vállig.

- Tökéletes! Köszi! – dobott egy puszit.

- Nekem iiiiis! – rohant Kyung a telefonjával P.O.T-hez. Végül már az egész Block B tudta a telefonszámomat.

- Tök cuki ez a kép! – huppant vissza mellém B-Bomb, közben pedig a telefonja kijelzőjét mutatta, amin az előbb csinált kép volt.

- Nem is! – nevettem fel.

- Szerintem de! – mosolygott a képernyőre, majd letette.

- Oh! – jutott hirtelen eszembe a pulcsija. – Ne haragudj, hogy behúztam… - nevettem fel.

- Jaj, semmi baj! – legyintett nevetve, és elvette a pulcsiját.

- MiCha tongszeng! – jött oda hozzánk U-Kwon.

- Hm?

- Nézd! Azokat a gyönyörű csillagokat! – mutatott a lámpára.

- Milyen gyönyörű! – bólogattam mosolyt erőltetve magamra.

- Köszönöm, hogy tanítasz minket! Nagyon szeretlek MiCha!! – hadarta rám dőlve.

- Én is nagyon szeretlek Kwandies! – túrtam a hajába nevetve. – Egyébként még csak 2 napja ismersz!

- Nem baj! – szorított még jobban magához.

- MiChaaaaaa! – futottak hozzánk a többiek is, és ránk ugrottak.

- Jól van srácok! Én is nagyon szeretlek titeket! – adtam sorban puszit mindenkinek.

- Ugye örökre velünk maradsz? – nézett rám Kyung.

- Remélem… - sóhajtottam.

- Miért csak reméled? – riadt meg U-Kwon.

- Ti nem vagytok éhesek? – tereltem el gyorsan a figyelmet.

- Most, hogy így mondod… Jól esne valami kaja! – állt fel Zico és kiment a konyhába.

2014. február 22., szombat

~2.Rész~

A Block B-vel megbeszéltük, hogy másnap ismét ugyanott, ugyanakkor találkozzunk, csak találjak is ki egy koreográfiát akármilyen dalra. Én Ciara – Like a boy-ra gondoltam. Otthon rengeteget táncikáltam, mire végre megszületett a tánc. Zenét is vágtam hozzá, és le is írtam, nehogy elfelejtsem.

*Másnap*                                           

- Halihó srácok! – rontottam be a próbaterembe (már átöltözve a táncos ruhámba), ahol a Block B tagjai már bent voltak.

- Sziaaa! – integetett JaeHyo és U-Kwon intenzíven. Miután leraktam a táskámat a fal mellé, én is elkezdtem nekik integetni.

- Miújság, Szépség? – dőlt hátra a padlón mosolyogva B-Bomb.

- Semmi különös… És nem vagyok szépség… - pirultam el. – Veletek mizújs?

- Megvagyunk! – bólintottak.

- Kíváncsian várjuk a táncot! – kacsintott Zico.

- Azt a rohadt életbe! – kaptam a számhoz.

- Mi van? – ijedt meg mindenki.

- Otthon hagytam a zenét… - terültem el a padlón a fejemet fogva. Hirtelen kopogtak az ajtón. Egy riadt arc kukucskált be, amit én egyből felismertem. – HyunAe?

- Sziasztok… Ne haragudjatok, hogy zavartalak titeket, de MiCha, ezt az asztalodon találtam, és amiért rá volt írva, hogy „Fiúknak tánchoz”, ezért gondoltam, hogy fontos lehet… - magyarázta félénken.

- Choi HyunAe! Te egy Istennő vagy! – tápászkodtam fel, odamentem hozzá, és megöleltem. – Omo! Imádlak!

- Na, jól van… - nevetett fel. – Szívesen!

- Ööö… Srácok, Ő a legjobb barátnőm! Choi HyunAe! Ismerkedjetek össze, addig én berakom a zenét! – P.O nagyon bámulni kezdte a barátnőmet, akinek az egészséges színű arcbőre egyből rák vörösre váltott. Odaballagtam a CD lejátszóhoz. Nagy, fekete doboz volt, rajta sok-sok gombbal. A bökkenő már az elején az volt, hogy nem tudtam felnyitni a lejátszó tetejét. Mindegyik gombot végig próbáltam, de semmi.

- Hadd segítsek Cica… - lépett mellém U-Kwon. Megnyomta a lejátszó fedelét, ami egyből felpattant.

- Köszönöm! – suttogtam. Belehelyeztem a CD-t, és lecsuktam a tetejét.

- P.O-nak tetszik a barátnőd! – közölte őket nézve. – Kevés embert szokott így „körbeugrálni”.

- Ezt hogy érted? – figyeltem HyunAe-ékat. P.O-n kívül, mindenki inkább táncolt, viszont P.O.T áhítattal nézte minden mozdulatát a barátnőmnek. – Már értem…

- Na, látod! Fejlődésképes vagy! – kacsintott.

- Nekem… Mennem kell. Hagylak titeket táncolni! Sziasztok! – ment ki az ajtón a barátnőm.

- A francba… Még a telefonszámát sem kértem el! – verte a fejét P.O.

- Ha kell, megadom… - mosolyogtam.

- Lekötelezel! – tárta szét a karját. Értettem a célzást. Ellöktem magam a CD-s lejátszós asztaltól, és odafutottam hozzá. Szó szerint beleugrottam az ölelésébe. – Ne! Nem vagyok ennyire jó kondiban! – próbált megállni a lábán.

- Jól van… - nevettem, és visszaugrottam a földre. – Először is azt terveztem, hogy eltáncolom a táncot egészbe, és utána megtanítom. Jó?

- Tökéletes! – ült le a tükörnek támaszkodva JaeHyo. Odasétáltam a fekete dobozhoz, és amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett a tükör előtt, elindítottam (nem volt nehéz, oda volt írva a gomb alá, hogy „Play”). Miután elindult, még volt egy kis zenés rész, ami csak úgy kellett bele, úgyhogy nyugodtan el akartam helyezkedni a terem közepén, de út közben kicsit megbotlottam, aztán amint visszanyertem az egyensúlyomat próbáltam hárítani egy kis balettosabb mozgással. Ennek eredménye az lett, hogy mindenki röhögni kezdett a bénaságomon. A táncot viszont hiba nélkül eltáncoltam. A végén mindenki tapsolni kezdett.

- Ez nagyon jó! – mosolygott Taeil.

- Köszönöm! – állítottam le a zenét, ugyanis ismét elkezdődött előröl.

- Ezt én is meg akarom csinálni! – állt fel JaeHyo, aki egy poliphoz hasonlóan kezdett el mozogni.

- What?! – néztem rá hülyén.

- Nézd el neki! Néha nem tudja mit csinál! – legyintett Kyung röhögve.

- Tényleg így nézett ki ahogy táncoltam? – riadtam meg, mire teljesen realizálódott bennem a helyzet.

- Mi?! Nem! Nyugi. Csak… Én egy polip vagyok… - nézett rám komolyan JaeHyo.

- Egy polip… - motyogtam, majd csukott szemmel megráztam a fejemet, és visszafordultam a többiekhez. – Na, megtanuljuk?

- Aha! – tápászkodott fel mindenki.

A fiúk nagyon ügyesek voltak most is. B-Bomb ismét elképesztően mozgott.

- Ha holnapra elhozzátok nekem az egyik dalotokat, amihez még nincs MV, akkor megoldhatjuk a problémát! Csak nekem kell hozzá a zene, mert randomban nem csinálhatok táncot… - lihegtem, aztán beleittam a vizesüvegembe.

- Ha eljössz hozzánk, megmutatjuk, és kitalálhatjuk együtt is! – ajánlotta fel Zico.

- Nekem oké… - vontam meg a vállamat. – Gyorsan átöltözöm. Addig szerintem tegyétek Ti is ezt!

- Jó-jó! Találkozzunk az épület előtt! – bólintott Kyung. Mindannyian kimentünk a teremből. A fiúk a férfi öltözőt vették célba, én meg a nőit. Éppen előttem ment B-Bomb, és mielőtt bementem volna az öltőzőbe, elkaptam a kezét, mire megfordult.

- Nagyon jól táncolsz… - közöltem vele.

- Köszönöm szépen! – mosolyodott el. – Te sem panaszkodhatsz.

- Azért örülnék, ha olyan mozgásom lenne, mint neked!

- Ne akarj olyan lenni, mint én. Te attól vagy különleges, hogy nem hasonlítasz senkire – mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra. – Az épület előtt találkozunk! – ment be a férfi öltözőbe. Én is berontottam a női öltözőbe, lezuhanyoztam, és felvettem a ruháimat. Kirohantam az épület elé, félig vizes hajjal.

- Várjatok még egy percet légyszi! – dőltem a térdemre lihegve, ugyanis nagyon gyorsan készülődtem, mert egyébként lassú vagyok.

- Miért siettél ennyire? – lepődött meg Kyung.

- Mert nagyon lassú vagyok! – magyaráztam.

- Megvártunk volna! – értetlenkedett.

- Oppa! – szóltam rá. – Akkor még holnap is itt vártatok volna!

- Neked még vizes a hajad! – érintette meg JaeHyo. – Most nincs olyan jó idő, szóval vedd fel a pulcsidat!

- Nem hoztam pulcsit! – túrtam a hajamba.

- Tessék! – adta oda B-Bomb arrébb tolva JaeHyot, és odaadta a fekete, „Swagdeez” feliratú belebújós pulcsiját. Amint belebújtam, feltette a kapucnit a fejemre.

- Köszönöm… - motyogtam zavartan.

- Mehetünk! – jelentette ki Taeil.