Kint csöpögött az eső.
Mit sem törődve a vízzel mentem tovább. Még én sem tudtam pontosan, hogy hova és miért, de mentem. Arcom vizes volt. Nem csak az eső miatt, hanem a könnyek miatt is.
Minél jobban jöttek a könnyek, annál több emlék tört fel bennem.
"- Örömmel jelentem be, hogy a felvételiét elfogadtuk, mint koreográfus, és mint stylest. Egy nem rég debütált bandánál kellene dolgoznia."
"- Van barátod? - érdeklődött egy fekete hajú fiú."
"- Miújság, Szépség? - dőlt hátra a padlón mosolyogva B-Bomb."
"- Ezt én is meg akarom csinálni! - állt fel JaeHyo, aki egy poliphoz hasonlóan kezdett el mozogni (gyakorlatilag csapkodni)."
"- Nézd azokat a gyönyörű csillagokat! - mutatott a lámpára Kwandies."
Berontottam a házamba. A szobám felé vettem az irányt, ahol beborultam az ágyamba.
- Oppa elküldött a francba... - szipogtam magamba beszélve. - Miért voltam ekkora szemét?! Ha nem mentem volna bele JaeHyo piszkos kis trükkjébe, akkor talán nem lett volna ez... Soha az életben nem fog nekem megbocsájtani. Aish! Nem csak magamat kéne hibáztatnom... Ő is szemét volt! Aish! - A hátamra dőltem és a plafont kezdtem el bámulni.
"Egy lökést éreztem, a lökés irányába zuhanni kezdtem, majd az autóról visszapattantam a talajra. Végül már csak annyira emlékszem, hogy a sofőr kiszállt a kocsiból, és beszélni kezdett hozzám. Ennyi... Ezután, mintha a végtelen űr lenne a fejembe."
Gyorsan felültem, és ziláltam. Próbáltam kiegyenlíteni a lélegzetemet, miközben a jobb lábamat dörzsöltem. Majd mikor sikerült egyenletesen vennem a levegőt visszafeküdtem.
"- Látni akarom már a szexi mozgásodat! - Szólalt meg hirtelen JaeHyo.
- Te.... - kezdte Kyung, és megpofozta Jae-t. - Rámozdulnál egy fiatalabbra?
- Valld be Kyung, hogy Te is rámozdulnál! - röhögött MinHyuk.
- Szerintem itt mindenki rámozdulna... - gondolkozott hangosan Zico."
"- Nem! Én mindenféleképpen vigyázni akarok rád, szóval pszt! Most gondolkodom! - intett le B-Bomb."
- Istenem... - fordultam a hasamra zokogva. - Nem akarok több emlékrohamot! - fogtam a fejemet, de kívánságom mit sem ér, egy olyan összetett dologhoz képest, mint az emberi agy.
"MinHyuk ajkai puhán kapcsolódtak az enyéimhez, és az Istenért sem akartak onnan elválni."
- Miért? - suttogtam. - Mi a francért csókoltál meg?!
"- Én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyba MinHyuk."
"B-Bomb gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet."
- Oppa megvédett engem akkor... - gondolkoztam. - Miért?
"Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt."
- Lehet hogy...... - A szám elé kaptam a kezemet. Mikor végiggondoltam visszaeresztettem a testem mellé. - Nem hiszem... Eljátszottam a lehetőségeimet...
Hirtelen felálltam, kimentem a konyhába, és kivettem a nagy kést a szekrényből. A csuklómhoz közelítettem... Amikor már csak pár milliméter választotta el az ereimet és a kést megálltam. Egy kicsit éreztem azt a pár millimétert, ugyanis egy részen el kezdett vérezni a kezem.
- Mi a francot csinálok?! - suttogtam a véremet bámulva, ahogy végig folyt a csuklómon. Felemeltem a kést, és az a pár milliméter nagyon kicsi volt, ugyanis egy csíkban sértettem meg.
Csengettek.
- Francba! - tettem le a kést az asztalra. Ezzel sajnos nem lettem kisegítve, ugyanis a vér nagyon folyt a csuklómból, aminek én nem igazán örültem. Besétáltam a hálószobámba, és egy pulcsit kerestem. Találtam is egy kéket. Belebújtam, aztán megnéztem magamat a tükörben. A táskás, kisírt szemek, fal fehér arc. Phúj... Valaki egyre ingerültebben kezdett csengetni.
- Megye már! Nyugalom! - motyogtam mérgesen az ajtó felé igyekezve. Kinyitottam, majd Zicoval találtam szembe magamat. - Áh, szia!
- Szia, Szívem! Miért mentél el? - jött be. - És mi van veled?
- Semmi-semmi! - legyintettem, majd leültünk a kanapéra.
- Miért jársz JaeHyoval? Ha B-Bomb-ot szereted, akkor miért pont Jae? Mi?
- Jae-el féltékennyé akartuk tenni Őt... - magyaráztam.
- Oh, értem... De ennél egyszerűbb megoldás is lehetett volna... Például beszélhettem volna MinHyukkal...
- Tudom-tudom... Most már tudom... Belátom, hogy hülyeség volt...
- Mi történt? - nézett rám komoly tekintettel.
- Kicsit összevesztünk MinHyukkal... - húztam el a számat.
- Mit csinált már megint? - döntötte hátra a fejét.
- Én is hibás voltam.
- De mi történt? Mondd el az egészet! - Én meg elkezdtem.
- És akkor elküldött a francba... - fejeztem be.
- Jaj, Drágám! - fogta meg a sebes csuklómat, mire felszisszentem. - Mi az? - Felhúzta a pulcsimat, és észrevette a sebemet. - Jézusom... - suttogta rémülten. - TE NORMÁLIS VAGY?! - üvöltötte le a fejemet.
- Zico... - riadtam meg.
- Bocsánat, csak... Nem akarom, hogy bármi hülyeséget csinálj... Mint például az öngyilkosság - ölelt át.
- Igen?! Az öngyilkosság hülyeség? Tudod, hogy még mi a hülyeség? Valakit annyira tönkretenni érzelmileg, hogy az öngyilkosságot gondolja egyetlen megoldásnak! - dünnyögtem mérgesen.
- Esküszöm, hogy megverem MinHyukot! - puszilta meg a homlokomat.
- Ne! - szorítottam meg a pulcsiját.
- Egyébként meg tudod, hogy szeret? - kérdezte hirtelen.
- Ki?!
- Hát MinHyuk.
- Zico... Ezt már megbeszéltük! Akkor hinném el, ha Ő maga jönne ide, és bejelentené, hogy szeret. Vagy nem tudom... De igazából nem hiszem, hogy szerelmes lenne belém... Azok után, amit tettem... - szomorodtam el.
- Te tényleg rendesen kész vagy tőle... - túrt a hajába. - Figyelj! Ha mégis, esetleg neked lenne igazad, de nincs, akkor meg ne érdekeljen MinHyuk... Bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz!
- Rendben... Köszönöm Ji Ho! - pusziltam meg az arcát.
- Szívesen Pöttömke! - mosolygott. - Oh, és ha még egyszer megtudom, hogy megvágod magad direkt, akkor annak nem lesz jó vége!
- Oké-oké! Nyugalom - döntöttem a mellkasára a fejemet.
- Annyira rossz nézni, ahogy húzzátok egymás agyát... Esküszöm, néha én érzem magamat szarul! - jelentette be.
- Ajjmááár! - nevettem fel. - Hagyjuk ezt a témát, jó? Kérlek...
- Jól van. Akkor mesélj valamit. Mesélj mondjuk a családodról! - mosolygott kedvesen.
- Arról inkább ne - szomorodtam el.
- Miért?
- Mert ne hozzuk fel, csak még jobban a padlón leszek... - szorítottam össze a fogamat.
"Anya és apa egy repülőn dolgoztak. Anya Stewardess volt, apa pedig a pilóta. Egy nap, mikor még 9 évesen az iskolába mentem, elbúcsúztam anyáéktól. Nem gondoltam volna, hogy az lesz az utolsó napom velük... Elvittek az iskolába, ahova nem jött értem senki. Egy tanár volt az, aki végül hazavitt engem, és felhívta a nagynénémet, hogy vigyázzon rám, mert van egy kis baj... Anyáék gépe lezuhant. Eltérítették... A könnyeim potyogtak, és hisztiztem. Arra gondoltam, hogy csak viccelnek velem. De nem. Sajnos nem..."
- Rendben... Nem akarlak ezzel felzaklatni... - simogatta a hátamat.
- Köszönöm - szökött könny a szemembe a rövidke emlékroham után.
- Akkor valami másról mesélj.
- Nincs mit mesélnem. Egy nyitott könyv vagyok mindenki számára - rántottam meg a vállamat szomorúan.
- Akkor... Megpróbálhatlak felvidítani? - kérdezte félve.
- Hátha sikerül - mosolyodtam el keservesen.
- Azt tudtad rólam, hogy szeretem Hello Kitty-t? Van plüssöm is! Majd megmutatom! Tudom utánozni is! - Hülye hanggal kinyújtotta a hüvelykujját, majd hadart tovább. - Nagyobb az orrom, mint egy átlagos emberé. Sokáig sok ember hitte azt, hogy füvezem... Nem is tudom miért... - És retardált fejet vágott, mire felnevettem. - Kyunggal egy orosz házaspárhoz szoktak minket hasonlítani, mert imádjuk egymást, de sokszor veszekedünk is. Van két tetoválásom! Oh, és sokszor gyerekes vagyok! Muhahaha! - Akaratom ellenére is elmosolyodtam. De nem "álmosoly" volt, hanem tényleg, tiszta szívemből mosolyogtam.
- Köszönöm Zico! Köszönök mindent! - öleltem meg.
Mit sem törődve a vízzel mentem tovább. Még én sem tudtam pontosan, hogy hova és miért, de mentem. Arcom vizes volt. Nem csak az eső miatt, hanem a könnyek miatt is.
Minél jobban jöttek a könnyek, annál több emlék tört fel bennem.
"- Örömmel jelentem be, hogy a felvételiét elfogadtuk, mint koreográfus, és mint stylest. Egy nem rég debütált bandánál kellene dolgoznia."
"- Van barátod? - érdeklődött egy fekete hajú fiú."
"- Miújság, Szépség? - dőlt hátra a padlón mosolyogva B-Bomb."
"- Ezt én is meg akarom csinálni! - állt fel JaeHyo, aki egy poliphoz hasonlóan kezdett el mozogni (gyakorlatilag csapkodni)."
"- Nézd azokat a gyönyörű csillagokat! - mutatott a lámpára Kwandies."
Berontottam a házamba. A szobám felé vettem az irányt, ahol beborultam az ágyamba.
- Oppa elküldött a francba... - szipogtam magamba beszélve. - Miért voltam ekkora szemét?! Ha nem mentem volna bele JaeHyo piszkos kis trükkjébe, akkor talán nem lett volna ez... Soha az életben nem fog nekem megbocsájtani. Aish! Nem csak magamat kéne hibáztatnom... Ő is szemét volt! Aish! - A hátamra dőltem és a plafont kezdtem el bámulni.
"Egy lökést éreztem, a lökés irányába zuhanni kezdtem, majd az autóról visszapattantam a talajra. Végül már csak annyira emlékszem, hogy a sofőr kiszállt a kocsiból, és beszélni kezdett hozzám. Ennyi... Ezután, mintha a végtelen űr lenne a fejembe."
Gyorsan felültem, és ziláltam. Próbáltam kiegyenlíteni a lélegzetemet, miközben a jobb lábamat dörzsöltem. Majd mikor sikerült egyenletesen vennem a levegőt visszafeküdtem.
"- Látni akarom már a szexi mozgásodat! - Szólalt meg hirtelen JaeHyo.
- Te.... - kezdte Kyung, és megpofozta Jae-t. - Rámozdulnál egy fiatalabbra?
- Valld be Kyung, hogy Te is rámozdulnál! - röhögött MinHyuk.
- Szerintem itt mindenki rámozdulna... - gondolkozott hangosan Zico."
"- Nem! Én mindenféleképpen vigyázni akarok rád, szóval pszt! Most gondolkodom! - intett le B-Bomb."
- Istenem... - fordultam a hasamra zokogva. - Nem akarok több emlékrohamot! - fogtam a fejemet, de kívánságom mit sem ér, egy olyan összetett dologhoz képest, mint az emberi agy.
"MinHyuk ajkai puhán kapcsolódtak az enyéimhez, és az Istenért sem akartak onnan elválni."
- Miért? - suttogtam. - Mi a francért csókoltál meg?!
"- Én már szerelmes vagyok valakibe - ugrott be az ágyba MinHyuk."
"B-Bomb gyors mozdulattal megfordult, visszarántotta SeunJo-t és behúzott neki egyet."
- Oppa megvédett engem akkor... - gondolkoztam. - Miért?
"Meglepetésemre MinHyuk nem tolt el magától, hanem visszacsókolt."
- Lehet hogy...... - A szám elé kaptam a kezemet. Mikor végiggondoltam visszaeresztettem a testem mellé. - Nem hiszem... Eljátszottam a lehetőségeimet...
Hirtelen felálltam, kimentem a konyhába, és kivettem a nagy kést a szekrényből. A csuklómhoz közelítettem... Amikor már csak pár milliméter választotta el az ereimet és a kést megálltam. Egy kicsit éreztem azt a pár millimétert, ugyanis egy részen el kezdett vérezni a kezem.
- Mi a francot csinálok?! - suttogtam a véremet bámulva, ahogy végig folyt a csuklómon. Felemeltem a kést, és az a pár milliméter nagyon kicsi volt, ugyanis egy csíkban sértettem meg.
Csengettek.
- Francba! - tettem le a kést az asztalra. Ezzel sajnos nem lettem kisegítve, ugyanis a vér nagyon folyt a csuklómból, aminek én nem igazán örültem. Besétáltam a hálószobámba, és egy pulcsit kerestem. Találtam is egy kéket. Belebújtam, aztán megnéztem magamat a tükörben. A táskás, kisírt szemek, fal fehér arc. Phúj... Valaki egyre ingerültebben kezdett csengetni.
- Megye már! Nyugalom! - motyogtam mérgesen az ajtó felé igyekezve. Kinyitottam, majd Zicoval találtam szembe magamat. - Áh, szia!
- Szia, Szívem! Miért mentél el? - jött be. - És mi van veled?
- Semmi-semmi! - legyintettem, majd leültünk a kanapéra.
- Miért jársz JaeHyoval? Ha B-Bomb-ot szereted, akkor miért pont Jae? Mi?
- Jae-el féltékennyé akartuk tenni Őt... - magyaráztam.
- Oh, értem... De ennél egyszerűbb megoldás is lehetett volna... Például beszélhettem volna MinHyukkal...
- Tudom-tudom... Most már tudom... Belátom, hogy hülyeség volt...
- Mi történt? - nézett rám komoly tekintettel.
- Kicsit összevesztünk MinHyukkal... - húztam el a számat.
- Mit csinált már megint? - döntötte hátra a fejét.
- Én is hibás voltam.
- De mi történt? Mondd el az egészet! - Én meg elkezdtem.
- És akkor elküldött a francba... - fejeztem be.
- Jaj, Drágám! - fogta meg a sebes csuklómat, mire felszisszentem. - Mi az? - Felhúzta a pulcsimat, és észrevette a sebemet. - Jézusom... - suttogta rémülten. - TE NORMÁLIS VAGY?! - üvöltötte le a fejemet.
- Zico... - riadtam meg.
- Bocsánat, csak... Nem akarom, hogy bármi hülyeséget csinálj... Mint például az öngyilkosság - ölelt át.
- Igen?! Az öngyilkosság hülyeség? Tudod, hogy még mi a hülyeség? Valakit annyira tönkretenni érzelmileg, hogy az öngyilkosságot gondolja egyetlen megoldásnak! - dünnyögtem mérgesen.
- Esküszöm, hogy megverem MinHyukot! - puszilta meg a homlokomat.
- Ne! - szorítottam meg a pulcsiját.
- Egyébként meg tudod, hogy szeret? - kérdezte hirtelen.
- Ki?!
- Hát MinHyuk.
- Zico... Ezt már megbeszéltük! Akkor hinném el, ha Ő maga jönne ide, és bejelentené, hogy szeret. Vagy nem tudom... De igazából nem hiszem, hogy szerelmes lenne belém... Azok után, amit tettem... - szomorodtam el.
- Te tényleg rendesen kész vagy tőle... - túrt a hajába. - Figyelj! Ha mégis, esetleg neked lenne igazad, de nincs, akkor meg ne érdekeljen MinHyuk... Bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz!
- Rendben... Köszönöm Ji Ho! - pusziltam meg az arcát.
- Szívesen Pöttömke! - mosolygott. - Oh, és ha még egyszer megtudom, hogy megvágod magad direkt, akkor annak nem lesz jó vége!
- Oké-oké! Nyugalom - döntöttem a mellkasára a fejemet.
- Annyira rossz nézni, ahogy húzzátok egymás agyát... Esküszöm, néha én érzem magamat szarul! - jelentette be.
- Ajjmááár! - nevettem fel. - Hagyjuk ezt a témát, jó? Kérlek...
- Jól van. Akkor mesélj valamit. Mesélj mondjuk a családodról! - mosolygott kedvesen.
- Arról inkább ne - szomorodtam el.
- Miért?
- Mert ne hozzuk fel, csak még jobban a padlón leszek... - szorítottam össze a fogamat.
"Anya és apa egy repülőn dolgoztak. Anya Stewardess volt, apa pedig a pilóta. Egy nap, mikor még 9 évesen az iskolába mentem, elbúcsúztam anyáéktól. Nem gondoltam volna, hogy az lesz az utolsó napom velük... Elvittek az iskolába, ahova nem jött értem senki. Egy tanár volt az, aki végül hazavitt engem, és felhívta a nagynénémet, hogy vigyázzon rám, mert van egy kis baj... Anyáék gépe lezuhant. Eltérítették... A könnyeim potyogtak, és hisztiztem. Arra gondoltam, hogy csak viccelnek velem. De nem. Sajnos nem..."
- Rendben... Nem akarlak ezzel felzaklatni... - simogatta a hátamat.
- Köszönöm - szökött könny a szemembe a rövidke emlékroham után.
- Akkor valami másról mesélj.
- Nincs mit mesélnem. Egy nyitott könyv vagyok mindenki számára - rántottam meg a vállamat szomorúan.
- Akkor... Megpróbálhatlak felvidítani? - kérdezte félve.
- Hátha sikerül - mosolyodtam el keservesen.
- Azt tudtad rólam, hogy szeretem Hello Kitty-t? Van plüssöm is! Majd megmutatom! Tudom utánozni is! - Hülye hanggal kinyújtotta a hüvelykujját, majd hadart tovább. - Nagyobb az orrom, mint egy átlagos emberé. Sokáig sok ember hitte azt, hogy füvezem... Nem is tudom miért... - És retardált fejet vágott, mire felnevettem. - Kyunggal egy orosz házaspárhoz szoktak minket hasonlítani, mert imádjuk egymást, de sokszor veszekedünk is. Van két tetoválásom! Oh, és sokszor gyerekes vagyok! Muhahaha! - Akaratom ellenére is elmosolyodtam. De nem "álmosoly" volt, hanem tényleg, tiszta szívemből mosolyogtam.
- Köszönöm Zico! Köszönök mindent! - öleltem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése