Reggel Zicon kívül már mindenki ébren volt.
- Jó reggelt! - biccentettem a 6 fiú felé, akik a szobában a földön ültek.
- Szia! - integettek. - Te mit adsz neki? - suttogta Taeil Zicora mutatva.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Ma van a szülinapja Te Pabo! - vágott hozzám egy párnát Kyung.
- Bakker... - esett le. - Akkor ezért akarta, hogy fent maradjak vele este...
- Igen, Te Pabo! - csapott a fejéhez.
- Segítsetek srácok! - kérleltem Őket.
- Én szívesen segítek neked - kacsintott P.O.
- Én is - mosolygott rám édesen B-Bomb.
- Köszönöm! - sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Akkor gyorsan menjetek! 2 óra múlva próba srácok! - biccentett a fiúk felé Kyung.
- Igenis, Főnök! - ráncigált ki az ágyból P.O.
Gyorsan felöltöztem. Egy fehér pólót, szakadt farmert, fehér hosszú szárú tornacipőt és farmerdzsekit vettem fel. Nem volt annyira hideg ahhoz képest, hogy szeptembernél jártunk.
Bementünk a házukhoz legközelebb eső plázába.
- Mit kéne neki venni...? - tanakodtam. - Ti mit vettetek?
- Ne akard megtudni - vigyorgott MinHyuk, és összeborzolta a hajamat. Viszont a lökés hatására, majdnem felborultam. Ahogy ingadoztam kiestek a kezemből a mankók, és oldalra borultam, egyenesen MinHyuk karjaiba. - Jól vagy? - fürkészte riadt ábrázatomat.
- Aha - néztem azokba a nagy barna szemekbe. Rák vörösen állított vissza, és vette fel a mankóimat. - Köszönöm!
- Nagyon szívesen - biccentett, miközben a cipője orrát bámulta.
- OMO! P.O! - hallottam egy lánysikítást.
- Sziasztok! - köszönt P.O.
- B-BOMB! - jöttek oda hozzánk is.
- Uramisten! Vigyázzatok! Béna szegénykém! - mosolygott a rajongóira, mert majdnem fellöktek.
- Te meg kifejezetten aranyos! - forgattam a szememet. Otthagytam Őket, majd bementem egy butikba.
-Mi lenne a legmegfelelőbb Ziconak...-gondolkoztam magamban.
- MiCha?! Mit keresel itt édesem? És mi ez a törött láb? - Valaki átkarolta a derekamat. Hirtelen megfordultam, és szembetaláltam magamat az expasimmal... Bár nem is lehet azt járásnak tekinteni, amit mi alkottunk. Csak veszekedtünk... Még első csók sem csattant el.
- Mi a francot csinálsz SeunJo?! - vettem le a kezét magamról.
- Mi van? Megtagadsz minket? - simította végig az arcomat.
- Hagyj békén, Te barom! - próbáltam elmenekülni, de hiába. Megfogta a kezemet, visszarántott és neki nyomott a kicsempézett falnak. Hirtelen megcsapta az orromat az alkohol szaga. - Te részeg vagy!
- Nem is. Csak egy cseppet ittam! - Megakart csókolni.
- Ne! - sikítottam fel. Kezeimet lefogta, így esélyem sem volt szabadulásra. Lehunytam a szememet. Pár centire lehetett tőlem, ugyanis éreztem a lélegzetvételét. Aztán nem tudom hogyan, de eltávolodott.
- Nem hallottad, hogy azt mondta, hogy ne?! - hallatszott egy megnyugtató (számomra), mégis tekintélyt parancsoló hang. Kinyitottam a szememet.
- MinHyuk... - suttogtam erőtlenül.
- Jól van, nyugi! Megkaphatod ezt a kis rib@ncot - biccentett felém gúnyosan SeunJo. Szavai a porba tiportak. Elengedte a kezemet, ami után egyből a csuklómat kezdtem dörzsölni. Hihetetlenül fájt. Nem csak testileg, de lelkileg is. Az exem el akarta húzni a csíkot. MinHyuk mereven nézett engem, majd értelmezte a szavakat. Gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet. SeunJo reflexszerűen az orrához kapott, ami véres lett. Nem kicsit.
Egy cseppet ledöbbentem. B-Bomb megvédett engem...
- Jól vagy? - kérdezte közelebb lépve hozzám. Én még mindig a falnál álltam és a fájó pontomat dörzsöltem.
- MinHyukkie! - néztem riadtan mögé. SeunJo összeszedte magát, és felé közelített. Amint B-Bomb megfordult 'Jo is megütötte. SeunJo nem várt erős ütése a földre taszította MinHyuk-ot.
- Hé-hé-hé! - jött oda hozzánk P.O. - Mi történt?
- Ne szórakozz velem ember! - förmedt 'Jo B-Bomb-ra.
- Na, most álljatok le! - kiáltotta el magát P.O.T, amikor MinHyuk már állt volna fel.
- Most az egyszer szerencséd van! Máskor meglátlak péppé leszel verve, Szépfiú! - mutatta fel a középső ujját SeunJo és elviharzott.
- MinHyuk! Jól vagy? - fordítottam magam felé az arcát. Orra be volt törve. Nagyon megrémültem. - Oppa... - kezdtem suttogva, könnyes szemmel. - Mianhae! - öleltem meg.
- Nyugi! - simogatta a hátamat.
- Köszönöm, hogy megvédtél! - fúrtam a fejemet még jobban a mellkasába.
- Igazán nincsen mit! - Bár nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott.
- Srácok, szerintem menjünk haza, és ápoljuk le a sérülésedet! - tanácsolta P.O, és elindultunk haza. Bár nem vettem Zico-nak semmit, de amíg táncpróbán lesznek, maximum megint eljövök.
Bementünk a házukba, ahol szerencsére mindenki a szobájában volt.
- Gyere! - ütöttem meg B-Bomb vállát, aki utánam is jött. Egyenesen a fürdőszobába mentem. - Van valami elsősegélyes vagy ilyesmi dobozotok?
- Igen - Kivette a fehér, piros keresztes dobozkát a barna szekrény aljából.
- Ülj le! - parancsoltam rá. Szófogadóan leült a kád szélére.
- Így jó? - nézett fel rám. Na jó... Egy magasságban voltunk.
- Tökéletes! - bólintottam. - Csak...
- Hm?
- Nem nagyon tudok mankó nélkül állni...
- Oh - mosolyodott el. Elvette tőlem a mankókat, ledobta a földre, és megfogta a derekamat.
- Izé... Köszi... - motyogtam vörösen. Kinyitottam a kis dobozt, és elkezdtem "ápolni".
- Egyébként ki volt ez a srác? - Sóhajtottam.
- SeunJo. 25 éves. Még a gimiben ismerkedtem meg vele... Megbukott párszor - ecseteltem, Ő pedig engem nézett. - Szerelmet vallottam neki. Ő erre nem mondott semmit. Utána pedig nem tudom, hogy hogyan, de járni kezdtünk - mutogattam az idézőjeleket. - Folyton vitatkoztunk, mert mindig rengeteget ivott. Kezdett függővé válni. Utána... Rájöttem, hogy igazából nem is szeretem Őt! Vicces, nem? - nevettem fel kínosan.
- És... Megtörtént...? - kérdezte hirtelen.
- Ugyan mi?
- Hát... Tudod... AZ - harapott az ajkába szomorúan.
- Dehogy! - lepődtem meg. - Hova gondolsz Oppa?! Én nem vagyok egy könnyű eset! És nem is lehet engem anélkül ágyba vinni, hogy nem szeretném azt az illetőt... Illetve nem is engedem meg mindenkinek, hogy megcsókoljon - csúszott ki a számon. MinHyuk féloldalasan elmosolyodott. - Khm... Kész is! - pakoltam el, majd ismét ránéztem.
- Köszönöm - húzott közelebb magához.
- Én köszönöm, hogy megvédtél! - fésültem ki egy hajtincset a homlokából.
- A kezed? - pillantott a csuklómra.
- Túlélem - rántottam meg a vállamat, majd én is jobban szemügyre vettem. Az egész véraláfutásos volt. - Egyébként Ti mit vettetek Zico-nak? - tértem el a tárgytól.
- Egy... Újságot... - mondta elpirulva.
- Milyen újságot?
- Ennyi! Többet nem mondok! - zárta lakatra a száját.
- Rendben. Na, indulás kifelé! - vettem fel a mankóimat.
Kimentünk a fürdőből, egyenesen a 4-es szoba felé, ugyanis onnan jött ki a legtöbb zaj.
- Sziasztok skacok! - köszöntünk. Meglepetésünkre mindannyian bent voltak.
- Sziasztok! - intettek.
- Hyung! Veled meg mi a fene történt?! - vette észre Kyung MinHyuk orrán a ragtapaszt.
- Semmi... - kezdte volna B-Bomb, de P.O félbeszakította.
- Összeverekedett egy sráccal.
- Mi?! Miért? - kerekedett el Zico szeme.
- Ajjmár'! Nem olyan vészes - mosolygott MinHyuk.
- Tongszeng! A kezed? - szúrta ki JaeHyo.
- Oppa szavaival élve: Nem olyan vészes - ültem le Jae mellé az ágyra (mert ott volt normális hely).
- Ezt be kell kötözni! - állapította meg.
- És mit kötöznél ezen?! - röhögte ki Taeil.
- Nem kellene mennünk? - kérdezte hirtelen U-Kwon.
- Uha! De - keltek fel.
- Szia MiCha! Vigyázz magadra! - adtak puszit sorban a fiúk.
- Block B Fighting! - biztattam Őket, és már el is mentek.
Arra gondoltam, hogy mint egy kis öt éves, rajzolok neki valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy egész jól tudok mangát rajzolni. Neki láttam. Hamar készen lettem vele, így gondoltam gépezek egy kicsit.
Amiért nem hoztam el a saját laptopomat, ezért gondoltam B-Bomb nem bánja, ha egy icipicit használom az övét... Hát mit ne mondjak... Hiba volt! Mikor megnyitotta nekem a Google-t, be akartam írni az egyik kedvenc oldalamnak a linkjét, és én már ugye megszoktam, hogy elkezdem írni, és az elején ki is adja azt az oldalt. Most is kiadott valamit, de a kis cuki, fanfici-s oldal helyett, egy pornó oldalt dobott ki. Az webhely tele volt csajok meztelen képével.
- Oppa! Mi a franc ez?! - röhögtem kínomban. - Hát ezt nem gondoltam volna rólad...
Gyorsan kiléptem innen. Inkább hagytam az egészet. Beléptem a Twitterembe. Ott volt legalább egy jó dolog. "MinHyuk követ téged". Írtam is egy tweet-et.
"MinHyuk Oppa követ engem... Hihetetlenül fontosnak érzem magam...:3 :D innen: a laptopodon keresztül... Rossz ötlet volt elvennem.xD Mianhae!♥" Megjelöltem benne Őt is. Pár másodperc múlva észrevettem, hogy írt hozzászólást. Lehet, hogy éppen szünetet tartottak... "Mit keresel a laptopomon?! Azonnal tedd vissza!xD Na, jó, nem. Használd nyugodtan. A többit meg majd... Megpróbálom kimagyarázni... Egyébként minden rendben?♥"
Erre én (ha már elkezdtük, folytassuk, nem?): "A táncra kell koncentrálni! Mit fognak szólni a fanok, hogyha elrontod az egyik lépést?! - Yep.yep! Minden okii!:) És veletek?:*" Na jó... Ez már kezd beteg lenni...:D
Erre Ő: "Pihenünk! Kipihenjük a nagy semmit! Brühühü~ Te vagy a legjobb tánctanár!♥ - Én megvagyok...:) Kyung puszil, Zico és JaeHyo IMÁD téged, U-Kwon szívecskét küld, Taeil és P.O pedig hiányolnak téged... :* Én meg puszillak!:*"
Esküszöm itt meghaltam. És egyébként hihetetlen, hogy így tök jó, szíveket küldünk egymásnak, de élőben nem nagyon merném ugyanezt megtenni.
Erre én: "~♥♥ Na, gyakoroljatok tovább, sziasztok!:* Siessetek "haza"!♥"
*Mindenki hazaérkezett*
- Zico, boldog szülinapot! - kántáltuk együtt a srácokkal.
- Köszönöm! - hatódott meg. Adtunk neki közösen egy tortát. Elfújta rajta a gyertyákat.
- Ez a tiéd! - nyújtották át közösen a fiúk az ajándékukat. Valami be volt csomagolva. Zico széjjel dobálta a piros csomagolópapírt, és amint meglátta, elnevette magát. Én sajnos nem láttam, hogy mi volt az.
- Köszi! - vigyorgott.
- Neked rajzoltam. Remélem tetszik - mosolyogtam. Zico elvette tőlem a lapot, majd meglepve emelte vissza a tekintetét rám.
- Ezt Te rajzoltad? Egyedül? - Bólogattam. - Fantasztikus vagy! Köszönöm szépen! - ölelt meg. - Ez rohadt jó lett!
- Köszönöm - motyogtam elpirulva.
Pár perc múlva mindenki szétszéledt. U-Kwon, P.O, JaeHyo és Taeil a 4-es szobában volt, mi négyen pedig a 3-asban. Zico az ágyán ült, MinHyuk az ágyán feküdt, Kyung a földön, a falnak támasztva a hátát ült, én meg a kis kanapécskán ültem.
- Oppa - szóltam élesen, mire B-Bomb reflexből felém kapta a fejét. - Várom a magyarázkodásod - vigyorogtam.
- Jah, izé, hát... Azokat az egyik fiú haverom nyitotta meg poénból! - jutott eszébe.
- Hyung, valld be, hogy Te vagy a legperverzebb - mondta Kyung.
- Ez nem is igaz. Annyira... - túrt a hajába MinHyuk.
- Ezt pont belőled nem néztem volna ki! - nevettem.
- Álmos vagyok! Helyetekre! - szakított félbe minket JaeHyo, így mindenki lefeküdt aludni.
- Jó reggelt! - biccentettem a 6 fiú felé, akik a szobában a földön ültek.
- Szia! - integettek. - Te mit adsz neki? - suttogta Taeil Zicora mutatva.
- Mi?! - lepődtem meg.
- Ma van a szülinapja Te Pabo! - vágott hozzám egy párnát Kyung.
- Bakker... - esett le. - Akkor ezért akarta, hogy fent maradjak vele este...
- Igen, Te Pabo! - csapott a fejéhez.
- Segítsetek srácok! - kérleltem Őket.
- Én szívesen segítek neked - kacsintott P.O.
- Én is - mosolygott rám édesen B-Bomb.
- Köszönöm! - sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Akkor gyorsan menjetek! 2 óra múlva próba srácok! - biccentett a fiúk felé Kyung.
- Igenis, Főnök! - ráncigált ki az ágyból P.O.
Gyorsan felöltöztem. Egy fehér pólót, szakadt farmert, fehér hosszú szárú tornacipőt és farmerdzsekit vettem fel. Nem volt annyira hideg ahhoz képest, hogy szeptembernél jártunk.
Bementünk a házukhoz legközelebb eső plázába.
- Mit kéne neki venni...? - tanakodtam. - Ti mit vettetek?
- Ne akard megtudni - vigyorgott MinHyuk, és összeborzolta a hajamat. Viszont a lökés hatására, majdnem felborultam. Ahogy ingadoztam kiestek a kezemből a mankók, és oldalra borultam, egyenesen MinHyuk karjaiba. - Jól vagy? - fürkészte riadt ábrázatomat.
- Aha - néztem azokba a nagy barna szemekbe. Rák vörösen állított vissza, és vette fel a mankóimat. - Köszönöm!
- Nagyon szívesen - biccentett, miközben a cipője orrát bámulta.
- OMO! P.O! - hallottam egy lánysikítást.
- Sziasztok! - köszönt P.O.
- B-BOMB! - jöttek oda hozzánk is.
- Uramisten! Vigyázzatok! Béna szegénykém! - mosolygott a rajongóira, mert majdnem fellöktek.
- Te meg kifejezetten aranyos! - forgattam a szememet. Otthagytam Őket, majd bementem egy butikba.
-Mi lenne a legmegfelelőbb Ziconak...-gondolkoztam magamban.
- MiCha?! Mit keresel itt édesem? És mi ez a törött láb? - Valaki átkarolta a derekamat. Hirtelen megfordultam, és szembetaláltam magamat az expasimmal... Bár nem is lehet azt járásnak tekinteni, amit mi alkottunk. Csak veszekedtünk... Még első csók sem csattant el.
- Mi a francot csinálsz SeunJo?! - vettem le a kezét magamról.
- Mi van? Megtagadsz minket? - simította végig az arcomat.
- Hagyj békén, Te barom! - próbáltam elmenekülni, de hiába. Megfogta a kezemet, visszarántott és neki nyomott a kicsempézett falnak. Hirtelen megcsapta az orromat az alkohol szaga. - Te részeg vagy!
- Nem is. Csak egy cseppet ittam! - Megakart csókolni.
- Ne! - sikítottam fel. Kezeimet lefogta, így esélyem sem volt szabadulásra. Lehunytam a szememet. Pár centire lehetett tőlem, ugyanis éreztem a lélegzetvételét. Aztán nem tudom hogyan, de eltávolodott.
- Nem hallottad, hogy azt mondta, hogy ne?! - hallatszott egy megnyugtató (számomra), mégis tekintélyt parancsoló hang. Kinyitottam a szememet.
- MinHyuk... - suttogtam erőtlenül.
- Jól van, nyugi! Megkaphatod ezt a kis rib@ncot - biccentett felém gúnyosan SeunJo. Szavai a porba tiportak. Elengedte a kezemet, ami után egyből a csuklómat kezdtem dörzsölni. Hihetetlenül fájt. Nem csak testileg, de lelkileg is. Az exem el akarta húzni a csíkot. MinHyuk mereven nézett engem, majd értelmezte a szavakat. Gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet. SeunJo reflexszerűen az orrához kapott, ami véres lett. Nem kicsit.
Egy cseppet ledöbbentem. B-Bomb megvédett engem...
- Jól vagy? - kérdezte közelebb lépve hozzám. Én még mindig a falnál álltam és a fájó pontomat dörzsöltem.
- MinHyukkie! - néztem riadtan mögé. SeunJo összeszedte magát, és felé közelített. Amint B-Bomb megfordult 'Jo is megütötte. SeunJo nem várt erős ütése a földre taszította MinHyuk-ot.
- Hé-hé-hé! - jött oda hozzánk P.O. - Mi történt?
- Ne szórakozz velem ember! - förmedt 'Jo B-Bomb-ra.
- Na, most álljatok le! - kiáltotta el magát P.O.T, amikor MinHyuk már állt volna fel.
- Most az egyszer szerencséd van! Máskor meglátlak péppé leszel verve, Szépfiú! - mutatta fel a középső ujját SeunJo és elviharzott.
- MinHyuk! Jól vagy? - fordítottam magam felé az arcát. Orra be volt törve. Nagyon megrémültem. - Oppa... - kezdtem suttogva, könnyes szemmel. - Mianhae! - öleltem meg.
- Nyugi! - simogatta a hátamat.
- Köszönöm, hogy megvédtél! - fúrtam a fejemet még jobban a mellkasába.
- Igazán nincsen mit! - Bár nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott.
- Srácok, szerintem menjünk haza, és ápoljuk le a sérülésedet! - tanácsolta P.O, és elindultunk haza. Bár nem vettem Zico-nak semmit, de amíg táncpróbán lesznek, maximum megint eljövök.
Bementünk a házukba, ahol szerencsére mindenki a szobájában volt.
- Gyere! - ütöttem meg B-Bomb vállát, aki utánam is jött. Egyenesen a fürdőszobába mentem. - Van valami elsősegélyes vagy ilyesmi dobozotok?
- Igen - Kivette a fehér, piros keresztes dobozkát a barna szekrény aljából.
- Ülj le! - parancsoltam rá. Szófogadóan leült a kád szélére.
- Így jó? - nézett fel rám. Na jó... Egy magasságban voltunk.
- Tökéletes! - bólintottam. - Csak...
- Hm?
- Nem nagyon tudok mankó nélkül állni...
- Oh - mosolyodott el. Elvette tőlem a mankókat, ledobta a földre, és megfogta a derekamat.
- Izé... Köszi... - motyogtam vörösen. Kinyitottam a kis dobozt, és elkezdtem "ápolni".
- Egyébként ki volt ez a srác? - Sóhajtottam.
- SeunJo. 25 éves. Még a gimiben ismerkedtem meg vele... Megbukott párszor - ecseteltem, Ő pedig engem nézett. - Szerelmet vallottam neki. Ő erre nem mondott semmit. Utána pedig nem tudom, hogy hogyan, de járni kezdtünk - mutogattam az idézőjeleket. - Folyton vitatkoztunk, mert mindig rengeteget ivott. Kezdett függővé válni. Utána... Rájöttem, hogy igazából nem is szeretem Őt! Vicces, nem? - nevettem fel kínosan.
- És... Megtörtént...? - kérdezte hirtelen.
- Ugyan mi?
- Hát... Tudod... AZ - harapott az ajkába szomorúan.
- Dehogy! - lepődtem meg. - Hova gondolsz Oppa?! Én nem vagyok egy könnyű eset! És nem is lehet engem anélkül ágyba vinni, hogy nem szeretném azt az illetőt... Illetve nem is engedem meg mindenkinek, hogy megcsókoljon - csúszott ki a számon. MinHyuk féloldalasan elmosolyodott. - Khm... Kész is! - pakoltam el, majd ismét ránéztem.
- Köszönöm - húzott közelebb magához.
- Én köszönöm, hogy megvédtél! - fésültem ki egy hajtincset a homlokából.
- A kezed? - pillantott a csuklómra.
- Túlélem - rántottam meg a vállamat, majd én is jobban szemügyre vettem. Az egész véraláfutásos volt. - Egyébként Ti mit vettetek Zico-nak? - tértem el a tárgytól.
- Egy... Újságot... - mondta elpirulva.
- Milyen újságot?
- Ennyi! Többet nem mondok! - zárta lakatra a száját.
- Rendben. Na, indulás kifelé! - vettem fel a mankóimat.
Kimentünk a fürdőből, egyenesen a 4-es szoba felé, ugyanis onnan jött ki a legtöbb zaj.
- Sziasztok skacok! - köszöntünk. Meglepetésünkre mindannyian bent voltak.
- Sziasztok! - intettek.
- Hyung! Veled meg mi a fene történt?! - vette észre Kyung MinHyuk orrán a ragtapaszt.
- Semmi... - kezdte volna B-Bomb, de P.O félbeszakította.
- Összeverekedett egy sráccal.
- Mi?! Miért? - kerekedett el Zico szeme.
- Ajjmár'! Nem olyan vészes - mosolygott MinHyuk.
- Tongszeng! A kezed? - szúrta ki JaeHyo.
- Oppa szavaival élve: Nem olyan vészes - ültem le Jae mellé az ágyra (mert ott volt normális hely).
- Ezt be kell kötözni! - állapította meg.
- És mit kötöznél ezen?! - röhögte ki Taeil.
- Nem kellene mennünk? - kérdezte hirtelen U-Kwon.
- Uha! De - keltek fel.
- Szia MiCha! Vigyázz magadra! - adtak puszit sorban a fiúk.
- Block B Fighting! - biztattam Őket, és már el is mentek.
Arra gondoltam, hogy mint egy kis öt éves, rajzolok neki valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy egész jól tudok mangát rajzolni. Neki láttam. Hamar készen lettem vele, így gondoltam gépezek egy kicsit.
- Oppa! Mi a franc ez?! - röhögtem kínomban. - Hát ezt nem gondoltam volna rólad...
Gyorsan kiléptem innen. Inkább hagytam az egészet. Beléptem a Twitterembe. Ott volt legalább egy jó dolog. "MinHyuk követ téged". Írtam is egy tweet-et.
"MinHyuk Oppa követ engem... Hihetetlenül fontosnak érzem magam...:3 :D innen: a laptopodon keresztül... Rossz ötlet volt elvennem.xD Mianhae!♥" Megjelöltem benne Őt is. Pár másodperc múlva észrevettem, hogy írt hozzászólást. Lehet, hogy éppen szünetet tartottak... "Mit keresel a laptopomon?! Azonnal tedd vissza!xD Na, jó, nem. Használd nyugodtan. A többit meg majd... Megpróbálom kimagyarázni... Egyébként minden rendben?♥"
Erre én (ha már elkezdtük, folytassuk, nem?): "A táncra kell koncentrálni! Mit fognak szólni a fanok, hogyha elrontod az egyik lépést?! - Yep.yep! Minden okii!:) És veletek?:*" Na jó... Ez már kezd beteg lenni...:D
Erre Ő: "Pihenünk! Kipihenjük a nagy semmit! Brühühü~ Te vagy a legjobb tánctanár!♥ - Én megvagyok...:) Kyung puszil, Zico és JaeHyo IMÁD téged, U-Kwon szívecskét küld, Taeil és P.O pedig hiányolnak téged... :* Én meg puszillak!:*"
Esküszöm itt meghaltam. És egyébként hihetetlen, hogy így tök jó, szíveket küldünk egymásnak, de élőben nem nagyon merném ugyanezt megtenni.
Erre én: "~♥♥ Na, gyakoroljatok tovább, sziasztok!:* Siessetek "haza"!♥"
*Mindenki hazaérkezett*
- Zico, boldog szülinapot! - kántáltuk együtt a srácokkal.
- Köszönöm! - hatódott meg. Adtunk neki közösen egy tortát. Elfújta rajta a gyertyákat.
- Ez a tiéd! - nyújtották át közösen a fiúk az ajándékukat. Valami be volt csomagolva. Zico széjjel dobálta a piros csomagolópapírt, és amint meglátta, elnevette magát. Én sajnos nem láttam, hogy mi volt az.
- Köszi! - vigyorgott.
- Neked rajzoltam. Remélem tetszik - mosolyogtam. Zico elvette tőlem a lapot, majd meglepve emelte vissza a tekintetét rám.
- Ezt Te rajzoltad? Egyedül? - Bólogattam. - Fantasztikus vagy! Köszönöm szépen! - ölelt meg. - Ez rohadt jó lett!
- Köszönöm - motyogtam elpirulva.
Pár perc múlva mindenki szétszéledt. U-Kwon, P.O, JaeHyo és Taeil a 4-es szobában volt, mi négyen pedig a 3-asban. Zico az ágyán ült, MinHyuk az ágyán feküdt, Kyung a földön, a falnak támasztva a hátát ült, én meg a kis kanapécskán ültem.
- Oppa - szóltam élesen, mire B-Bomb reflexből felém kapta a fejét. - Várom a magyarázkodásod - vigyorogtam.
- Jah, izé, hát... Azokat az egyik fiú haverom nyitotta meg poénból! - jutott eszébe.
- Hyung, valld be, hogy Te vagy a legperverzebb - mondta Kyung.
- Ez nem is igaz. Annyira... - túrt a hajába MinHyuk.
- Ezt pont belőled nem néztem volna ki! - nevettem.
- Álmos vagyok! Helyetekre! - szakított félbe minket JaeHyo, így mindenki lefeküdt aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése