- MinHyuk... - suttogtam, mikor lassan elváltunk egymástól.
- Ki kéne mennünk reggelizni, nem gondolod? - kérdezte.
- De... - sóhajtottam. - Menjünk!
Óvatosan felsegített, majd a kezembe adta a mankókat. Kibicegtem a konyhába, ahol már (Zicon kívül) mindenki az asztalnál ült, várva, hogy Zico megcsinálja a reggelit.
- Szép jó reggelt B-Bomb! Remélem jól aludtál! Kint gyönyörűen süt a nap, körülbelül 15 fok van, ami jó, ahhoz képest, hogy szeptember van! - fecsegett Taeil.
- Tökéletesen aludtam! - lökte félre Zicot B-Bomb, ugyanis kezdett odaégni a reggelink.
- Annak örülök! - mosolygott.
- Én nem tudtam miattatok aludni! Ti szemetek! - húzta össze a szemét U-Kwon.
- Jól van, meg kellett beszélnünk pár dolgot! - kacsintott Kyung Taeilre.
- És halkabban sem tudtátok volna megbeszélni? - ásítottam.
- Nem igazán! - nevetett fel P.O.
Reggeli után Kyung, Taeil, P.O és JaeHyo elmentek valahova, így én maradtam a másik három pajtásunkkal, Zicoval, Kwonnieval és B-Bombal.
- Hol vannak a többiek? - terültem el MinHyuk ágyán.
- Ki tudja? - rántotta meg a vállát Zico.
- Arra gondoltam, hogy esetleg Ti... - Mindenki felnevetett. - Na, most komolyan...
- Csajoznak... - sétált ki a fürdőszobába B-Bomb.
- És Ti miért nem mentetek velük, ha csajozni mentek? - faggattam tovább Őket.
- Engem most egy ideig hagyjanak békén a nők! - dőlt hátra Zico.
- Lehet, hogy hamarosan összejövök egy lánnyal... - pirult el U-Kwon.
- Wííí! Dejóóó! - tapsikoltam. Pár perc múlva B-Bomb kijött a fürdőből. Arca félig vizes volt. - És Te MinHyuk?
- Igen? - mosolygott rám pólójával megtörölve az arcát. Ebből kifolyólag alul felcsúszott, így kilátszott a hasa, ami egy picit kockás volt. Pár percre elbambultam, és csak B-Bomb szavaira lettem figyelmes. - MiCha! Mi van velem? - igazította vissza a pólóját, még mindig mosolyogva.
- Jah, izé... Ha tényleg csajozni mentek, akkor miért nem mentetek velük? Vagyis, izé, mentél... - hebegtem össze-vissza.
- Mert én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyába. Mintha gyomorszájon rúgtak volna.
*MinHyuk szemszög*
- Kibe, Hyung? - nézett rám nagy szemekkel Kwandies.
- Egy nagyon szép, csinos lányba... - mondtam.
- De mi a neve? - érdeklődött U-Kwon.
- Az titok! - vigyorogtam.
- Én szerintem tudom, hogy ki! - Zico óvatosan MiCha felé biccentett (persze úgy, hogy csak én lássam), én pedig bólintottam.
- Ez nem éri! Ki az? - kapkodta U-Kwon a fejét Zico, és köztem, majd hirtelen megállapodott a tekintete MiChan. - Mi a baj?
- Hm? - zökkent ki a gondolkozásból a koreográfusunk. - Ja, semmi! Remélem mindannyian boldogok lesztek a lányokkal!
- Na, és Te?
- Én egyedül fogok megöregedni 67 macskával! - szomorodott el.
- Nem hiszem! - kacsintott Zico.
- Bocs, egy "Crab" nevű robot is lesz! Hurrá! - Felnevettünk.
- És egy - kezdte Zico, majd a nevem szótagszámának megfelelően hümmögött. -, nevű fiú.
- Ki? - hőkölt hátra értetlenül.
- Hát pontosan Ő! - legyintett Zico.
*MiCha szemszög*
Ha B-Bomb szeret valakit, akkor miért csókolt meg? Aish!! Ezt nem értem!
- Olah! - rontott be a szobaajtón Taeil, JaeHyo és Kyung.
- Sziasztok! - röhögtem. - Milyen volt nőzni?
- Mi? - értetlenkedett Kyung.
- Nem csajozni mentetek?
- Nem... - nevetett fel.
- Oppa! - néztem összehúzott szemmel MinHyukra.
- Ha elmondom, hogy hova mennek, oda a meglepetés! - mosolygott.
- Milyen meglepetés? - vontam fel az egyik szemöldökömet. Hirtelen P.O jött be, a háta mögött valamivel.
- Köszönjük, hogy a koreográfusunk vagy! - hajoltak meg mind előttem.
- Omo! Édeseim, én köszönöm, hogy taníthatlak titeket! - öleltem meg Őket sorban.
- Oh, ez pedig a tiéd! - nyújtott át P.O egy aranyos kis barna plüssmacit, amin egy piros kockás kabátka és egy szintén piros kockás svájcisapka.
- Omo!! - ugrottam a nyakába. - Imádlak Titeket! - szökött könny a szemembe.
- Mi is szeretünk! - ölelt meg U-Kwon. Nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. - Jaaj! Nyugii!
- Ne haragudjatok, csak... - hadonásztam a kezemmel, de egy értelmes szót sem sikerült kinyögnöm, így kínomban felnevettem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
- MiCha! - ölelt magához MinHyuk, és beletúrt a hajamba. - Nyugi! - suttogta a fülembe.
- Jó-jó. Összeszedem magamat! - toltam el magamtól, megfogtam a pólóm nyakát, és azzal töröltem meg a szememet. - Köszönöm szépen! Nagyon aranyos! - néztem szembe a macival.
- Nagyon szívesen! - mosolygott Kyung.
A nap további részében beszélgettünk.
***
Este bebújtam Zico és MinHyuk közé az ágyba.
- Jó éjszakát! - takaróztam be.
- Mi? Ne aludj! - csikizett Zico.
- Mi-ért? - nevettem.
- Mert beszélgessünk! Rég beszéltünk!
- Egész nap beszélgettünk! - néztem rá hülyén.
- Nem baj! Várd meg velünk az éjfélt!
- Miért?
- Mert! Naa! Légysziiiiiiiii! - fogta meg a kezemet.
- Jó... - sóhajtottam.
***
- Milyen érzés az, amikor kiléptek a színpadra, és 1000000000000000000000000 rajongó felsikít? - kérdeztem álmosan.
- Hihetetlen - adott választ Zico. - A tudat, hogy azért sikítanak, mert mi ott vagyunk... Szuper...
- Én mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet - ásítottam.
- Egyszer majd gyere fel velünk a színpadra! Bemutatunk a közönségnek, és majd táncolsz valamit! - ajánlotta fel Jae.
- Jó! - nevettem fel.
- Amint meggyógyul a lábad! - puszilta meg a homlokomat Zico.
- Gondoltam, hogy nem így fogok menni... - Elképzeltem a jelenetet. - Sziasztok! MiCha vagyok! Most táncolok nektek a béna lábammal! Jujujujujujj! - torzítottam el a hangomat.
- Pabo! - röhögött B-Bomb. Hirtelen éjfélt ütött az óra.
- Na, most már aludhatunk? - kérdeztem.
- Aha! Köszi, hogy fent maradtál velünk! Jó éjt srácok! - fordult az oldalára Zico.
- Jó éjt! - néztem érdekesen, majd én is elaludtam.
- Ki kéne mennünk reggelizni, nem gondolod? - kérdezte.
- De... - sóhajtottam. - Menjünk!
Óvatosan felsegített, majd a kezembe adta a mankókat. Kibicegtem a konyhába, ahol már (Zicon kívül) mindenki az asztalnál ült, várva, hogy Zico megcsinálja a reggelit.
- Szép jó reggelt B-Bomb! Remélem jól aludtál! Kint gyönyörűen süt a nap, körülbelül 15 fok van, ami jó, ahhoz képest, hogy szeptember van! - fecsegett Taeil.
- Tökéletesen aludtam! - lökte félre Zicot B-Bomb, ugyanis kezdett odaégni a reggelink.
- Annak örülök! - mosolygott.
- Én nem tudtam miattatok aludni! Ti szemetek! - húzta össze a szemét U-Kwon.
- Jól van, meg kellett beszélnünk pár dolgot! - kacsintott Kyung Taeilre.
- És halkabban sem tudtátok volna megbeszélni? - ásítottam.
- Nem igazán! - nevetett fel P.O.
Reggeli után Kyung, Taeil, P.O és JaeHyo elmentek valahova, így én maradtam a másik három pajtásunkkal, Zicoval, Kwonnieval és B-Bombal.
- Hol vannak a többiek? - terültem el MinHyuk ágyán.
- Ki tudja? - rántotta meg a vállát Zico.
- Arra gondoltam, hogy esetleg Ti... - Mindenki felnevetett. - Na, most komolyan...
- Csajoznak... - sétált ki a fürdőszobába B-Bomb.
- És Ti miért nem mentetek velük, ha csajozni mentek? - faggattam tovább Őket.
- Engem most egy ideig hagyjanak békén a nők! - dőlt hátra Zico.
- Lehet, hogy hamarosan összejövök egy lánnyal... - pirult el U-Kwon.
- Wííí! Dejóóó! - tapsikoltam. Pár perc múlva B-Bomb kijött a fürdőből. Arca félig vizes volt. - És Te MinHyuk?
- Igen? - mosolygott rám pólójával megtörölve az arcát. Ebből kifolyólag alul felcsúszott, így kilátszott a hasa, ami egy picit kockás volt. Pár percre elbambultam, és csak B-Bomb szavaira lettem figyelmes. - MiCha! Mi van velem? - igazította vissza a pólóját, még mindig mosolyogva.
- Jah, izé... Ha tényleg csajozni mentek, akkor miért nem mentetek velük? Vagyis, izé, mentél... - hebegtem össze-vissza.
- Mert én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyába. Mintha gyomorszájon rúgtak volna.
*MinHyuk szemszög*
- Kibe, Hyung? - nézett rám nagy szemekkel Kwandies.
- Egy nagyon szép, csinos lányba... - mondtam.
- De mi a neve? - érdeklődött U-Kwon.
- Az titok! - vigyorogtam.
- Én szerintem tudom, hogy ki! - Zico óvatosan MiCha felé biccentett (persze úgy, hogy csak én lássam), én pedig bólintottam.
- Ez nem éri! Ki az? - kapkodta U-Kwon a fejét Zico, és köztem, majd hirtelen megállapodott a tekintete MiChan. - Mi a baj?
- Hm? - zökkent ki a gondolkozásból a koreográfusunk. - Ja, semmi! Remélem mindannyian boldogok lesztek a lányokkal!
- Na, és Te?
- Én egyedül fogok megöregedni 67 macskával! - szomorodott el.
- Nem hiszem! - kacsintott Zico.
- Bocs, egy "Crab" nevű robot is lesz! Hurrá! - Felnevettünk.
- És egy - kezdte Zico, majd a nevem szótagszámának megfelelően hümmögött. -, nevű fiú.
- Ki? - hőkölt hátra értetlenül.
- Hát pontosan Ő! - legyintett Zico.
*MiCha szemszög*
Ha B-Bomb szeret valakit, akkor miért csókolt meg? Aish!! Ezt nem értem!
- Olah! - rontott be a szobaajtón Taeil, JaeHyo és Kyung.
- Sziasztok! - röhögtem. - Milyen volt nőzni?
- Mi? - értetlenkedett Kyung.
- Nem csajozni mentetek?
- Nem... - nevetett fel.
- Oppa! - néztem összehúzott szemmel MinHyukra.
- Ha elmondom, hogy hova mennek, oda a meglepetés! - mosolygott.
- Milyen meglepetés? - vontam fel az egyik szemöldökömet. Hirtelen P.O jött be, a háta mögött valamivel.
- Köszönjük, hogy a koreográfusunk vagy! - hajoltak meg mind előttem.
- Omo! Édeseim, én köszönöm, hogy taníthatlak titeket! - öleltem meg Őket sorban.
- Oh, ez pedig a tiéd! - nyújtott át P.O egy aranyos kis barna plüssmacit, amin egy piros kockás kabátka és egy szintén piros kockás svájcisapka.
- Omo!! - ugrottam a nyakába. - Imádlak Titeket! - szökött könny a szemembe.
- Mi is szeretünk! - ölelt meg U-Kwon. Nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. - Jaaj! Nyugii!
- Ne haragudjatok, csak... - hadonásztam a kezemmel, de egy értelmes szót sem sikerült kinyögnöm, így kínomban felnevettem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
- MiCha! - ölelt magához MinHyuk, és beletúrt a hajamba. - Nyugi! - suttogta a fülembe.
- Jó-jó. Összeszedem magamat! - toltam el magamtól, megfogtam a pólóm nyakát, és azzal töröltem meg a szememet. - Köszönöm szépen! Nagyon aranyos! - néztem szembe a macival.
- Nagyon szívesen! - mosolygott Kyung.
A nap további részében beszélgettünk.
***
Este bebújtam Zico és MinHyuk közé az ágyba.
- Jó éjszakát! - takaróztam be.
- Mi? Ne aludj! - csikizett Zico.
- Mi-ért? - nevettem.
- Mert beszélgessünk! Rég beszéltünk!
- Egész nap beszélgettünk! - néztem rá hülyén.
- Nem baj! Várd meg velünk az éjfélt!
- Miért?
- Mert! Naa! Légysziiiiiiiii! - fogta meg a kezemet.
- Jó... - sóhajtottam.
***
- Milyen érzés az, amikor kiléptek a színpadra, és 1000000000000000000000000 rajongó felsikít? - kérdeztem álmosan.
- Hihetetlen - adott választ Zico. - A tudat, hogy azért sikítanak, mert mi ott vagyunk... Szuper...
- Én mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet - ásítottam.
- Egyszer majd gyere fel velünk a színpadra! Bemutatunk a közönségnek, és majd táncolsz valamit! - ajánlotta fel Jae.
- Jó! - nevettem fel.
- Amint meggyógyul a lábad! - puszilta meg a homlokomat Zico.
- Gondoltam, hogy nem így fogok menni... - Elképzeltem a jelenetet. - Sziasztok! MiCha vagyok! Most táncolok nektek a béna lábammal! Jujujujujujj! - torzítottam el a hangomat.
- Pabo! - röhögött B-Bomb. Hirtelen éjfélt ütött az óra.
- Na, most már aludhatunk? - kérdeztem.
- Aha! Köszi, hogy fent maradtál velünk! Jó éjt srácok! - fordult az oldalára Zico.
- Jó éjt! - néztem érdekesen, majd én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése