Reggel szörnyű fejfájással keltem.
- Aish! - motyogtam. A kanapémon feküdtem. Nem emlékeztem semmire sem az estéből. Vagyis... Annyira emlékeztem, hogy áthívtam magamhoz MinHyukot. Azon kívül tényleg semmire. Felültem, körbenéztem, majd kipattantam a kanapéból, szereztem magamnak fájdalomcsillapítót, amit egy üveg víz kíséretével le is gurítottam. Felöltöztem tiszta ruhába (fehér póló, rajta ezzel a felirattal: "Say it out loud!", farmernadrág, fehér cipő), és elindultam a Block B-hez. Nem megszokottan Taeil nyitott ajtót, kómásan, fekete kócos hajjal.
- Mit akarsz? - ásított egy hatalmasat, majd nekidőlt az ajtófélfának és elaludt.
- Taeil! - integettem az arca előtt.
- Ja, mi?! - riadt fel. - Oh, bocsi MiCha! Hajnalok hajnalán folyton zaklattak minket, és most mindenki olyan, mint a felmosórongy! - dörzsölte szemét.
- Jaj, semmi baj - öleltem át, becsuktam magam után az ajtót, és bebicegtem vele a 4-es szobába, mint később kiderült, hogy ott foglalt helyet mind a hét tag. - Ki zaklatott Titeket? - érdeklődtem.
- Valamilyen kislány... - csukta le a szemét Taeil. Körbenéztem a szobába. Zico és Kyung egymást átölelve aludtak a földön, Jae az ottani felső ágyon, P.O a saját ágyán, U-Kwon a szoba másik felében, a földön aludt, MinHyuk az egyik alsó ágyon, Taeil pedig a saját ágyán szuszogott nagyokat.
Kicsit szomjas lettem, így gondoltam, hogy kiszolgálom magamat, úgyhogy a konyhába mentem, és töltöttem magamnak vizet. Jó nagyokat kortyoltam a szomjoltó folyadékomból. Miután az egész elfogyott, mély sóhajjal letettem a bárpultra a poharat.
- MiCha, mit keresel itt? - hallottam egy hangot mögülem.
- Te Jesszus Isten! - tettem a szívemre a kezemet. - JaeHyo! Megijesztettél!
- Bocsánat... - búsult el.
- Semmi baj - túrtam a hajamba. - Én bocs, hogy itt vagyok, csak... Történt egy kis technikai malőr, úgyhogy átjöttem hozzátok. De megyek is, majd ha ébren lesz, akkor visszajövök.
- Kicsoda lesz ébren? - nézett rám nagy szemekkel.
- Mindegy... - legyintettem. Indultam volna az ajtó felé, de Jae elkapta a kezemet.
- Ha már belekezdtél, magyarázd is meg! - Olyan komolynak látszott, mint amilyennek még csak a fotókon láttam róla.
- JaeHyo! Nem szeretném elmondani - hajoltam meg előtte bocsánatkérően.
- Mit nem szeretnél neki elmondani? - jött ki MinHyuk a szobából, egy alsógatyában és egy fehér izompólóban.
- Oppa, jó reggelt! - biccentettem felé.
- Oppa...?! - suttogta halkan JaeHyo, amit csak én hallottam meg. MinHyuk tekintete Jae kezére irányult, ami a csuklómat fogta.
- Eh... - sütöttem le a szememet.
- Biztosan csak álmodom... - fordult vissza, majd bebattyogott a hálószobába.
- Lennél szíves elengedni a kezemet? - haraptam az alsó ajkamba csalódottan.
- Miért hívod Oppa-nak? - tette fel a kérdést hirtelen, egyre jobban szorítva a csuklómat.
- Mert idősebb nálam! - Próbáltam leszedni magamról a kezét, de hiába.
- Én is az vagyok! Engem miért nem hívsz így?! Vagy a többieket?!
- Azért mert... - kerestem a jó kifogásokat. - Mert talán Ő a legérettebb!
- Tetszik neked! - vonta fel az egyik szemét. - Szerelmes vagy belé! Miért hazudsz nekem? Azt hittem, hogy barátok vagyunk!
- Jae! Barátok vagyunk! - léptem közelebb hozzá, elengedte a kezemet, majd megöleltem. - Nem akarok neked hazudni. Nem akarok senkinek sem! De ha bevallom... És visszautasít... Én össze fogok roppanni... - suttogtam könnyes szemmel.
- Tongszeng! - simogatta a hátamat. - Tegyük féltékennyé!
- Mi?! - néztem fel rá értetlenül.
- Csináljunk úgy, mintha járnánk, és ha féltékeny lesz, akkor szerelmes beléd, és akkor összejöttök, és boldogak lesztek, és...
- Ha nem?
- Akkor "szakítunk"... - mutogatta az idézőjeleket.
- Jó... - sóhajtottam, majd tovább öleltem. - Egyébként ezért csináltad ezt az egész cirkuszt, hogy kiderítsd szeretem-e?
- Mondhatjuk így is...
- És Te ugye nem vagy belém szerelmes? Csak hogy tisztázzuk...
Egy pillanatig habozott. - Nem.
- Jó...
- Hát Ti meg? - ásított egy hatalmasat Zico, megzavarva a gyönyörű pillanatunkat.
- Hm? - toltam el magamtól Jae-t.
- Jó reggelt Hyung! - biccentett mosolyogva az "álpasim". Istenem, hogy MinHyukkal mennyit húzzuk egymás agyát... Legalábbis az enyémet biztosan...
- Jó reggelt mindenkinek! - jött ki Oppa ismét.
- Jó reggelt! - hajtottam le a fejemet. - Csináljak nektek reggelit? - néztem körbe.
- Ez jó ötlet! - puszilta meg hirtelen a homlokomat JaeHyo. Rák vörösen fordultam a hűtő felé, közben a szemem sarkából láttam Jae önelégült mosolyát, és Zico és B-Bomb zavart arckifejezését, miközben tátva maradt a szájuk.
- Ti... Most jártok? - hebegett a Leader.
- Igen! - vágta rá Jae gyorsan, aminek következtében lefagytam, az a tojás, ami a kezemben volt kiesett, és hatalmas csattanással ért földet.
- Franc! - sziszegtem. Fájdalmas arckifejezéssel JaeHyora néztem, aki próbálta nekem azt jelezni, hogy maradjak "full nyugodt". Alaposan feltöröltem a szétloccsant tojást, és a héjakat, majd ismét kivettem a fontos kelléket a fiúk reggelijéhez.
- Mi?! Komolyan?! Gratulálok! - ért ki a szobából Kwonnie.
- Ja, grat - motyogta egyszerre Zico és B-Bomb.
- Sokáig! - ugrott a nyakamba hirtelen U-Kwon.
- Oh, köszi... - haraptam az alsó ajkamba. Istenem! Hülye voltam, hogy belementem!
Gyorsan készen lettem a kajával, és időközben mindenki felébredt.
- Mi volt ez a lányos zaklatós izé? - huppantam le az egyik székre.
- Ja, egy kislány folyton becsöngetett hozzánk, szerenádot adott nekünk, felhívott minket, na meg kijelentette, hogy ha felmerjük hívni a rendőrséget, kinyír minket - vonta meg a vállát Taeil.
- MI?! Kinyír titeket?! Úristen! - ájultam le a székről, majd gyorsan, észrevétlenül visszamásztam.
- Nem nagy dolog! A legtöbb lányrajongó általában megfenyegeti azt a tagot, aki jár valakivel. Legtöbbször csak a szájuk jár - legyintett U-Kwon.
- Meg azt is akivel jár! - tette hozzá P.O.
- Jézusom! - döbbentem le. - Még jó hogy... - kezdtem volna, de megakadtam. Még jó, hogy Jae-vel nem is járunk igazából, B-Bomb-ot pedig akkor féltettem. Akkor még azt hittem, hogy valamit érez irántam... De már nem tudom... Nem hiszem... Talán... Ha szerelmet vallana nekem, akkor már nem utasítanám vissza.
- Még jó hogy mi?! - mosolygott Kyung.
- Ja, semmi... - tértem vissza a való életbe.
Reggeli után mindenki bement a 4-es szobába, és csak MinHyuk, meg én maradtunk kint mosogatni.
- Oppa... - törtem meg a csendet, miközben egy fehér porcelán tányért mosogattam, B-Bomb pedig várta, hogy eltörölgethesse. - Mi történt este? Csináltam valami hülyeséget? Ugye nem bántottalak meg?
- Semmi különös... Csak beszélgettünk... - mondta szomorúan, mégis mintha dühös lett volna.
- Hazudsz! - szúrtam ki.
- Miért, Te tegnap nem hazudtál? - nézett rám lenézően.
- Mi?! - Aztán leesett. - Oppa! Sajnálom! El kellett volna mondanom, hogy HyunAe igazából nem is jött haza, de higgy nekem, így mindenkinek jobb, hogy elmentem!
- Hogy?! HyunAe nem is jön haza?! Ebben is hazudtál?!
- Akkor Te miről beszélsz?! - zártam el a csapot, majd dühösen felé fordultam.
- Este... Mondtál valamit... Ami hatalmas nagy hazugság volt... - Tekintete átváltozott csalódottá.
- Mégis mit?! MinHyuk! Részeg voltam! Hogy a francba emlékezzek, amikor még akkor sem tudtam, hogy ki a fene vagyok?! - kértem ki magamnak.
- Tudod mit? Hagyjuk! - tért vissza a törölgetéshez.
- Oppa! - sóhajtottam. - Akármit mondtam, sajnálom, ha megbántottalak vele, vagy izé...
- Mióta? - kérdezte hirtelen. Mintha meg sem hallotta volna, hogy bocsánatot kértem.
- Mi mióta?! - értetlenkedtem.
- Mióta vagytok együtt?! - emelte fel a hangját egy kicsit.
- És téged mióta érdekel az, hogy mi van velem? - suttogtam azokba a nagy barnás szemekbe nézve.
- Eléggé régóta... - mondta halkan a számomra érthetetlen választ.
- Mi?! Miért?!
- Mert beléptél az életembe - támaszkodott gondterhelten a mosogatóra.
- Oh, bocsánat, hogy pont hozzátok kerültem, hidd el, hogy nekem is könnyebb lenne máshol...
- Oh, igen?! Akkor miért nem mész?! - tárta szét a karját.
- Ennyire a terhedre vagyok? Bocsáss meg! Ezt mondhattad volna két évvel ezelőtt is!
- Tudod mit?! Menj a francba! - Láttam rajta, hogy egy cseppet maga is meglepődött a kijelentésén. Engem ez nem érdekelt. Könnyes szemmel még egyszer a szemébe néztem, majd legördült az első könnycsepp. Kínosan elnevettem magamat, majd sarkon fordultam, kimentem az ajtón, amit be is csaptam magam után.
- Aish! - motyogtam. A kanapémon feküdtem. Nem emlékeztem semmire sem az estéből. Vagyis... Annyira emlékeztem, hogy áthívtam magamhoz MinHyukot. Azon kívül tényleg semmire. Felültem, körbenéztem, majd kipattantam a kanapéból, szereztem magamnak fájdalomcsillapítót, amit egy üveg víz kíséretével le is gurítottam. Felöltöztem tiszta ruhába (fehér póló, rajta ezzel a felirattal: "Say it out loud!", farmernadrág, fehér cipő), és elindultam a Block B-hez. Nem megszokottan Taeil nyitott ajtót, kómásan, fekete kócos hajjal.
- Mit akarsz? - ásított egy hatalmasat, majd nekidőlt az ajtófélfának és elaludt.
- Taeil! - integettem az arca előtt.
- Ja, mi?! - riadt fel. - Oh, bocsi MiCha! Hajnalok hajnalán folyton zaklattak minket, és most mindenki olyan, mint a felmosórongy! - dörzsölte szemét.
- Jaj, semmi baj - öleltem át, becsuktam magam után az ajtót, és bebicegtem vele a 4-es szobába, mint később kiderült, hogy ott foglalt helyet mind a hét tag. - Ki zaklatott Titeket? - érdeklődtem.
- Valamilyen kislány... - csukta le a szemét Taeil. Körbenéztem a szobába. Zico és Kyung egymást átölelve aludtak a földön, Jae az ottani felső ágyon, P.O a saját ágyán, U-Kwon a szoba másik felében, a földön aludt, MinHyuk az egyik alsó ágyon, Taeil pedig a saját ágyán szuszogott nagyokat.
Kicsit szomjas lettem, így gondoltam, hogy kiszolgálom magamat, úgyhogy a konyhába mentem, és töltöttem magamnak vizet. Jó nagyokat kortyoltam a szomjoltó folyadékomból. Miután az egész elfogyott, mély sóhajjal letettem a bárpultra a poharat.
- MiCha, mit keresel itt? - hallottam egy hangot mögülem.
- Te Jesszus Isten! - tettem a szívemre a kezemet. - JaeHyo! Megijesztettél!
- Bocsánat... - búsult el.
- Semmi baj - túrtam a hajamba. - Én bocs, hogy itt vagyok, csak... Történt egy kis technikai malőr, úgyhogy átjöttem hozzátok. De megyek is, majd ha ébren lesz, akkor visszajövök.
- Kicsoda lesz ébren? - nézett rám nagy szemekkel.
- Mindegy... - legyintettem. Indultam volna az ajtó felé, de Jae elkapta a kezemet.
- Ha már belekezdtél, magyarázd is meg! - Olyan komolynak látszott, mint amilyennek még csak a fotókon láttam róla.
- JaeHyo! Nem szeretném elmondani - hajoltam meg előtte bocsánatkérően.
- Mit nem szeretnél neki elmondani? - jött ki MinHyuk a szobából, egy alsógatyában és egy fehér izompólóban.
- Oppa, jó reggelt! - biccentettem felé.
- Oppa...?! - suttogta halkan JaeHyo, amit csak én hallottam meg. MinHyuk tekintete Jae kezére irányult, ami a csuklómat fogta.
- Eh... - sütöttem le a szememet.
- Biztosan csak álmodom... - fordult vissza, majd bebattyogott a hálószobába.
- Lennél szíves elengedni a kezemet? - haraptam az alsó ajkamba csalódottan.
- Miért hívod Oppa-nak? - tette fel a kérdést hirtelen, egyre jobban szorítva a csuklómat.
- Mert idősebb nálam! - Próbáltam leszedni magamról a kezét, de hiába.
- Én is az vagyok! Engem miért nem hívsz így?! Vagy a többieket?!
- Azért mert... - kerestem a jó kifogásokat. - Mert talán Ő a legérettebb!
- Tetszik neked! - vonta fel az egyik szemét. - Szerelmes vagy belé! Miért hazudsz nekem? Azt hittem, hogy barátok vagyunk!
- Jae! Barátok vagyunk! - léptem közelebb hozzá, elengedte a kezemet, majd megöleltem. - Nem akarok neked hazudni. Nem akarok senkinek sem! De ha bevallom... És visszautasít... Én össze fogok roppanni... - suttogtam könnyes szemmel.
- Tongszeng! - simogatta a hátamat. - Tegyük féltékennyé!
- Mi?! - néztem fel rá értetlenül.
- Csináljunk úgy, mintha járnánk, és ha féltékeny lesz, akkor szerelmes beléd, és akkor összejöttök, és boldogak lesztek, és...
- Ha nem?
- Akkor "szakítunk"... - mutogatta az idézőjeleket.
- Jó... - sóhajtottam, majd tovább öleltem. - Egyébként ezért csináltad ezt az egész cirkuszt, hogy kiderítsd szeretem-e?
- Mondhatjuk így is...
- És Te ugye nem vagy belém szerelmes? Csak hogy tisztázzuk...
Egy pillanatig habozott. - Nem.
- Jó...
- Hát Ti meg? - ásított egy hatalmasat Zico, megzavarva a gyönyörű pillanatunkat.
- Hm? - toltam el magamtól Jae-t.
- Jó reggelt Hyung! - biccentett mosolyogva az "álpasim". Istenem, hogy MinHyukkal mennyit húzzuk egymás agyát... Legalábbis az enyémet biztosan...
- Jó reggelt mindenkinek! - jött ki Oppa ismét.
- Jó reggelt! - hajtottam le a fejemet. - Csináljak nektek reggelit? - néztem körbe.
- Ez jó ötlet! - puszilta meg hirtelen a homlokomat JaeHyo. Rák vörösen fordultam a hűtő felé, közben a szemem sarkából láttam Jae önelégült mosolyát, és Zico és B-Bomb zavart arckifejezését, miközben tátva maradt a szájuk.
- Ti... Most jártok? - hebegett a Leader.
- Igen! - vágta rá Jae gyorsan, aminek következtében lefagytam, az a tojás, ami a kezemben volt kiesett, és hatalmas csattanással ért földet.
- Franc! - sziszegtem. Fájdalmas arckifejezéssel JaeHyora néztem, aki próbálta nekem azt jelezni, hogy maradjak "full nyugodt". Alaposan feltöröltem a szétloccsant tojást, és a héjakat, majd ismét kivettem a fontos kelléket a fiúk reggelijéhez.
- Mi?! Komolyan?! Gratulálok! - ért ki a szobából Kwonnie.
- Ja, grat - motyogta egyszerre Zico és B-Bomb.
- Sokáig! - ugrott a nyakamba hirtelen U-Kwon.
- Oh, köszi... - haraptam az alsó ajkamba. Istenem! Hülye voltam, hogy belementem!
Gyorsan készen lettem a kajával, és időközben mindenki felébredt.
- Mi volt ez a lányos zaklatós izé? - huppantam le az egyik székre.
- Ja, egy kislány folyton becsöngetett hozzánk, szerenádot adott nekünk, felhívott minket, na meg kijelentette, hogy ha felmerjük hívni a rendőrséget, kinyír minket - vonta meg a vállát Taeil.
- MI?! Kinyír titeket?! Úristen! - ájultam le a székről, majd gyorsan, észrevétlenül visszamásztam.
- Nem nagy dolog! A legtöbb lányrajongó általában megfenyegeti azt a tagot, aki jár valakivel. Legtöbbször csak a szájuk jár - legyintett U-Kwon.
- Meg azt is akivel jár! - tette hozzá P.O.
- Jézusom! - döbbentem le. - Még jó hogy... - kezdtem volna, de megakadtam. Még jó, hogy Jae-vel nem is járunk igazából, B-Bomb-ot pedig akkor féltettem. Akkor még azt hittem, hogy valamit érez irántam... De már nem tudom... Nem hiszem... Talán... Ha szerelmet vallana nekem, akkor már nem utasítanám vissza.
- Még jó hogy mi?! - mosolygott Kyung.
- Ja, semmi... - tértem vissza a való életbe.
Reggeli után mindenki bement a 4-es szobába, és csak MinHyuk, meg én maradtunk kint mosogatni.
- Oppa... - törtem meg a csendet, miközben egy fehér porcelán tányért mosogattam, B-Bomb pedig várta, hogy eltörölgethesse. - Mi történt este? Csináltam valami hülyeséget? Ugye nem bántottalak meg?
- Semmi különös... Csak beszélgettünk... - mondta szomorúan, mégis mintha dühös lett volna.
- Hazudsz! - szúrtam ki.
- Miért, Te tegnap nem hazudtál? - nézett rám lenézően.
- Mi?! - Aztán leesett. - Oppa! Sajnálom! El kellett volna mondanom, hogy HyunAe igazából nem is jött haza, de higgy nekem, így mindenkinek jobb, hogy elmentem!
- Hogy?! HyunAe nem is jön haza?! Ebben is hazudtál?!
- Akkor Te miről beszélsz?! - zártam el a csapot, majd dühösen felé fordultam.
- Este... Mondtál valamit... Ami hatalmas nagy hazugság volt... - Tekintete átváltozott csalódottá.
- Mégis mit?! MinHyuk! Részeg voltam! Hogy a francba emlékezzek, amikor még akkor sem tudtam, hogy ki a fene vagyok?! - kértem ki magamnak.
- Tudod mit? Hagyjuk! - tért vissza a törölgetéshez.
- Oppa! - sóhajtottam. - Akármit mondtam, sajnálom, ha megbántottalak vele, vagy izé...
- Mióta? - kérdezte hirtelen. Mintha meg sem hallotta volna, hogy bocsánatot kértem.
- Mi mióta?! - értetlenkedtem.
- Mióta vagytok együtt?! - emelte fel a hangját egy kicsit.
- És téged mióta érdekel az, hogy mi van velem? - suttogtam azokba a nagy barnás szemekbe nézve.
- Eléggé régóta... - mondta halkan a számomra érthetetlen választ.
- Mi?! Miért?!
- Mert beléptél az életembe - támaszkodott gondterhelten a mosogatóra.
- Oh, bocsánat, hogy pont hozzátok kerültem, hidd el, hogy nekem is könnyebb lenne máshol...
- Oh, igen?! Akkor miért nem mész?! - tárta szét a karját.
- Ennyire a terhedre vagyok? Bocsáss meg! Ezt mondhattad volna két évvel ezelőtt is!
- Tudod mit?! Menj a francba! - Láttam rajta, hogy egy cseppet maga is meglepődött a kijelentésén. Engem ez nem érdekelt. Könnyes szemmel még egyszer a szemébe néztem, majd legördült az első könnycsepp. Kínosan elnevettem magamat, majd sarkon fordultam, kimentem az ajtón, amit be is csaptam magam után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése