~7.Rész~

- MinHyuk... - suttogtam, mikor lassan elváltunk egymástól.
- Ki kéne mennünk reggelizni, nem gondolod? - kérdezte.
- De... - sóhajtottam. - Menjünk!
Óvatosan felsegített, majd a kezembe adta a mankókat. Kibicegtem a konyhába, ahol már (Zicon kívül) mindenki az asztalnál ült, várva, hogy Zico megcsinálja a reggelit.
- Szép jó reggelt B-Bomb! Remélem jól aludtál! Kint gyönyörűen süt a nap, körülbelül 15 fok van, ami jó, ahhoz képest, hogy szeptember van! - fecsegett Taeil.
- Tökéletesen aludtam! - lökte félre Zicot B-Bomb, ugyanis kezdett odaégni a reggelink.
- Annak örülök! - mosolygott.
- Én nem tudtam miattatok aludni! Ti szemetek! - húzta össze a szemét U-Kwon.
- Jól van, meg kellett beszélnünk pár dolgot! - kacsintott Kyung Taeilre.
- És halkabban sem tudtátok volna megbeszélni? - ásítottam.
- Nem igazán! - nevetett fel P.O.
Reggeli után Kyung, Taeil, P.O és JaeHyo elmentek valahova, így én maradtam a másik három pajtásunkkal, Zicoval, Kwonnieval és B-Bombal.
- Hol vannak a többiek? - terültem el MinHyuk ágyán.
- Ki tudja? - rántotta meg a vállát Zico.
- Arra gondoltam, hogy esetleg Ti... - Mindenki felnevetett. - Na, most komolyan...
- Csajoznak... - sétált ki a fürdőszobába B-Bomb.
- És Ti miért nem mentetek velük, ha csajozni mentek? - faggattam tovább Őket.
- Engem most egy ideig hagyjanak békén a nők! - dőlt hátra Zico.
- Lehet, hogy hamarosan összejövök egy lánnyal... - pirult el U-Kwon.
- Wííí! Dejóóó! - tapsikoltam. Pár perc múlva B-Bomb kijött a fürdőből. Arca félig vizes volt. - És Te MinHyuk?
- Igen? - mosolygott rám pólójával megtörölve az arcát. Ebből kifolyólag alul felcsúszott, így kilátszott a hasa, ami egy picit kockás volt. Pár percre elbambultam, és csak B-Bomb szavaira lettem figyelmes. - MiCha! Mi van velem? - igazította vissza a pólóját, még mindig mosolyogva.
- Jah, izé... Ha tényleg csajozni mentek, akkor miért nem mentetek velük? Vagyis, izé, mentél... - hebegtem össze-vissza.
- Mert én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyába. Mintha gyomorszájon rúgtak volna.
*MinHyuk szemszög*
- Kibe, Hyung? - nézett rám nagy szemekkel Kwandies.
- Egy nagyon szép, csinos lányba... - mondtam.
- De mi a neve? - érdeklődött U-Kwon.
- Az titok! - vigyorogtam.
- Én szerintem tudom, hogy ki! - Zico óvatosan MiCha felé biccentett (persze úgy, hogy csak én lássam), én pedig bólintottam.
- Ez nem éri! Ki az? - kapkodta U-Kwon a fejét Zico, és köztem, majd hirtelen megállapodott a tekintete MiChan. - Mi a baj?
- Hm? - zökkent ki a gondolkozásból a koreográfusunk. - Ja, semmi! Remélem mindannyian boldogok lesztek a lányokkal!
- Na, és Te?
- Én egyedül fogok megöregedni 67 macskával! - szomorodott el.
- Nem hiszem! - kacsintott Zico.
- Bocs, egy "Crab" nevű robot is lesz! Hurrá! - Felnevettünk.
- És egy - kezdte Zico, majd a  nevem szótagszámának megfelelően hümmögött. -, nevű fiú.
- Ki? - hőkölt hátra értetlenül.
- Hát pontosan Ő! - legyintett Zico.
*MiCha szemszög*
Ha B-Bomb szeret valakit, akkor miért csókolt meg? Aish!! Ezt nem értem!
- Olah! - rontott be a szobaajtón Taeil, JaeHyo és Kyung.
- Sziasztok! - röhögtem. - Milyen volt nőzni?
- Mi? - értetlenkedett Kyung.
- Nem csajozni mentetek?
- Nem... - nevetett fel.
- Oppa! - néztem összehúzott szemmel MinHyukra.
- Ha elmondom, hogy hova mennek, oda a meglepetés! - mosolygott.
- Milyen meglepetés? - vontam fel az egyik szemöldökömet. Hirtelen P.O jött be, a háta mögött valamivel.
- Köszönjük, hogy a koreográfusunk vagy! - hajoltak meg mind előttem.
- Omo! Édeseim, én köszönöm, hogy taníthatlak titeket! - öleltem meg Őket sorban.
- Oh, ez pedig a tiéd! - nyújtott át P.O egy aranyos kis barna plüssmacit, amin egy piros kockás kabátka és egy szintén piros kockás svájcisapka.
- Omo!! - ugrottam a nyakába. - Imádlak Titeket! - szökött könny a szemembe.
- Mi is szeretünk! - ölelt meg U-Kwon. Nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. - Jaaj! Nyugii!
- Ne haragudjatok, csak... - hadonásztam a kezemmel, de egy értelmes szót sem sikerült kinyögnöm, így kínomban felnevettem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
- MiCha! - ölelt magához MinHyuk, és beletúrt a hajamba. - Nyugi! - suttogta a fülembe.
- Jó-jó. Összeszedem magamat! - toltam el magamtól, megfogtam a pólóm nyakát, és azzal töröltem meg a szememet. - Köszönöm szépen! Nagyon aranyos! - néztem szembe a macival.
- Nagyon szívesen! - mosolygott Kyung.
A nap további részében beszélgettünk. 
***
Este bebújtam Zico és MinHyuk közé az ágyba.
- Jó éjszakát! - takaróztam be.
- Mi? Ne aludj! - csikizett Zico.
- Mi-ért? - nevettem.
- Mert beszélgessünk! Rég beszéltünk!
- Egész nap beszélgettünk! - néztem rá hülyén.
- Nem baj! Várd meg velünk az éjfélt! 
- Miért?
- Mert! Naa! Légysziiiiiiiii! - fogta meg a kezemet. 
- Jó... - sóhajtottam.
***
- Milyen érzés az, amikor kiléptek a színpadra, és 1000000000000000000000000 rajongó felsikít? - kérdeztem álmosan.
- Hihetetlen - adott választ Zico. - A tudat, hogy azért sikítanak, mert mi ott vagyunk... Szuper...
- Én mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet - ásítottam.
- Egyszer majd gyere fel velünk a színpadra! Bemutatunk a közönségnek, és majd táncolsz valamit! - ajánlotta fel Jae.
- Jó! - nevettem fel. 
- Amint meggyógyul a lábad! - puszilta meg a homlokomat Zico.
- Gondoltam, hogy nem így fogok menni... - Elképzeltem a jelenetet. - Sziasztok! MiCha vagyok! Most táncolok nektek a béna lábammal! Jujujujujujj! - torzítottam el a hangomat.
- Pabo! - röhögött B-Bomb. Hirtelen éjfélt ütött az óra. 
- Na, most már aludhatunk? - kérdeztem.
- Aha! Köszi, hogy fent maradtál velünk! Jó éjt srácok! - fordult az oldalára Zico.
- Jó éjt! - néztem érdekesen, majd én is elaludtam.

~6.Rész~

*MinHyuk szemszög*
Reggel én keltem fel először. Akarom mondani... Másodszor...
- MinHyuk... - nyöszörgött erőtlenül MiCha.
- Istenem! - álltam fel a helyemről, közelebb hajoltam hozzá, és végigsimítottam az arcát.
- Hogy kerültem ide? - érdeklődött.
- Az egy hosszú történet... - vakargattam a tarkómat. - De jól vagy?
- Persze... - bólintott. - Kérdezhetek valamit?
- Aha!
- Miért nem érzem a jobb lábam? - kérdezte riadtan. Felhúztam a lábánál a takaróját, és láttam, hogy a jobb oldalon egy hatalmas gipsz ül.
- Szerintem csak el van törve - állapítottam meg.
- Úristen! És akkor most ki lesz a koreográfusotok? Ki fog rátok vigyázni? - Megpróbált felülni, de én finoman visszalöktem.
- Nyugodj meg! Majd szerzünk valakit helyetted... Egyébként meg tudunk magunkra vigyázni...
- Szereztek valakit helyettem?! Ilyen könnyen lecserélnél? - "sértődött" meg.
- Azért gondolom Te is érzed, hogy így semmiféleképpen nem táncolhatsz egy ideig! Oh, és sehova nem mehetsz nélkülünk, vili? - Felnevetett. Jó volt látni ismét nevetni.
- Ja!
~3 hónap múlva~
*MiCha szemszöge*
A fiúk nem tudtak róla, de HyunAe elment 1 évre New Yorkba (valami cserediákos akármi), szóval nem nagyon látogatott meg kórházban. Amikor eszükbe jutott, hogy van egy barátnőm is, akkor egyből kérdőre vontak engem, és Őt is. Ekkor tájékoztattam Őket a dologról...
Viszont rengeteg nap után, de kiengedtek végre a kórházból! Tehát, most örülök a fejemnek, mint egy kis 5 éves gyerek, aki megkapta a várva-várt ajándékát. A rossz viszont az, hogy nem táncolhatok, még 3 hónapig... 
- Srácok! Nyugi! Fel tudok menni a lépcsőn segítség nélkül is! - bicegtem a mankómmal és a törött lábammal együtt. Éppen a táncterembe akartunk, vagyis akartam felmenni, mert a fiúk már nem bírták elviselni a nyavalygásomat, hogy mennyire el akarok menni a terembe. Mikor végre felszenvedtem magamat a lépcső tetejére, egyből beléptem az ajtón.
- Aaaish! Mennyire hiányzott ez! - terültem el végül a földön.
- Mi? A büdös teremszag? - kérdezte Taeil megszeppenve.
- Ami keveredik a büdös izzadság szaggal? - fintorgott P.O.
- Neem! - mosolyodtam el. - Az, hogy itt legyek! Omo! Mennyire várom már, hogy újra táncolhassak!
- Látni akarom már a szexi mozgásodat! - szólalt meg hirtelen JaeHyo, mire mindenki ránézett, Ő pedig pironkodva lehajtotta a fejét.
- Te.... - kezdte Kyung, és megpofozta szerencsétlen Jaet. - Rámozdulnál egy fiatalabbra?
- Valld be Kyung, hogy Te is rámozdulnál! - röhögött B-Bomb.
- Hahó! Itt vagyok!! Legalább ne beszéljetek rólam 3.személyben! - pirultam el totálisan.
- Szerintem itt mindenki rámozdulna... - gondolkozott hangosan Zico, mintha meg sem hallotta volna a kérésemet.
- Nem is vagyok annyira csinos - temettem a tenyerembe az arcomat.
- Áh... Neeeem! Dehogyis! - mondta ironikusan Taeil.
- Ajj! - nevettem. Hasra akartam volna fordulni, de nem egészen úgy ment mint ahogy terveztem. A lábam kifordult, én meg felszisszentem.
- Mi a fenét csinálsz?! - jött oda hozzám röhögve P.O, és felsegített, majd a kezembe nyomta a mankót.
- Köszi! - pusziltam meg az arcát.
- Ah, izé... Igazán nincs mit! - kipirult arccal állt mellettem, mire a Block B többi tagja is odarohant hozzánk, és sorba álltak egy-egy pusziért.
- Mit akartok? - vigyorogtam. Kyung (aki elöl állt) az arcára mutatott, jelezve a várt cselekedetemet. - Áh, értem már! - És finoman megpofoztam.
- Mi?! - nevetett az arcát fogva.
- Akinek perverz gondolatai vannak rólam, az ne is álmodjon pusziról! - röhögtem.
- Akkor P.O miért kapott? - "háborodott" fel.
- Neki vannak a legperverzebb gondolatai! - kérte ki magának Taeil.
- Nem is!! - szólt közbe P.O.
- Jól van, nehogy összevesszetek! - forgattam a szememet. Sorban pusziltam meg mindenkit. Először Kyung, Taeil, Zico, U-Kwon, aztán jött B-Bomb.
- Nekem még egy régebbivel is tartozol... Csakhogy tudd! - suttogta a fülembe, majd arrébb állt.
- MiCha! - ugrott a nyakamba JaeHyo, mikor gondolom észrevette, hogy szinte tátott szájjal (elpirulva) mértem végig B-Bombot.
- OMG! Jae! - nevettem fel, lenyomtam neki egy gyors puszit, és eltoltam magamtól. - Na, srácok... Köszönöm, hogy elhoztatok!
- Hát, igazán nincsen mit! - mosolygott MinHyuk.
Leszenvedtük magunkat a lépcsőn, és a lakásunkhoz mentünk.
- Akkor hozd le pár cuccodat! Kb. 7 hónapra valót! - mosolygott Zico.
- Minek? - kerekedett ki a szemem.
- Nálunk fogsz lakni addig, amíg HyunAe haza nem ér! - bólogatott P.O.
- Dehogy! Csak a terhetekre leszek! - motyogtam.
- Nem leszek a terhünkre! Amúgy is megölne minket az ideg, hogy mi van veled! Így meg legalább felügyelet alatt tarthatunk! - magyarázta U-Kwon. - Na, MinHyuk menj be vele, és segíts neki!
- Oksi! - pattant ki a kocsiból. - Gyere! - nyújtotta felém a kezét, amit én el is fogadtam. Bebicegtem a házba, B-Bomb pedig jött utánam. Mikor beértünk a hálószobámba, egyből rávetettem magamat az ágyamra.
- Ah! Végre! Itthon! - nyújtózkodtam.
- Milyen aranyos! - vett el egy képet az íróasztalomról. A kép még a gimiben készült.Vállig érő hajjal és egyenruhában pózoltam a kamerának.
- Köszi... - motyogtam. Óvatosan feltápászkodtam, és felé indultam.
- Merre van a bőröndöd? - fordult meg hatalmas lendülettel. Amiért mellette álltam, ez a lendület kihatott rám is, és fellökött volna, ha nem kap el. - Bocsi...
- Ugyan! - legyintettem. - Egyébként ott van! - mutattam a gardróbos szekrényem felé.
Hamar bepakoltunk a bőröndömbe (körülbelül a fél szobámat), és már a fiúk házában is voltunk.
- Na, fel kéne osztani a helyet...  - gondolkozott Kyung.
- Ajj, srácok! Mondtam, hogy nem akarok láb alatt lenni! Simán hagyhattatok volna otthon! El lettem volna egyedül! - mosolyogtam rájuk.
- Nem! Én mindenféleképpen vigyázni akarok rád, szóval pszt! Most gondolkodom! - intett le MinHyuk.
- Egyébként én bárki mellett elalszom, szóval... - rántottam meg a vállamat.
- Akkor mellettünk alszol! - jelentette ki Zico, és már cipelte is be a 3-as szobába a bőröndömet. - Ez lesz a Te helyed! - mutatott az összetolt ágy közé.
- Nekem megfelel! - bólintottam.
Hamar beágyaztunk és már le is feküdtünk. Aludni viszont a szobánkban senki sem tudott.
- Srácok... Szerintem én majd este át fogok valamelyikőtökhöz gördülni, ugyanis itt van egy kicsi rés, és kicsit kényelmetlen... - mocorogtam a helyemen.
- Gyere nyugodtan! - Zico közelebb húzott, és magához ölelt.
- Oké... Ez így kifejezetten kényelmes! - döntöttem a mellkasára a fejemet.
- De akár ha az az oldalad megfájdul, erre is jöhetsz! - nevetett fel MinHyuk.
- Oksi! Ne aggódj, majd valamikor hajnalok hajnalán arra fogsz ébredni, hogy rád dőlök! - vigyorogtam.
- Rendben! - bólintott mosolyogva B-Bomb.
- Oppa! Idegesít a hajad! - nevettem el magamat.
- Engem is a tiéd, ne aggódj! - röhögött.
- Jó, akkor téged békén hagylak... - fordultam át MinHyukhoz kiflibe.
- Szia! - mosolygott a szemembe nézve.
- Oppa, annyeong! - pusziltam meg az arcát. 
- Jó éjszakát emberek! Én alszom! - nézett le ránk Jae.
- Jó éjt!! - mosolyodtam el. - Szerintem én is álomba szenderülök... - próbáltam költői lenni, de a többiek kiröhögtek. Kösz szépen...:DD
Nagy nehezen, de végül sikerült elaludnom.
Reggel nagy meglepetésemre nem csak Zico és B-Bomb feküdt mellettem, de U-Kwon is. Amikor kinyitottam a szememet U-Kwon rám mosolygott.
- Szép jó reggelt!!
- Neked is Kwonnie!
- Este nem hagytak aludni a srácok, így át jöttem ide, hozzátok... Zicoék beleegyeztek... - magyarázta az ottlétét.
- Rendben, engem nem zavarsz!
- Köszi MiCha! - ölelt meg.
- Miért nem hagytak aludni?
- Beszélgettek! Jó hangosan! Érdekes, hogy Ti nem hallottátok! - gondolkozott.
- És szóltál nekik? 
- Igen! De köcsögök! - nevetett fel.
- És itt hogy aludtál? - mosolyogtam.
- Hát... Néha Zico csak úgy átölelt, én meg... Hát... Kínosan éreztem magamat... Úgyhogy inkább arrébb csusszantam.... - nézett a mögötte lévő Leaderre.
- Felébreszthettél volna engem! Helyet cseréltem volna veled! 
- Akkor meg B-Bomb hitte volna azt, hogy Te vagyok, így szintén átölelt volna... 
- Jó, mindegy... - nevettem el magamat halkan.
- Ébresztőőő!! - törtek be a szobánkba a többiek. Erre a reakció annyi volt, hogy Jae felkapta a fejét, majd visszarakta, B-Bomb magára húzta a takarót, Zico hozzájuk vágott egy párnát, mi meg U-Kwonnal érdekesen néztünk rájuk.
- Ti senkit nem hagytok békében aludni? - röhögött U-Kwon.
- Ébredjetek fel, mert már 9 óra van! - ugrándozott P.O.
- Pont azért kell még aludnunk! - nyöszörögte Zico. 
- Jó, srácok... Akkor ébredjünk! - ültem fel az ágyon.
- Segítek MiCha! - rohant hozzám P.O. Megfogta a kezemet, és óvatosan kiszedett az ágyból.
- Köszönöm! - igazgattam a rózsaszín nyuszis pizsamámat. Hamarosan Zico, U-Kwon és JaeHyo is kikászálódott az ágyból, és a többi fiúval együtt kimentek a konyhába. - MinHyuk! - szólongattam a még alvó táncost. Leguggoltam hozzá (már amennyire azt guggolásnak lehet nevezni), és simogatni kezdtem a vállát. Legalábbis szerintem a válla volt, ugyanis takaró volt rajta.
- Nem akarok felkelni! - kukucskált ki az egyik kis résen.
- Még a kedvemért sem? - vágtam cuki fejet.
- A kedvedért? - gondolkozott. Felemelte a fejéről a takarót, de meggondolta magát. Megfogta a derekamat, és behúzott az ágyba maga mellé.
- Mi a fene!? - lepődtem meg.
- Így kényelmesebb! - fúrta a fejét a vállamba.
- Ne csináld!! - toltam el magamtól.
- Miért? - nézett rám értetlenül.
- Mert ne - adtam eléggé értelmes magyarázatot.
- De miért? - értetlenkedett tovább.
- Mert... - Nem hagyta, hogy befejezzem. Minden zokszó nélkül megcsókolt. Ajkai puhán kapcsolódtak az enyéimhez, és az istenért sem akartak onnan elválni. Úgy éreztem, hogy megfordult velem a világ...