~3.Rész~

Hamar odaértünk a fiúk házához. Kívül aranyos „kis” házikónak tűnt, belül viszont… Mint egy csatatér. Van egy szoba, amiben 3-an alszanak, és még egy, amibe 4-en. Bármilyen érdekes is, de az első szoba a legrendetlenebb. Minden ruha szétdobálva, földön, ágyon kacatok. Abba van JaeHyo, Zico és B-Bomb. De azért a 4-esben sincs akkora rend! Ott annyi a bökkenő, hogy a földön nincsenek kacatok, ruhák, csak az ágyon.

- Szép ház… - kezdtem, mire mindenki megörült. – Lenne, ha nem lenne benne ekkora rendetlenség…

- A tiétek biztos szebb! – forgatta a szemét Taeil.

- Akár hiszitek, akár nem, nagyon tiszta a lakásunk! – kértem ki magamnak.

- Majd megnézem… - szólt P.O.T a konyhaasztalon kotorászva.

- Honnan veszed, hogy beengedlek?

- Ha nem te, akkor majd HyunAe nuna! – vigyorgott.

- Ööö… - néztem rá idiótán, majd megráztam a fejemet. – Inkább mutassátok meg a dalt, amihez még nincs MV!

- De ahhoz nem is lesz – mondta U-Kwon.

- Nee! – nevettem fel. – Jó, mindegy, na, mi az?

- Wanna B – válaszolta Kyung.

- Hmm… Jól hangzik!

- Az is! – Előkotorászta a telefonját, és bekapcsolta.

- Ez marha jó! – bólogattam. Arrébb toltam a nappaliban az asztalt, ami a szoba közepére volt téve, és gondolkozni kezdtem. Rengeteg variációval próbálkoztam, de egyik sem tűnt a legmegfelelőbbnek. Végül, amikor már nagyon melegem lett, levettem B-Bomb pulcsiját, és megszokásból a derekamra kötöttem.

- És ez? – pattant fel B-Bomb, és mutatott egy egész jó táncmozdulatot.

- Nem rossz! – Utánozni kezdtem.

- B-Bombnak jobban áll! – állapította meg Kyung.

- Köszi! – túrtam a hajamba fáradtan. – Egyébként ti nem gondolkoztok tánclépéseken?

- De! Csak előbb pihenünk! – kacsintott Taeil.

- Ja! Bocs! – nevettem fel.

B-Bombal végül egész hamar össze tudtuk hozni a táncot. Neki tetszett, nekem tetszett, a többieknek is tetszett… Ez a lényeg, nem?

- Akkor most pihenjünk mi is! – Lefeküdtem a földre, aztán pár perc bámulás után B-Bomb is elterült mellettem. – Megadom nektek a telefonszámomat, ha bármi kérdésetek van, vagy csak kell egy lelki támasz… - nevettem.

- Jójójójójjó! – ugrott mellém P.O. – De a barátnődét is!

- Rendben! – Bediktáltam neki mindkettőnk számát, majd felém szegezte telefonja kameráját. – NEM! Nem csinálsz rólam képet! – tettem a kamerára a kezemet.

- Légyszii! Csak egyet! – kérlelt. – Úgy ahogy még első órán csináltad! Tudood! Hogy hátrahúztad a lábad!

- Jó… - sóhajtottam. Felálltam, hátul megfogtam a lábam, és felhúztam, mint ahogyan a balerinák is szokták csinálni. Csak én nem éppen olyan magasba emeltem fel, hanem csak vállig.

- Tökéletes! Köszi! – dobott egy puszit.

- Nekem iiiiis! – rohant Kyung a telefonjával P.O.T-hez. Végül már az egész Block B tudta a telefonszámomat.

- Tök cuki ez a kép! – huppant vissza mellém B-Bomb, közben pedig a telefonja kijelzőjét mutatta, amin az előbb csinált kép volt.

- Nem is! – nevettem fel.

- Szerintem de! – mosolygott a képernyőre, majd letette.

- Oh! – jutott hirtelen eszembe a pulcsija. – Ne haragudj, hogy behúztam… - nevettem fel.

- Jaj, semmi baj! – legyintett nevetve, és elvette a pulcsiját.

- MiCha tongszeng! – jött oda hozzánk U-Kwon.

- Hm?

- Nézd! Azokat a gyönyörű csillagokat! – mutatott a lámpára.

- Milyen gyönyörű! – bólogattam mosolyt erőltetve magamra.

- Köszönöm, hogy tanítasz minket! Nagyon szeretlek MiCha!! – hadarta rám dőlve.

- Én is nagyon szeretlek Kwandies! – túrtam a hajába nevetve. – Egyébként még csak 2 napja ismersz!

- Nem baj! – szorított még jobban magához.

- MiChaaaaaa! – futottak hozzánk a többiek is, és ránk ugrottak.

- Jól van srácok! Én is nagyon szeretlek titeket! – adtam sorban puszit mindenkinek.

- Ugye örökre velünk maradsz? – nézett rám Kyung.

- Remélem… - sóhajtottam.

- Miért csak reméled? – riadt meg U-Kwon.

- Ti nem vagytok éhesek? – tereltem el gyorsan a figyelmet.

- Most, hogy így mondod… Jól esne valami kaja! – állt fel Zico és kiment a konyhába.