~3 hónap múlva~
Végre valahára levették rólam a gipszet, meg az azutáni rögzítőket. Pontosabban előző nap. Azt mondták, hogy aznap még maradjak ágyban. Szóval most örülök a fejemnek, mint egy gyerek.
Reggel egyik fiú sem volt otthon. Kimentem a konyhába, ahol egy cetlit találtam. "Jó reggelt MiCha! A táncteremben vagyunk, gyere utánunk!:') De csak óvatosan!!!" Úgyhogy gyorsan megreggeliztem, felöltöztem (laza farmer, sütiszörnyes kék rövid ujjú póló és fehér hosszított szárú tornacipő, mint mindig), bedobáltam a táncostatyómba a ruháimat (ujjatlan, fehér póló, amire rá van írva, hogy "Kiss daily, laugh hourly, dream weekly", szürke buggyos nadrág és fehér táncoscipő), és elindultam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy szabadon mozoghattam, ugrálhattam, futhattam, és nem függtem két bottól.
Amint odaértem átvettem a ruháimat, majd berontottam a terembe. Körbe se néztem, hogy szemügyre vegyem a fiúkáimat.
- Szép jó reggelt Csibikéim! Milyen szép időnk van ma! Mit szólnátok egy kis bemelegítéshez? - Vállamon lógott a táskám. Majd megfordultam, és a Block B helyett másik hat fiúval találtam szembe magamat. - Ezek nem az én fiaim... - motyogtam halkan. - Elnézést, elnézést! - hajlongtam. A hat srác úgy nézett rám, mint egy bolondra. Kisiettem a teremből. Körbenéztem a folyosón. És akkor észrevettem a Block B tagjait a földön ülve, a hátukat a falnak döntve. - Mi a franc?! - futottam oda hozzájuk köszönés nélkül.
- Kilakoltattak minket - szomorkodott U-Kwon.
- Szóval itt fogunk csövezni... - dobtam le a táskámat, majd csípőre tettem a kezemet. - Táncoljunk!
- ITT?! - lepődött meg Taeil.
- Itt! Új dal? - Megigazítottam az ujjatlan pólómat, mert egy kicsit kilátszott a fehér melltartóm.
- Tell Them - felelte B-Bomb a tetteimet követve.
- És a tánctanárral mit vettetek?
- Ezt próbálta, de mi nem voltunk hajlandóak megtanulni, úgyhogy senki nem tudja - rántotta meg a vállát Zico.
- Milyen köcsögök vagytok! - nevettem, mire kérdőn néztek rám. - Kitette a lelkét értetek, erre nem is tanuljátok meg!
- Épp ez az, hogy alig foglalkozott vele! - kérte ki maguknak Kyung.
- Ja... Akkor semmi... - legyintettem. - Meghallgathatom ezt a bizonyos "Tell Them"-et? - Leültem a hideg köre, a fiúk elé. Kyung előhalászta a telefonját, és elindította. Szerintem nagyon jó volt. - Ez milyen lenne ahhoz a részhez, hogy: "Hey, geogiseo mwohae, Geumansumeo man jeongmal-eojjeolle"? - énekeltem és táncoltam.
- De jó hangod van! - csillant fel Zico és Jae szeme.
- Szerintem ez jó! Hogy volt? - állt fel MinHyuk, és ekkor észrevettem piros boxerét. Felhúzta a nadrágját, majd mellém jött. Elmutogattam neki még egyszer, majd utánozta. - Egyébként meg tényleg jó hangod van!
- Ez nem igaz! - legyintettem. - Amúgy miért nem megyünk haza inkább? Mert most oké, itt eltáncikálunk, de nálatok is lehetne.
- Miért nem megyünk inkább sétálni? - dobta fel az ötletet Jae.
- Végülis! - gondolkodtam. - Benne vagytok?
- Jó, menjünk! - tápászkodott fel mindenki. Adtam egy gyors pacsit JaeHyo-nak, majd elindultunk először hozzájuk. Nem öltöztem át, mert úgy gondoltam, hogy azt náluk is megtehetem.
- Akkor srácok én átöltözöm gyorsan, okés? - mosolyogtam hat fiúra. Hat?! Nem heten vannak? Na, mindegy.
- Nézhetjük? - kérdezte pimaszul P.O.
- A falat? Persze! - forgattam a szememet. Bementem a 3-as szobába, ahol a cuccom volt, és elkezdtem vetkőzni. Igen ám, de nem zártam be az ajtót, mert arra gondoltam, hogy annak az egy elveszett báránykának csak szólnak, hogy ne jöjjön be. Hát nem így történt. A farmernadrágom már szerencsére rajtam volt, és a pólómat bogarásztam, amikor MinHyuk benyitott. Ott álltam előtte egy szál melltartóban, nadrágban és zokniban. Pár másodpercig még csodálkozva néztük egymást, majd én reagáltam először. - Az ajtó csukva volt, nem?! - förmedtem rá, majd villámgyorsan felvettem a pólómat.
- De... Csak, izé... Nem tudtam... - pirult el. Na jó, nem csak Ő, de én is.
- Jó, mindegy... - túrtam bele a hajamba. - Az időt nem tudjuk visszaforgatni, nem igaz?
- De... Bocsánat - hajolt meg.
- Te vagy az első fiú, aki látott melltartóban - nevettem fel.
- Kivételesnek érzem magamat! - vigyorgott. Valamit motyogott még hozzá.
- Tessék?
- Ja, semmi! - legyintett, majd kivett a saját szekrényéből egy pólót. Leültem az ágyára, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, majd felnéztem. Egy félmeztelen MinHyuk állt háttal nekem, és éppen pólót cserélt.
- Ch, Te láthattál póló nélkül, én meg neked csak a hátadat nézhetem! - mondtam, természetesen csak poénból. Lassan 2 év után, már jól össze lehet haverkodni akárkivel, hogy ilyet mondj neki. B-Bomb hirtelen megfordult. A hasa picit kockás volt. - Izé, ezt nem így értettem... - hajtottam le gyorsan a fejemet.
- Akkor hogy? - jött közelebb hozzám, leguggolt elém, az államnál fogva felemelte a fejem, és mosolygott.
-Szeretlek B-Bomb!-mondta volna a kicsi hangocska ott belül.
- Mindegy - suttogtam elnyomva Belsőhangot.
- Nem mindegy! - tűrte el az egyik hajtincsemet. Aztán megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de megcsókoltam. Minden zokszó nélkül. És hirtelen! Ki tudja... Talán érzelmileg annyira ki vagyok éheztetve, hogy már nem bírtam a vágyaimmal?
Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt. Gyengéd volt, mégis érzelem nélküli. Nyelvével beengedést kért a számba, amit én kis vacillálás után meg is adtam, és hamar megtalálta a játszópajtását. Pár perces csókcsata után hátrébb tolt az ágyán, lefektetett, és rám mászott.
- Várj! - ziháltam megszakítva a csókolózásunkat, mikor már a nadrágja övét kezdte kigombolni. Nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elrontja ezt a gyönyörű pillanatot.
- Igen? - fújtatott Ő is.
- Ki kéne mennünk - mondtam szomorúan.
- És felejtsük el az egészet? - kérdezte egyszerre mérgesen és csalódottan.
- Lehet, hogy az lenne a legjobb... - suttogtam mélyen a szemébe nézve.
- Ha Te ezt akarod, akkor - Itt tartott egy kis szünetet. -, tiszteletben tartom.
- Nem én akarom ezt! - ültem fel, aminek következtében neki is fel kellett ülnie.
- Akkor meg ki a franc?! - kiabálta, mire összerezzentem. Ijesztő amikor Oppa kiabál. Nem azért, mert például félek attól, hogy megüt. Nem. Oppa nem bánt lányokat! Azért félek, mert nem szokott kiabálni. - Bocsánat... - suttogta, mikor észrevette az ijedségemet.
- A rajongóid... - sóhajtottam.
- Miért akarnák Ők ezt? - értetlenkedett.
- Mert egy mezei, egyszerű lány vagyok, akit senki nem ismer, és ha ez még nem lenne elég, nem is vagyok olyan szép mint például Sooyoung a Girl's Generation-ből - jutott eszembe a híres énekesnő.
- Te nem "nem szép" vagy - mutogatta az idézőjeleket. -, hanem hülye! Néztél Te már tükörbe 19 év alatt?
- MinHyuk... - másztam ki alóla, felálltam, az ablakhoz sétáltam, és rátámaszkodtam a párkányra. Háttal álltam neki. - Ne veszekedjünk. Menjünk ki, mintha mi sem történt volna, menjünk el sétálni a többiekkel, és... Gondolkozzunk ezen egy kicsit...
- Legyen! - Felvette a pólóját, és kiment. Ezután én is összeszedtem magamat, kihalásztam a fényképezőgépemet a bőröndömből, és kisiettem a szobából.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Taeil türelmetlenül.
- Öltöztem - adtam az ésszerű választ. Aztán eszembe jutott, hogy B-Bomb is bent volt, úgyhogy kicsit variáltam. - És kerestem a fényképezőgépemet!
- MinHyukkal? - nevetett Zico.
- Oppa rendes volt és segített keresni! - pillantottam B-Bomb-ra. Gondolkozva állt a falnak támaszkodva.
- Na, menjünk! - mosolygott Jae, és pár perc múlva kihalt utakon sétáltunk. Gyorsan elővettem a fényképezőgépemet a kis Helo Kitty-s telefontokomból.
- Srácok! Mosolyogjatok! - rohantam át az út másik végébe, leguggoltam, és vártam, hogy felém nézzenek.
- Tökéletes! - néztem a kijelzőre. - Ez nagyon cuki! - siettem hozzájuk, hogy megmutassam nekik a képet.
- Klassz! - bólintott semmitmondóan MinHyuk, és előre ment.
- Mi baja lehet? - fintorgott Kyung.
- Nem bírja, ha valaki törődik a karrierjével... - motyogtam.
- Tessék? - fordult felém Zico. Nem olyan tessék volt, hogy "ismételd meg, ha mered", hanem amolyan "nem értettem... Mondd el újra légy szíves!".
- Semmi-semmi! - legyintettem.
- Tongszeng! Csináljunk egy képet veled is! - visongott JaeHyo.
- MinHyuk! Hátraarc! - mutatott karikát az ujjaival Zico, mire B-Bomb megfordult.
- De nem muszáj! Ti mindig együtt lesztek, nekem kevés az esély, hogy végig veletek legyek! - mosolyogtam keserűen.
- MiCha! - szólt rám U-Kwon. - Nem engedjük, hogy elvegyenek minket Tőled!
- Édesek vagytok. Egy perc és jövök! - mutattam fel a mutatóujjamat, és elrohantam kivágott fatörzset keresni, amire rátehetjük a kamerát. Szembe futottam MinHyukkal, akit bár nem láttam, de éreztem magamon a tekintetét, mikor már mögöttem volt. Kicsit messzebb végre megtaláltam, amit kerestem. Elkezdtem ugrándozni, és mutatni, hogy jöjjenek oda. Szerencsére értették a célzást. Odabattyogtak hozzám. Rátettem a rönkre a gépet, beállítottam, és Zico és Kyung közé álltam.
- Nem hiszem, hogy csak kerestétek a fényképezőgépet! - suttogta Zico, miközben a gép pirosan villogott másodpercenként, jelezve, hogy mennyi idő van még. Miután lefotózta, Zicohoz fordultam.
- Maradjunk le egy kicsit, és majd elmesélem, jó? - susogtam én is. Zico komolyan bólintott, én pedig a kamerához rohantam. Megnéztem a képet. Bal szélen állt Taeil, mellette JaeHyo, majd Kyung, én, Zico, P.O és MinHyuk. - Aranyos! Csak engem onnan ki kéne vágni! Esküszöm, mint egy zombi! - nevettem, és megmutattam a többieknek.
- Már megint nem "zombi" vagy, hanem hülye! - sóhajtott B-Bomb, és ismételten előrébb ment volna, ha Kyung nem állítja meg.
- Miért beszélsz így szegény Tongszenggel? - vett a védelmébe.
- A rajongók biztosan tudják, igaz? - nézett rám megvetéssel MinHyuk, majd hátat fordítva elindult. Mindenki felém pillantott.
- Pabo - sziszegtem a fogaim között. - Menjünk, mert ez az ember hihetetlen! - mosolyogtam takarva szomorú ábrázatomat. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi Zicoval hátul sétáltunk.
- Mi ez az egész? Miért fújtok ennyire egymásra? - értetlenkedett.
- Majdnem megtörtént... - kezdtem, mire Zico lefagyott és megállt, mint egy fadarab.
Végre valahára levették rólam a gipszet, meg az azutáni rögzítőket. Pontosabban előző nap. Azt mondták, hogy aznap még maradjak ágyban. Szóval most örülök a fejemnek, mint egy gyerek.
Reggel egyik fiú sem volt otthon. Kimentem a konyhába, ahol egy cetlit találtam. "Jó reggelt MiCha! A táncteremben vagyunk, gyere utánunk!:') De csak óvatosan!!!" Úgyhogy gyorsan megreggeliztem, felöltöztem (laza farmer, sütiszörnyes kék rövid ujjú póló és fehér hosszított szárú tornacipő, mint mindig), bedobáltam a táncostatyómba a ruháimat (ujjatlan, fehér póló, amire rá van írva, hogy "Kiss daily, laugh hourly, dream weekly", szürke buggyos nadrág és fehér táncoscipő), és elindultam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy szabadon mozoghattam, ugrálhattam, futhattam, és nem függtem két bottól.
Amint odaértem átvettem a ruháimat, majd berontottam a terembe. Körbe se néztem, hogy szemügyre vegyem a fiúkáimat.
- Szép jó reggelt Csibikéim! Milyen szép időnk van ma! Mit szólnátok egy kis bemelegítéshez? - Vállamon lógott a táskám. Majd megfordultam, és a Block B helyett másik hat fiúval találtam szembe magamat. - Ezek nem az én fiaim... - motyogtam halkan. - Elnézést, elnézést! - hajlongtam. A hat srác úgy nézett rám, mint egy bolondra. Kisiettem a teremből. Körbenéztem a folyosón. És akkor észrevettem a Block B tagjait a földön ülve, a hátukat a falnak döntve. - Mi a franc?! - futottam oda hozzájuk köszönés nélkül.
- Kilakoltattak minket - szomorkodott U-Kwon.
- Szóval itt fogunk csövezni... - dobtam le a táskámat, majd csípőre tettem a kezemet. - Táncoljunk!
- ITT?! - lepődött meg Taeil.
- Itt! Új dal? - Megigazítottam az ujjatlan pólómat, mert egy kicsit kilátszott a fehér melltartóm.
- Tell Them - felelte B-Bomb a tetteimet követve.
- És a tánctanárral mit vettetek?
- Ezt próbálta, de mi nem voltunk hajlandóak megtanulni, úgyhogy senki nem tudja - rántotta meg a vállát Zico.
- Milyen köcsögök vagytok! - nevettem, mire kérdőn néztek rám. - Kitette a lelkét értetek, erre nem is tanuljátok meg!
- Épp ez az, hogy alig foglalkozott vele! - kérte ki maguknak Kyung.
- Ja... Akkor semmi... - legyintettem. - Meghallgathatom ezt a bizonyos "Tell Them"-et? - Leültem a hideg köre, a fiúk elé. Kyung előhalászta a telefonját, és elindította. Szerintem nagyon jó volt. - Ez milyen lenne ahhoz a részhez, hogy: "Hey, geogiseo mwohae, Geumansumeo man jeongmal-eojjeolle"? - énekeltem és táncoltam.
- De jó hangod van! - csillant fel Zico és Jae szeme.
- Szerintem ez jó! Hogy volt? - állt fel MinHyuk, és ekkor észrevettem piros boxerét. Felhúzta a nadrágját, majd mellém jött. Elmutogattam neki még egyszer, majd utánozta. - Egyébként meg tényleg jó hangod van!
- Ez nem igaz! - legyintettem. - Amúgy miért nem megyünk haza inkább? Mert most oké, itt eltáncikálunk, de nálatok is lehetne.
- Miért nem megyünk inkább sétálni? - dobta fel az ötletet Jae.
- Végülis! - gondolkodtam. - Benne vagytok?
- Jó, menjünk! - tápászkodott fel mindenki. Adtam egy gyors pacsit JaeHyo-nak, majd elindultunk először hozzájuk. Nem öltöztem át, mert úgy gondoltam, hogy azt náluk is megtehetem.
- Akkor srácok én átöltözöm gyorsan, okés? - mosolyogtam hat fiúra. Hat?! Nem heten vannak? Na, mindegy.
- Nézhetjük? - kérdezte pimaszul P.O.
- A falat? Persze! - forgattam a szememet. Bementem a 3-as szobába, ahol a cuccom volt, és elkezdtem vetkőzni. Igen ám, de nem zártam be az ajtót, mert arra gondoltam, hogy annak az egy elveszett báránykának csak szólnak, hogy ne jöjjön be. Hát nem így történt. A farmernadrágom már szerencsére rajtam volt, és a pólómat bogarásztam, amikor MinHyuk benyitott. Ott álltam előtte egy szál melltartóban, nadrágban és zokniban. Pár másodpercig még csodálkozva néztük egymást, majd én reagáltam először. - Az ajtó csukva volt, nem?! - förmedtem rá, majd villámgyorsan felvettem a pólómat.
- De... Csak, izé... Nem tudtam... - pirult el. Na jó, nem csak Ő, de én is.
- Jó, mindegy... - túrtam bele a hajamba. - Az időt nem tudjuk visszaforgatni, nem igaz?
- De... Bocsánat - hajolt meg.
- Te vagy az első fiú, aki látott melltartóban - nevettem fel.
- Kivételesnek érzem magamat! - vigyorgott. Valamit motyogott még hozzá.
- Tessék?
- Ja, semmi! - legyintett, majd kivett a saját szekrényéből egy pólót. Leültem az ágyára, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, majd felnéztem. Egy félmeztelen MinHyuk állt háttal nekem, és éppen pólót cserélt.
- Ch, Te láthattál póló nélkül, én meg neked csak a hátadat nézhetem! - mondtam, természetesen csak poénból. Lassan 2 év után, már jól össze lehet haverkodni akárkivel, hogy ilyet mondj neki. B-Bomb hirtelen megfordult. A hasa picit kockás volt. - Izé, ezt nem így értettem... - hajtottam le gyorsan a fejemet.
- Akkor hogy? - jött közelebb hozzám, leguggolt elém, az államnál fogva felemelte a fejem, és mosolygott.
-Szeretlek B-Bomb!-mondta volna a kicsi hangocska ott belül.
- Mindegy - suttogtam elnyomva Belsőhangot.
- Nem mindegy! - tűrte el az egyik hajtincsemet. Aztán megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de megcsókoltam. Minden zokszó nélkül. És hirtelen! Ki tudja... Talán érzelmileg annyira ki vagyok éheztetve, hogy már nem bírtam a vágyaimmal?
Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt. Gyengéd volt, mégis érzelem nélküli. Nyelvével beengedést kért a számba, amit én kis vacillálás után meg is adtam, és hamar megtalálta a játszópajtását. Pár perces csókcsata után hátrébb tolt az ágyán, lefektetett, és rám mászott.
- Várj! - ziháltam megszakítva a csókolózásunkat, mikor már a nadrágja övét kezdte kigombolni. Nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elrontja ezt a gyönyörű pillanatot.
- Igen? - fújtatott Ő is.
- Ki kéne mennünk - mondtam szomorúan.
- És felejtsük el az egészet? - kérdezte egyszerre mérgesen és csalódottan.
- Lehet, hogy az lenne a legjobb... - suttogtam mélyen a szemébe nézve.
- Ha Te ezt akarod, akkor - Itt tartott egy kis szünetet. -, tiszteletben tartom.
- Nem én akarom ezt! - ültem fel, aminek következtében neki is fel kellett ülnie.
- Akkor meg ki a franc?! - kiabálta, mire összerezzentem. Ijesztő amikor Oppa kiabál. Nem azért, mert például félek attól, hogy megüt. Nem. Oppa nem bánt lányokat! Azért félek, mert nem szokott kiabálni. - Bocsánat... - suttogta, mikor észrevette az ijedségemet.
- A rajongóid... - sóhajtottam.
- Miért akarnák Ők ezt? - értetlenkedett.
- Mert egy mezei, egyszerű lány vagyok, akit senki nem ismer, és ha ez még nem lenne elég, nem is vagyok olyan szép mint például Sooyoung a Girl's Generation-ből - jutott eszembe a híres énekesnő.
- Te nem "nem szép" vagy - mutogatta az idézőjeleket. -, hanem hülye! Néztél Te már tükörbe 19 év alatt?
- MinHyuk... - másztam ki alóla, felálltam, az ablakhoz sétáltam, és rátámaszkodtam a párkányra. Háttal álltam neki. - Ne veszekedjünk. Menjünk ki, mintha mi sem történt volna, menjünk el sétálni a többiekkel, és... Gondolkozzunk ezen egy kicsit...
- Legyen! - Felvette a pólóját, és kiment. Ezután én is összeszedtem magamat, kihalásztam a fényképezőgépemet a bőröndömből, és kisiettem a szobából.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Taeil türelmetlenül.
- Öltöztem - adtam az ésszerű választ. Aztán eszembe jutott, hogy B-Bomb is bent volt, úgyhogy kicsit variáltam. - És kerestem a fényképezőgépemet!
- MinHyukkal? - nevetett Zico.
- Oppa rendes volt és segített keresni! - pillantottam B-Bomb-ra. Gondolkozva állt a falnak támaszkodva.
- Na, menjünk! - mosolygott Jae, és pár perc múlva kihalt utakon sétáltunk. Gyorsan elővettem a fényképezőgépemet a kis Helo Kitty-s telefontokomból.
- Srácok! Mosolyogjatok! - rohantam át az út másik végébe, leguggoltam, és vártam, hogy felém nézzenek.
- Klassz! - bólintott semmitmondóan MinHyuk, és előre ment.
- Mi baja lehet? - fintorgott Kyung.
- Nem bírja, ha valaki törődik a karrierjével... - motyogtam.
- Tessék? - fordult felém Zico. Nem olyan tessék volt, hogy "ismételd meg, ha mered", hanem amolyan "nem értettem... Mondd el újra légy szíves!".
- Semmi-semmi! - legyintettem.
- Tongszeng! Csináljunk egy képet veled is! - visongott JaeHyo.
- MinHyuk! Hátraarc! - mutatott karikát az ujjaival Zico, mire B-Bomb megfordult.
- De nem muszáj! Ti mindig együtt lesztek, nekem kevés az esély, hogy végig veletek legyek! - mosolyogtam keserűen.
- MiCha! - szólt rám U-Kwon. - Nem engedjük, hogy elvegyenek minket Tőled!
- Édesek vagytok. Egy perc és jövök! - mutattam fel a mutatóujjamat, és elrohantam kivágott fatörzset keresni, amire rátehetjük a kamerát. Szembe futottam MinHyukkal, akit bár nem láttam, de éreztem magamon a tekintetét, mikor már mögöttem volt. Kicsit messzebb végre megtaláltam, amit kerestem. Elkezdtem ugrándozni, és mutatni, hogy jöjjenek oda. Szerencsére értették a célzást. Odabattyogtak hozzám. Rátettem a rönkre a gépet, beállítottam, és Zico és Kyung közé álltam.
- Nem hiszem, hogy csak kerestétek a fényképezőgépet! - suttogta Zico, miközben a gép pirosan villogott másodpercenként, jelezve, hogy mennyi idő van még. Miután lefotózta, Zicohoz fordultam.
- Maradjunk le egy kicsit, és majd elmesélem, jó? - susogtam én is. Zico komolyan bólintott, én pedig a kamerához rohantam. Megnéztem a képet. Bal szélen állt Taeil, mellette JaeHyo, majd Kyung, én, Zico, P.O és MinHyuk. - Aranyos! Csak engem onnan ki kéne vágni! Esküszöm, mint egy zombi! - nevettem, és megmutattam a többieknek.
- Már megint nem "zombi" vagy, hanem hülye! - sóhajtott B-Bomb, és ismételten előrébb ment volna, ha Kyung nem állítja meg.
- Miért beszélsz így szegény Tongszenggel? - vett a védelmébe.
- A rajongók biztosan tudják, igaz? - nézett rám megvetéssel MinHyuk, majd hátat fordítva elindult. Mindenki felém pillantott.
- Pabo - sziszegtem a fogaim között. - Menjünk, mert ez az ember hihetetlen! - mosolyogtam takarva szomorú ábrázatomat. Végül nagy nehezen elindultunk. Mi Zicoval hátul sétáltunk.
- Mi ez az egész? Miért fújtok ennyire egymásra? - értetlenkedett.
- Majdnem megtörtént... - kezdtem, mire Zico lefagyott és megállt, mint egy fadarab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése