Reggel magamtól keltem. Még csukva volt a szemem. Halk szuszogást hallottam magam mellől. Felnyitottam nehéz pilláimat, oldalra fordítottam a fejemet, és egy alvó MinHyukot fedeztem fel. Felültem az ágyban magam elé tartva a takarót. Édes Istenem...
Arra gondoltam, hogy jó "barátnőhöz" (uramisten milyen jó ezt így kimondani) méltóan csinálok neki reggelit. Kikászálódtam a puha ágyikóból, és felvettem a fehérneműimet, és amiért nem találtam meg a pólómat, MinHyuk szürke pólóját vettem fel (nem, kivenni sem akartam a szekrényből...). Hirtelen MinHyuk hangját hallottam, mikor mentem volna ki a szobából.
- Mit csinálsz? - Megfordultam.
- Oh, jó reggelt! - mosolyogtam.
- Hová mész? - ült fel, és megdörzsölte a szemeit.
- Reggelit csinálok neked - feleltem félve.
- Azt hittem már, hogy lelépsz - dőlt vissza fellélegezve.
- Ja, a saját házamból - vigyorogtam.
- Na jó - nevetett fel. Pár percig hallgattunk, majd megszólalt. - Szexi vagy a pólómban - suttogta még jobban az arcába húzva a takarót.
- Oh, tényleg, bocsánat, hogy felvettem, csak nem találtam az enyémet - vakargattam a tarkómat.
- Semmi baj. Nem jössz ide? - nézett rám kiskutya szemekkel. Megvontam a vállamat, és visszamentem mellé az ágyba. Nem szó szerint mellé, hanem kicsit távolabb tőle. - Istenem! - rázta meg a fejét, majd közelebb húzott magához. Elfogadva a helyzetet a mellkasára hajtottam a fejemet.
- Köszönöm - szólaltam meg hirtelen.
- Ugyan mit? - nevetett halkan.
- Mindent - kezdtem el simogatni a mellkasát, Ő meg megpuszilta a homlokomat.
- Mondhatok valamit? - tette fel a kérdést.
- Ugye nem vagy AISD-s? - kaptam fel a fejemet. Pár másodpercig még komolyan néztünk egymásra, majd elröhögtük magunkat.
- Nem, Te Pabo! - nyugodott meg.
- Akkor? - mosolyodtam el.
- Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe.
- Én is téged, Oppa! - suttogtam. Közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. A csodálatos pillanatunkat B-Bomb telefoncsörgése zavarta meg.
- Haló? - vette fel. - Nem, Zico, nem aludtam a kukában... - fogta a fejét. - Oké, egy perc és ott vagyok... - tette le. Hirtelen kitört belőlem a röhögés. - Mit nevetsz? - kerekedett fölém.
- Kényelmes kukában aludtál? - vigyorogtam.
- A legkényelmesebbe, amibe csak eltudnád képzelni! - kezdte el csókokkal elhalmozni a számat.
- Remélem máskor is aludni fogsz ebben a kukában - túrtam a hajába.
- Mindenféleképpen. És remélem Te is fogsz majd az én kukámban - csókolt meg végül szenvedélyesen. Ekkor megszólalt a telefonom.
- Istenem... Hogy mindenki a legjobb pillanatban telefonál... - sóhajtottam, mire MinHyuk nevetni kezdett.
- Haló? - köszöntem fáradtan.
- Szia MiCha, édesem! Hogy aludtál? - hallottam a vonal másik végén Zico-t.
- Nagyon jól! - mosolyogtam MinHyukra. - És Te?
- Én is jól, köszi. Figyelj, annyit szerettem volna kérni, hogy bejöhetnél próbálni. Most mindenki túlságosan is kipihent, így szükségünk lenne valamire, ami lefáraszt minket. De csak ha ráérsz!
- Jól van... - sóhajtottam.
- Köszi! Imádlak! Akkor öt perc múlva a teremben! - bontotta a vonalat.
- Mennünk kell... - suttogtam.
- Tudom - simította végig a kezét az arcomon.
- És... Izé... Ez egy hülye kérdés lesz, de... Hát... A többieknek mit mondjunk? - hebegtem.
- Semmit! Semmi közük hozzá! - rántotta meg a vállát. Kicsit csalódott lettem. - Ez nem azt jelenti, hogy titkolózunk előttük! - mosolyodott el.
- Akkor?
- Majd kialakul! Csak... Bízz bennem! - csókolt meg lágyan. - Na, induljunk!
Gyorsan felöltöztünk, és elindultunk a próbateremhez.
- Eddig mindig azt hittem, hogy a jövőbeli barátnőm idősebb lesz nálam... - mesélte. - De amióta megismertelek, rájöttem, hogy nem - fogta meg a kezemet.
- Oppa... - gondolkoztam el. - A rajongóid nem lesznek mérgesek?
- Figyelj! - állt meg. - Az igazi rajongók örülnek annak, hogy én boldog vagyok, nem? - fordult szembe velem és tűzte el az egyik szemembe lógó hajtincsemet.
- Boldog vagy? - fogtam meg a másik kezét is.
- Igen! - mosolygott. - Mehetünk?
- Ühüm! - bólogattam.
Hamar odaértünk a próbaterembe, ahol már mindenki várt ránk. Én még mielőtt bementem volna, gyorsan átöltöztem.
- Sziasztok! - köszöntem végül mindenkinek, belépve a terembe.
- Szióka Édes! - jött közelebb hozzám JaeHyo. A szemem sarkából láttam MinHyuk őrző-védő pillantását.
- Most már abbahagyhatjuk... - vigyorogtam.
- Oh, oké - vonult el. - Akkor csak szia!
- Ez meg mi volt? - vonta fel az egyik szemöldökét Kwonnie.
- Ugyan mi? - vágtam értetlen fejet. - Na, rajta lusta népség! Táncoljunk!
- MiCha! Múltkor megfájdult a kezem! - mondta P.O.
- Hm... Akkor bemelegítünk... - vigyorogtam. - Megtanítok nektek egy igazán rövidke táncot, ami megmozgat rendesen, és bemelegítésnek tökéletes! - kacsintottam. Mindenki kényelembe helyezte magát, bekapcsoltam Jason Derulo - Talk Dirty To Me című dalát, és táncolni kezdtem. A végén mindenki tapsolni kezdett.
- Na, tanuljuk meg! - lihegtem.
- Inkább csak nézzük ahogyan mozogsz! - pislogott nagyokat Zico.
- Ja, szexi! - nézett engem Taeil.
- Ne mozduljatok már rá egy fiatalabbra! Ő még csak Tongszeng! - fogta a fejét Kyung.
- Egy igen szexi Tongszeng! - harapott az alsó ajkába JaeHyo.
- Na, jó! Le lehet szállni róla! - intette le a srácokat MinHyuk.
- Mer'?! - nevetett Zico.
- Mert! - adta az egyértelmű választ.
- Először is - kiabáltam túl a veszekedő társaságot. -, nem vagyok szexi, nem érdemes ezen vitatkozni!
- A nagy szart! - szólt közbe valaki.
- Másodszor! Megtanuljuk vagy nem? - tettem csípőre a kezemet.
- Csak ha megint eltáncolod - vigyorgott huncutan P.O.
- Legyen - sóhajtottam. Elindítottam a dalt, és táncoltam.
***
Egy órája lehettünk bent a teremben, mikor valaki kopogott.
- Szabad! - kiabáltam ki. Egy magas, vékony, komoly és határozott tekintetű huszonhat év körüli emberke jött be. - Mit szeretne?
- Az egyik régebbi kiadó küldöttje vagyok, Kim JongHun. Már régebb óta észrevették ezt az együttest, így elküdltek engem, hogy segítsek. Én is koreográfus vagyok! - mutatkozott be. Arcvonásai egy millimétert sem rezzentek.
- Én Song MiCha vagyok, Őket pedig gondolom ismeri!
- Tegeződjünk - szólt közbe.
- Rendben. Akkor Őket már ismered.
- Igen. Szóval én most segíteni fogok nektek.
- El vagyunk egyedül is, köszönjük! - szólt közbe Zico, mire mindenki elnevette magát. Kivéve JongHun.
- Nem tűröm a beszólásokat. Csakhogy tudjátok! Rend, fegyelem és csend! Ez a három alapvető szabály, amit az én óráimon be kell tartani! - rótta le.
- Ömm.. Elnézést! De ez az én órám! Azt csinálnak amit akarnak! Nem jó, ha ráerőltetjük az emberre!
- A mai napon, ez az én órám is! Ha akarod egy randin meg is beszélhetjük a szabályainkat - vigyorgott. Bár inkább vicsornak lehet azt mondani.
- Semmiféleképpen! - fordultam meg a fejemet rázva.
- Egy próbát megért... - motyogta.
***
Már körülbelül este kilenc lehetett, de mi még mindig bent voltunk a próbaterembe.
- Nem jó! Nem jó! Állj-állj-állj! - integettem a kezemmel. - Srácok... - túrtam a hajamba fáradtan. - Látom rajtatok, hogy elfáradtatok... Haza kéne mennetek pihenni! Holnap is meg tudjuk tanulni.
- Nem! Még táncolniuk kell! - felelte határozottan JongHun.
- Túl fogják magukat hajszolni! Nem akarom, hogy bármi bajuk legyen! - vettem Őket védelembe.
- Nagy fiúk, túl fogják tenni magukat ezen a napon! - intett le, és elindította a zenét.
- Én vagyok a koreográfusuk! Egyébként is! Van valami papírja arról, hogy ki maga?! - háborodtam fel.
- Tessék! - adott nekem egy névjegykártyát, és egy kinyomtatott papírt a ##### cég aláírásával.
- És a mi kiadónk tud róla? - bámultam a papírt.
- Természetesen tud! - És felmutatott még egy papírt, amin a mi kiadónk is aláírta a szerződést vagy mit.
- Ettől függetlenül, még mindig én felelek a fiúkért, így hazaengedem Őket! - tettem le a szerződést a mixerhez.
- Olvasd csak el Cica! - nyomta a képembe az előbb említett tárgyat. "....A küldött személy veszi át a főnöki szerepet ebben a nyomatékosított esetben......."
- Nem vagyok Cica! - sziszegtem a fogaim közt.
- Amennyiben bármi problémád van, el is mehetsz! - mutatott az ajtó felé.
- Hallottátok srácok! - fordultam a fiúk felé, akik mind eldőltek a padlón. - Kifáradhatunk a teremből, ha bármi problémánk van! - Az egész Block B felállt, és kivonult.
- Ne! Álljanak meg! - kiabálta.
- Viszlát! - integettem, és én is kimentem.
Mindenki hamar átöltözött, és együtt battyogtunk ki az épületből.
- Esküszöm, azt hittem, hogy felrúgom! - motyogta halkan, mégis tisztán és érthetően B-Bomb.
- Azért, annyira ne durvuljunk! - nevettem fel.
- Hogy beszélt már veled! Ez elfogadhatatlan! - rázta a fejét.
- Mi van, kibékültetek? - vigyorgott Zico.
- Jobban, mint hinnéd - suttogtuk egyszerre MinHyukkal. Szorosan egymás mellett álltunk. B-Bomb hirtelen megfogta a kezemet. Ránéztem, és csak annyit láttam, hogy bámult maga elé, és mosolygott.
- Na, jót tett az esti beszélgetés? - mosolyodott el aranyosan Zico.
- Aha! - vigyorgott MinHyuk.
- Örülök neki! Ah, élvezem a munkámat! - nyújtózkodott.
- Egyébként hol aludtál Hyung? - kérdezett rá Kyung.
- Semmi közötök hozzá! - rázta meg a fejét Oppa.
- Húú! Ez azt jelenti, hogy egy lánynál, Te kis nőcsábász! - boxolt a vállába P.O.
- Na, és megvolt az első igazi alkalom? Milyen volt? - perverzkedett Taeil.
- Fantasztikus! - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Ezaz! Már Te is férfi vagy! - ujjongott mindenki.
- Eddig is az voltam! - szomorodott el.
- Nem gondoltam volna, hogy nálatok a szüzesség elvesztése ekkora nagy dolog... - motyogtam.
- Pedig nagy dolog! - bólogatott Taeil. - Na, és kivel?
- A barátnőmmel? - kérdezett vissza MinHyuk.
- Majd mindenképpen be kell mutatnod nekünk! - rázta meg Kyung B-Bombot.
- Felesleges, hiszen ismeritek! - rántotta meg a vállát. - Ennyire érdekel titeket az én magánügyem?
- Még szép! - mondták egyszerre.
- Ajj, istenem... Nem szállnátok le a témáról? - kérleltem Őket, mert ez egy kicsit ciki volt, hogy arról beszélnek, hogy milyen volt az éjszaka -attól függetlenül, hogy nem tudják, hogy én vagyok-.
- Mert? Téged ez zavar? - kezdtek szekálni.
- Piszkáljatok valaki mást! - durciztam be.
- Várj! Most esett le! Neked még mindig nem vette el senki! - nevetett ki Taeil.
- Szerintetek pont veletek fogom megosztani azt, hogy már megtörtént-e?
- Örülnénk, ha megbíznál bennünk! - mosolygott kedvesen U-Kwon.
- Megbízom bennetek, csak... Ez a téma... - túrtam a hajamba. Éreztem, ahogy MinHyuk megszorította a kezemet. Reflexből felé fordultam.
- Ciki? - kérdezte komolyan.
- Áh, dehogyis! Nyugodtan beszéljétek meg az élményeiteket... Még jó, hogy így nem rájuk tartozik... - engedtem el a kezét, és eltávolodtam tőle.
- Figyelj... Teljesen jogosan vagy kiakadva! - Megállt, a kezem után kapott, szembefordított magával, és jó közel húzott magához, tehát a homlokunk szinte összeért volna, ha nem lennék ennyire alacsony. - Sajnálom - suttogta.
- Mondd még egyszer! - vigyorogtam.
- Sajnálom! - Elnevette magát.
- Öm... Izé... Ez már nagyon kezd érdekessé válni... - vakargatta a tarkóját Taeil. MinHyuk a szemembe nézett, majd megfogta az államat, és megcsókolt. A karjaim a nyaka köré fonódtak.
- Szeretlek MiCha! - suttogta mikor elváltunk egymástól.
- Én is téged MinHyuk! - hunytam le a szememet.
Arra gondoltam, hogy jó "barátnőhöz" (uramisten milyen jó ezt így kimondani) méltóan csinálok neki reggelit. Kikászálódtam a puha ágyikóból, és felvettem a fehérneműimet, és amiért nem találtam meg a pólómat, MinHyuk szürke pólóját vettem fel (nem, kivenni sem akartam a szekrényből...). Hirtelen MinHyuk hangját hallottam, mikor mentem volna ki a szobából.
- Mit csinálsz? - Megfordultam.
- Oh, jó reggelt! - mosolyogtam.
- Hová mész? - ült fel, és megdörzsölte a szemeit.
- Reggelit csinálok neked - feleltem félve.
- Azt hittem már, hogy lelépsz - dőlt vissza fellélegezve.
- Ja, a saját házamból - vigyorogtam.
- Na jó - nevetett fel. Pár percig hallgattunk, majd megszólalt. - Szexi vagy a pólómban - suttogta még jobban az arcába húzva a takarót.
- Oh, tényleg, bocsánat, hogy felvettem, csak nem találtam az enyémet - vakargattam a tarkómat.
- Semmi baj. Nem jössz ide? - nézett rám kiskutya szemekkel. Megvontam a vállamat, és visszamentem mellé az ágyba. Nem szó szerint mellé, hanem kicsit távolabb tőle. - Istenem! - rázta meg a fejét, majd közelebb húzott magához. Elfogadva a helyzetet a mellkasára hajtottam a fejemet.
- Köszönöm - szólaltam meg hirtelen.
- Ugyan mit? - nevetett halkan.
- Mindent - kezdtem el simogatni a mellkasát, Ő meg megpuszilta a homlokomat.
- Mondhatok valamit? - tette fel a kérdést.
- Ugye nem vagy AISD-s? - kaptam fel a fejemet. Pár másodpercig még komolyan néztünk egymásra, majd elröhögtük magunkat.
- Nem, Te Pabo! - nyugodott meg.
- Akkor? - mosolyodtam el.
- Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe.
- Én is téged, Oppa! - suttogtam. Közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. A csodálatos pillanatunkat B-Bomb telefoncsörgése zavarta meg.
- Haló? - vette fel. - Nem, Zico, nem aludtam a kukában... - fogta a fejét. - Oké, egy perc és ott vagyok... - tette le. Hirtelen kitört belőlem a röhögés. - Mit nevetsz? - kerekedett fölém.
- Kényelmes kukában aludtál? - vigyorogtam.
- A legkényelmesebbe, amibe csak eltudnád képzelni! - kezdte el csókokkal elhalmozni a számat.
- Remélem máskor is aludni fogsz ebben a kukában - túrtam a hajába.
- Mindenféleképpen. És remélem Te is fogsz majd az én kukámban - csókolt meg végül szenvedélyesen. Ekkor megszólalt a telefonom.
- Istenem... Hogy mindenki a legjobb pillanatban telefonál... - sóhajtottam, mire MinHyuk nevetni kezdett.
- Haló? - köszöntem fáradtan.
- Szia MiCha, édesem! Hogy aludtál? - hallottam a vonal másik végén Zico-t.
- Nagyon jól! - mosolyogtam MinHyukra. - És Te?
- Én is jól, köszi. Figyelj, annyit szerettem volna kérni, hogy bejöhetnél próbálni. Most mindenki túlságosan is kipihent, így szükségünk lenne valamire, ami lefáraszt minket. De csak ha ráérsz!
- Jól van... - sóhajtottam.
- Köszi! Imádlak! Akkor öt perc múlva a teremben! - bontotta a vonalat.
- Mennünk kell... - suttogtam.
- Tudom - simította végig a kezét az arcomon.
- És... Izé... Ez egy hülye kérdés lesz, de... Hát... A többieknek mit mondjunk? - hebegtem.
- Semmit! Semmi közük hozzá! - rántotta meg a vállát. Kicsit csalódott lettem. - Ez nem azt jelenti, hogy titkolózunk előttük! - mosolyodott el.
- Akkor?
- Majd kialakul! Csak... Bízz bennem! - csókolt meg lágyan. - Na, induljunk!
Gyorsan felöltöztünk, és elindultunk a próbateremhez.
- Eddig mindig azt hittem, hogy a jövőbeli barátnőm idősebb lesz nálam... - mesélte. - De amióta megismertelek, rájöttem, hogy nem - fogta meg a kezemet.
- Oppa... - gondolkoztam el. - A rajongóid nem lesznek mérgesek?
- Figyelj! - állt meg. - Az igazi rajongók örülnek annak, hogy én boldog vagyok, nem? - fordult szembe velem és tűzte el az egyik szemembe lógó hajtincsemet.
- Boldog vagy? - fogtam meg a másik kezét is.
- Igen! - mosolygott. - Mehetünk?
- Ühüm! - bólogattam.
Hamar odaértünk a próbaterembe, ahol már mindenki várt ránk. Én még mielőtt bementem volna, gyorsan átöltöztem.
- Sziasztok! - köszöntem végül mindenkinek, belépve a terembe.
- Szióka Édes! - jött közelebb hozzám JaeHyo. A szemem sarkából láttam MinHyuk őrző-védő pillantását.
- Most már abbahagyhatjuk... - vigyorogtam.
- Oh, oké - vonult el. - Akkor csak szia!
- Ez meg mi volt? - vonta fel az egyik szemöldökét Kwonnie.
- Ugyan mi? - vágtam értetlen fejet. - Na, rajta lusta népség! Táncoljunk!
- MiCha! Múltkor megfájdult a kezem! - mondta P.O.
- Hm... Akkor bemelegítünk... - vigyorogtam. - Megtanítok nektek egy igazán rövidke táncot, ami megmozgat rendesen, és bemelegítésnek tökéletes! - kacsintottam. Mindenki kényelembe helyezte magát, bekapcsoltam Jason Derulo - Talk Dirty To Me című dalát, és táncolni kezdtem. A végén mindenki tapsolni kezdett.
- Na, tanuljuk meg! - lihegtem.
- Inkább csak nézzük ahogyan mozogsz! - pislogott nagyokat Zico.
- Ja, szexi! - nézett engem Taeil.
- Ne mozduljatok már rá egy fiatalabbra! Ő még csak Tongszeng! - fogta a fejét Kyung.
- Egy igen szexi Tongszeng! - harapott az alsó ajkába JaeHyo.
- Na, jó! Le lehet szállni róla! - intette le a srácokat MinHyuk.
- Mer'?! - nevetett Zico.
- Mert! - adta az egyértelmű választ.
- Először is - kiabáltam túl a veszekedő társaságot. -, nem vagyok szexi, nem érdemes ezen vitatkozni!
- A nagy szart! - szólt közbe valaki.
- Másodszor! Megtanuljuk vagy nem? - tettem csípőre a kezemet.
- Csak ha megint eltáncolod - vigyorgott huncutan P.O.
- Legyen - sóhajtottam. Elindítottam a dalt, és táncoltam.
***
Egy órája lehettünk bent a teremben, mikor valaki kopogott.
- Szabad! - kiabáltam ki. Egy magas, vékony, komoly és határozott tekintetű huszonhat év körüli emberke jött be. - Mit szeretne?
- Az egyik régebbi kiadó küldöttje vagyok, Kim JongHun. Már régebb óta észrevették ezt az együttest, így elküdltek engem, hogy segítsek. Én is koreográfus vagyok! - mutatkozott be. Arcvonásai egy millimétert sem rezzentek.
- Én Song MiCha vagyok, Őket pedig gondolom ismeri!
- Tegeződjünk - szólt közbe.
- Rendben. Akkor Őket már ismered.
- Igen. Szóval én most segíteni fogok nektek.
- El vagyunk egyedül is, köszönjük! - szólt közbe Zico, mire mindenki elnevette magát. Kivéve JongHun.
- Nem tűröm a beszólásokat. Csakhogy tudjátok! Rend, fegyelem és csend! Ez a három alapvető szabály, amit az én óráimon be kell tartani! - rótta le.
- Ömm.. Elnézést! De ez az én órám! Azt csinálnak amit akarnak! Nem jó, ha ráerőltetjük az emberre!
- A mai napon, ez az én órám is! Ha akarod egy randin meg is beszélhetjük a szabályainkat - vigyorgott. Bár inkább vicsornak lehet azt mondani.
- Semmiféleképpen! - fordultam meg a fejemet rázva.
- Egy próbát megért... - motyogta.
***
Már körülbelül este kilenc lehetett, de mi még mindig bent voltunk a próbaterembe.
- Nem jó! Nem jó! Állj-állj-állj! - integettem a kezemmel. - Srácok... - túrtam a hajamba fáradtan. - Látom rajtatok, hogy elfáradtatok... Haza kéne mennetek pihenni! Holnap is meg tudjuk tanulni.
- Nem! Még táncolniuk kell! - felelte határozottan JongHun.
- Túl fogják magukat hajszolni! Nem akarom, hogy bármi bajuk legyen! - vettem Őket védelembe.
- Nagy fiúk, túl fogják tenni magukat ezen a napon! - intett le, és elindította a zenét.
- Én vagyok a koreográfusuk! Egyébként is! Van valami papírja arról, hogy ki maga?! - háborodtam fel.
- Tessék! - adott nekem egy névjegykártyát, és egy kinyomtatott papírt a ##### cég aláírásával.
- És a mi kiadónk tud róla? - bámultam a papírt.
- Természetesen tud! - És felmutatott még egy papírt, amin a mi kiadónk is aláírta a szerződést vagy mit.
- Ettől függetlenül, még mindig én felelek a fiúkért, így hazaengedem Őket! - tettem le a szerződést a mixerhez.
- Olvasd csak el Cica! - nyomta a képembe az előbb említett tárgyat. "....A küldött személy veszi át a főnöki szerepet ebben a nyomatékosított esetben......."
- Nem vagyok Cica! - sziszegtem a fogaim közt.
- Amennyiben bármi problémád van, el is mehetsz! - mutatott az ajtó felé.
- Hallottátok srácok! - fordultam a fiúk felé, akik mind eldőltek a padlón. - Kifáradhatunk a teremből, ha bármi problémánk van! - Az egész Block B felállt, és kivonult.
- Ne! Álljanak meg! - kiabálta.
- Viszlát! - integettem, és én is kimentem.
Mindenki hamar átöltözött, és együtt battyogtunk ki az épületből.
- Esküszöm, azt hittem, hogy felrúgom! - motyogta halkan, mégis tisztán és érthetően B-Bomb.
- Azért, annyira ne durvuljunk! - nevettem fel.
- Hogy beszélt már veled! Ez elfogadhatatlan! - rázta a fejét.
- Mi van, kibékültetek? - vigyorgott Zico.
- Jobban, mint hinnéd - suttogtuk egyszerre MinHyukkal. Szorosan egymás mellett álltunk. B-Bomb hirtelen megfogta a kezemet. Ránéztem, és csak annyit láttam, hogy bámult maga elé, és mosolygott.
- Na, jót tett az esti beszélgetés? - mosolyodott el aranyosan Zico.
- Aha! - vigyorgott MinHyuk.
- Örülök neki! Ah, élvezem a munkámat! - nyújtózkodott.
- Egyébként hol aludtál Hyung? - kérdezett rá Kyung.
- Semmi közötök hozzá! - rázta meg a fejét Oppa.
- Húú! Ez azt jelenti, hogy egy lánynál, Te kis nőcsábász! - boxolt a vállába P.O.
- Na, és megvolt az első igazi alkalom? Milyen volt? - perverzkedett Taeil.
- Fantasztikus! - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Ezaz! Már Te is férfi vagy! - ujjongott mindenki.
- Eddig is az voltam! - szomorodott el.
- Nem gondoltam volna, hogy nálatok a szüzesség elvesztése ekkora nagy dolog... - motyogtam.
- Pedig nagy dolog! - bólogatott Taeil. - Na, és kivel?
- A barátnőmmel? - kérdezett vissza MinHyuk.
- Majd mindenképpen be kell mutatnod nekünk! - rázta meg Kyung B-Bombot.
- Felesleges, hiszen ismeritek! - rántotta meg a vállát. - Ennyire érdekel titeket az én magánügyem?
- Még szép! - mondták egyszerre.
- Ajj, istenem... Nem szállnátok le a témáról? - kérleltem Őket, mert ez egy kicsit ciki volt, hogy arról beszélnek, hogy milyen volt az éjszaka -attól függetlenül, hogy nem tudják, hogy én vagyok-.
- Mert? Téged ez zavar? - kezdtek szekálni.
- Piszkáljatok valaki mást! - durciztam be.
- Várj! Most esett le! Neked még mindig nem vette el senki! - nevetett ki Taeil.
- Szerintetek pont veletek fogom megosztani azt, hogy már megtörtént-e?
- Örülnénk, ha megbíznál bennünk! - mosolygott kedvesen U-Kwon.
- Megbízom bennetek, csak... Ez a téma... - túrtam a hajamba. Éreztem, ahogy MinHyuk megszorította a kezemet. Reflexből felé fordultam.
- Ciki? - kérdezte komolyan.
- Áh, dehogyis! Nyugodtan beszéljétek meg az élményeiteket... Még jó, hogy így nem rájuk tartozik... - engedtem el a kezét, és eltávolodtam tőle.
- Figyelj... Teljesen jogosan vagy kiakadva! - Megállt, a kezem után kapott, szembefordított magával, és jó közel húzott magához, tehát a homlokunk szinte összeért volna, ha nem lennék ennyire alacsony. - Sajnálom - suttogta.
- Mondd még egyszer! - vigyorogtam.
- Sajnálom! - Elnevette magát.
- Öm... Izé... Ez már nagyon kezd érdekessé válni... - vakargatta a tarkóját Taeil. MinHyuk a szemembe nézett, majd megfogta az államat, és megcsókolt. A karjaim a nyaka köré fonódtak.
- Szeretlek MiCha! - suttogta mikor elváltunk egymástól.
- Én is téged MinHyuk! - hunytam le a szememet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése