Elmentünk a srácokhoz. Mindannyian bementünk a 4-esbe. Az odavalósik az ágyukra ültek/feküdtek, mi négyen pedig ahol helyet találtunk. Tehát Zico Kyunghoz ült, Jae pedig P.O-hozz, MinHyuk egy fotelbe, én pedig a földre.
- Ne ülj a földön! - szólt rám Zico.
- Gyere MiCha! - nyújtotta ki B-Bomb a kanapéról a kezét. Nem tudtam mit csináljak, így megfogtam, Ő pedig felhúzott. - Ülj ide! - mutatott az ölébe. Egy kicsit elpirultam, majd helyet foglaltam. A vállára döntöttem a fejemet, Ő meg az egyik kezével átkarolta a derekamat.
- Örülök neki, hogy végre összejöttetek... Két éven keresztül falaztam mindkettőtöknek! - fogta a fejét Zico.
- Kac-kac! Nem is tudod olyan régóta! - vigyorgott MinHyuk.
- Jó, csak egy éve... - tette fel védekezően a kezeit.
A többiek pedig faggatózni kezdtek.
- Mióta? - érdeklődött Kyung.
- Hivatalosan tegnap estefelé... - feleltem, majd mikor rájöttem, hogy ezek perverzek és félreérthetik hozzátettem. - A hivatalos alatt a szerelmi vallomást értem...
- És ki mondta ki először? - mosolygott U-Kwon.
- MinHyuk! - Mikor ezt kimondta Oppa is rávágta, hogy:
- MiCha! - Hirtelen egymásra néztünk.
- Te mondtad ki, nem? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Hát... Tegnap igen... De azelőtt Te! - mosolygott.
- Mikor?
- Még tegnap előtt azt hiszem... Amikor túl sokat ittál... Azt mondtad, hogy szeretsz.
- Úristen! - csaptam a fejemre. - Ez most komoly?!
- Aha - Látszott rajta, hogy élvezi azt, hogy szenvedek.
- Pedig reméltem, hogy Te fogod kimondani először - szomorodtam el.
- Figyelj, részeg voltál. Végül is mondhatjuk, hogy én mondtam ki, jó?
- Jó! - Megpuszilta a homlokomat.
- Emberek, én már álmos vagyok! - ásított egy hatalmasat P.O.
- Én is - hunytam le a szememet.
- Izé... Hazakísérlek, oké? - kérdezte félve MinHyuk.
- Jó... - sóhajtottam. - Sziasztok skacok!
- Sziasztok! - Felálltunk és már ki is mentünk. Kézen fogva sétáltunk némán a házam felé. Mikor odaértünk megtörte a csendet. - Bemehetek?
- Persze, hogy bejöhetsz! MinHyukkie, hogy Te mennyire pabo vagy! - ráztam a fejemet, és berángattam a házikóba.
- Éhes vagyok... - jelentette be, letelepedve az ágyamra.
- Mit szeretnél enni? - mosolyogtam rá.
- Tojás? - kérdezett vissza.
- Akkor csinálok neked! - fogtam össze egy kontyba hosszú, egyenes, barna hajamat, és már mentem is ki a konyhába. Elővettem minden alapanyagot, majd elkezdtem főzni. Mikor már a felénél tartottam, amikor két védelmező és féltő kart éreztem a derekam körül.
- Így nem tudom megcsinálni a kajádat... - nevettem.
- Nem érdekel... - kezdte csókolgatni a nyakamat.
- Nem?! Pedig kész! - vettem le a serpenyőt a tűzhelyről. Hirtelen kivette a kezemből, ledobta a pultra, és szembefordított magával.
- Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de mindig nagyon felizgatsz... - csókolt meg.
- Tényleg? Pedig csak tegnap jöttünk össze - fordítottam hátat neki, és egy tányérba kiszedtem a tojást.
- És szerinted csak tegnap óta izgatsz fel? - mosolyodott el féloldalasan. Ahw. De helyes. - Most azt a két évet kell pótolnunk.
- Először is! Egyél! - raktam le az asztalra a tányért.
- És ha azt mondom, hogy másra éhezem? - vigyorgott.
- Akkor beléd tömöm! - nevettem el magam. - Na jó, csak vicceltem. De figyelj! Ha megeszed, esküszöm azt csinálunk amit akarsz!
- Biztos?
- Biztos! - csókoltam meg. - Szerinted én nem vágyom rád? - haraptam az alsó ajkamba.
- Sietek! - Hamar megette. - Köszönöm! Profi szakács vagy! - nyomott le egy puszit a számra és berakta az edényeket a mosogatóba.
- Tényleg ízlett? - néztem rá nagy, boci szemekkel.
- Tényleg Picim! - becézett.
- Jó! - mondtam cuki hangon.
- Na, szóval akkor mit is ígértél? - lépett közelebb hozzám.
- Emlékeztess rá légyszi! - Megcsókolt. Először csak finoman, majd egyre szenvedélyesebben. Ő hamar megszabadult a pólójától. Ott álltunk a konyhában és csak csókolóztunk. Tevékenységünket ajtónyitódás, és egy rég nem hallott hang zavarta meg.
- MiCha, megjöttem! - B-Bombbal mind a ketten elpirulva néztünk a hang irányába. HyunAe ért haza. - Megzavartam valamit?
- Hát... - néztem MinHyukra, aki egy kicsit csalódottnak látszott. - Hogy vagy Te itt Drágám?! - tereltem el a témát, és odasiettem hozzá, majd megöleltem.
- Nem kaptad meg az üzimet? - tolt el magától.
- Milyen üzi?! Semmit nem küldtél, Te kis köcsög! - nevettem fel.
- Skype-on küldtem neked egy videóüzenetet - értetlenkedett.
- És szerinted én felléptem Skype-ra...?
- Reméltem...
- És telefonról nem hallottál? Egy évig itt szenvedtem miattad mert semmi életjelet nem adtál! - szomorodtam el.
- Bocsánat! Ne haragudj! - ölelt meg. - Egyébként szia MinHyuk! Jó a felsőtested!
- Szia, izé, kösz... - vakargatta a tarkóját az előbb említett személy.
- Erről majd mindenféleképpen mesélned kell! - súgta oda nekem, mire csak felnevettem.
- Én már megyek is szerintem... - vette fel szomorúan a pólóját.
- Ne menj! Maradj csak! Ha zavarok, és kettesben akartok lenni, akkor átmegyek a fiúkhoz, és alszom velük! - mosolygott HyunAe.
- Nem... Dehogyis! Nem doblak ki a házatokból! - legyintett.
- És ha maradsz, és beszélgetünk? - dobtam fel az ötletet.
- Hát... Jól van - mosolyodott el féloldalasan.
- Jó, én bemegyek a szobámba, kipakolok. Nyugodtan "beszélgessetek" - mutogatta az idézőjeleket.
- Huh, de perverz vagy! Véletlenül nem vele voltál egy évig összezárva? - mutattam B-Bombra, majd elnevettük magunkat.
- Na, jó, ez... Na, értitek! - legyintett és bement a szobájába. Mi is elfoglaltuk az ágyamat MinHyukkal. Ő a hátára feküdt én pedig a mellkasára döntve a fejemet pihentem.
- Sajnálom Oppa - hunytam le a szememet.
- Nem a Te hibád - sóhajtott.
- De... Bocsi... - szomorkodtam.
- Ajj! - ült fel engem is víve magával. - Nézzük a jó oldalát! Tudunk beszélgetni!
- Mondjuk, igen... - bólogattam. - Szeretlek! - ugrottam rá, mire Ő nevetve hátraborult én meg rajta feküdtem.
- Én is szeretlek - puszilt meg.
- Abba belegondoltál már, hogy valamilyen tánckoreográfus legyél? - kezdeményeztem beszélgetést.
- Természetesen. De jobbnak bizonyult ez a pálya... - nevetett halkan.
- Én is kipróbálnám, csak az a baj, hogy nincs jó hangom...
- Dehogyisnem! Bár sikítani csak egyszer-kétszer hallottalak... - perverzkedett.
- Na! Azt akarod, hogy egész végig sikítsak, mint a összes utcalány, szép szóval? - dőltem mellé, közelebb húzott magához.
- Nem! Dehogyis! Jó ahogy Te csinálod! - simította végig a hasamat.
- Na, jó! Ezt a témát most hagyjuk! - vigyorogtam.
- Jó! Szóval nincs rossz hangod! Énekelj csak! - ültetett fel.
- Nem... - legyintettem.
- Kérlek! Csak a kedvemért! - Sóhajtottam és elkezdtem énekelni a "Movie's over" című dalukat. - Szerintem gyönyörű hangod van!
- Ah, izé köszönöm - túrtam a hajamba, majd leesett, hogy össze van fogva. - Franc!
- Mi az?
- Segítesz légyszi kivenni a hajgumit a hajamból? - És egy mozdulattal ki is rántotta a lila hajgumit. - Köszi! Bár nem azt mondtam, hogy tépd ki!
- Jó, bocsi, nem szoktam ilyet csinálni.
- Mindegy, köszi! - dőltem vissza a fekvőhelyemre.
- Majd felviszlek a színpadra, jó? És táncolunk, éneklünk... - sorolta.
- Köszönöm szépen! - bólogattam hálásan.
***1 hónap múlva, koncert Szöul-ban***
MinHyuk megbeszélte a fiúkkal, hogy lesz plusz egy ember a színpadon azon az estén. Már nagyon izgultam. Egy zöld ujjatlan póló, fekete, buggyos nadrág és fekete cipő volt rajtam. A kezeim között elkezdtem dörzsölni a mikrofont, amit kaptam.
A fiúk már mind felmentek, és nagyban folyt a koncert. Én addig vártam a jelre. És amikor meghallottam:
- Na, srácok... Egy különleges személyt, és csodálatos táncost fogunk nektek bemutatni, örültök? - Sikítás. - Akkor bemutatjuk nektek az édesdrágaimádnivalótündércukipofapöttömkét, akinek rengeteget köszönhetünk, és egy remek barát mindannyiunk számára - az egész banda MinHyukra nézett. -, vagy több, mint barát, a koreográfusunkat, MiChat! - Bementem. Hatalmas tapsvihar és sikítás fogadott.
- Sziasztok! - köszöntem. Ismét sikítás. - Én vagyok a Block B koreográfusa!
- Most mondtuk el, de ne zavarjon! - legyintett Zico.
- Jól van,na! Izgulok! Még sosem voltam ennyi ember előtt! Tehát ez most érdekes - mosolyogtam.
- Na, MiCha! Táncolj! Nyűgözd le a közönséget! - adta át a terepet MinHyuk. Eltáncoltam nekik az eddigi daloknak a koreográfiájukat összekeverve, vagyis mixelve. Mikor végeztem mindenki sikítozott ugrált, tapsolt, fütyült, és minden mást csinált.
- Köszönöm szépen! - hajoltam meg, majd Zico odajött hozzám, rám mutatott, megfogta az egyik kezemet, amit fel is emelt, majd megint meghajoltam. - Köszönöm!
- MiCha! Maradj még! - kérlelt Kwonnie.
- Nem énekelhetek helyettetek...
- De velünk igen! - kacsintott.
- Ne ülj a földön! - szólt rám Zico.
- Gyere MiCha! - nyújtotta ki B-Bomb a kanapéról a kezét. Nem tudtam mit csináljak, így megfogtam, Ő pedig felhúzott. - Ülj ide! - mutatott az ölébe. Egy kicsit elpirultam, majd helyet foglaltam. A vállára döntöttem a fejemet, Ő meg az egyik kezével átkarolta a derekamat.
- Örülök neki, hogy végre összejöttetek... Két éven keresztül falaztam mindkettőtöknek! - fogta a fejét Zico.
- Kac-kac! Nem is tudod olyan régóta! - vigyorgott MinHyuk.
- Jó, csak egy éve... - tette fel védekezően a kezeit.
A többiek pedig faggatózni kezdtek.
- Mióta? - érdeklődött Kyung.
- Hivatalosan tegnap estefelé... - feleltem, majd mikor rájöttem, hogy ezek perverzek és félreérthetik hozzátettem. - A hivatalos alatt a szerelmi vallomást értem...
- És ki mondta ki először? - mosolygott U-Kwon.
- MinHyuk! - Mikor ezt kimondta Oppa is rávágta, hogy:
- MiCha! - Hirtelen egymásra néztünk.
- Te mondtad ki, nem? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Hát... Tegnap igen... De azelőtt Te! - mosolygott.
- Mikor?
- Még tegnap előtt azt hiszem... Amikor túl sokat ittál... Azt mondtad, hogy szeretsz.
- Úristen! - csaptam a fejemre. - Ez most komoly?!
- Aha - Látszott rajta, hogy élvezi azt, hogy szenvedek.
- Pedig reméltem, hogy Te fogod kimondani először - szomorodtam el.
- Figyelj, részeg voltál. Végül is mondhatjuk, hogy én mondtam ki, jó?
- Jó! - Megpuszilta a homlokomat.
- Emberek, én már álmos vagyok! - ásított egy hatalmasat P.O.
- Én is - hunytam le a szememet.
- Izé... Hazakísérlek, oké? - kérdezte félve MinHyuk.
- Jó... - sóhajtottam. - Sziasztok skacok!
- Sziasztok! - Felálltunk és már ki is mentünk. Kézen fogva sétáltunk némán a házam felé. Mikor odaértünk megtörte a csendet. - Bemehetek?
- Persze, hogy bejöhetsz! MinHyukkie, hogy Te mennyire pabo vagy! - ráztam a fejemet, és berángattam a házikóba.
- Éhes vagyok... - jelentette be, letelepedve az ágyamra.
- Mit szeretnél enni? - mosolyogtam rá.
- Tojás? - kérdezett vissza.
- Akkor csinálok neked! - fogtam össze egy kontyba hosszú, egyenes, barna hajamat, és már mentem is ki a konyhába. Elővettem minden alapanyagot, majd elkezdtem főzni. Mikor már a felénél tartottam, amikor két védelmező és féltő kart éreztem a derekam körül.
- Így nem tudom megcsinálni a kajádat... - nevettem.
- Nem érdekel... - kezdte csókolgatni a nyakamat.
- Nem?! Pedig kész! - vettem le a serpenyőt a tűzhelyről. Hirtelen kivette a kezemből, ledobta a pultra, és szembefordított magával.
- Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de mindig nagyon felizgatsz... - csókolt meg.
- Tényleg? Pedig csak tegnap jöttünk össze - fordítottam hátat neki, és egy tányérba kiszedtem a tojást.
- És szerinted csak tegnap óta izgatsz fel? - mosolyodott el féloldalasan. Ahw. De helyes. - Most azt a két évet kell pótolnunk.
- Először is! Egyél! - raktam le az asztalra a tányért.
- És ha azt mondom, hogy másra éhezem? - vigyorgott.
- Akkor beléd tömöm! - nevettem el magam. - Na jó, csak vicceltem. De figyelj! Ha megeszed, esküszöm azt csinálunk amit akarsz!
- Biztos?
- Biztos! - csókoltam meg. - Szerinted én nem vágyom rád? - haraptam az alsó ajkamba.
- Sietek! - Hamar megette. - Köszönöm! Profi szakács vagy! - nyomott le egy puszit a számra és berakta az edényeket a mosogatóba.
- Tényleg ízlett? - néztem rá nagy, boci szemekkel.
- Tényleg Picim! - becézett.
- Jó! - mondtam cuki hangon.
- Na, szóval akkor mit is ígértél? - lépett közelebb hozzám.
- Emlékeztess rá légyszi! - Megcsókolt. Először csak finoman, majd egyre szenvedélyesebben. Ő hamar megszabadult a pólójától. Ott álltunk a konyhában és csak csókolóztunk. Tevékenységünket ajtónyitódás, és egy rég nem hallott hang zavarta meg.
- MiCha, megjöttem! - B-Bombbal mind a ketten elpirulva néztünk a hang irányába. HyunAe ért haza. - Megzavartam valamit?
- Hát... - néztem MinHyukra, aki egy kicsit csalódottnak látszott. - Hogy vagy Te itt Drágám?! - tereltem el a témát, és odasiettem hozzá, majd megöleltem.
- Nem kaptad meg az üzimet? - tolt el magától.
- Milyen üzi?! Semmit nem küldtél, Te kis köcsög! - nevettem fel.
- Skype-on küldtem neked egy videóüzenetet - értetlenkedett.
- És szerinted én felléptem Skype-ra...?
- Reméltem...
- És telefonról nem hallottál? Egy évig itt szenvedtem miattad mert semmi életjelet nem adtál! - szomorodtam el.
- Bocsánat! Ne haragudj! - ölelt meg. - Egyébként szia MinHyuk! Jó a felsőtested!
- Szia, izé, kösz... - vakargatta a tarkóját az előbb említett személy.
- Erről majd mindenféleképpen mesélned kell! - súgta oda nekem, mire csak felnevettem.
- Én már megyek is szerintem... - vette fel szomorúan a pólóját.
- Ne menj! Maradj csak! Ha zavarok, és kettesben akartok lenni, akkor átmegyek a fiúkhoz, és alszom velük! - mosolygott HyunAe.
- Nem... Dehogyis! Nem doblak ki a házatokból! - legyintett.
- És ha maradsz, és beszélgetünk? - dobtam fel az ötletet.
- Hát... Jól van - mosolyodott el féloldalasan.
- Jó, én bemegyek a szobámba, kipakolok. Nyugodtan "beszélgessetek" - mutogatta az idézőjeleket.
- Huh, de perverz vagy! Véletlenül nem vele voltál egy évig összezárva? - mutattam B-Bombra, majd elnevettük magunkat.
- Na, jó, ez... Na, értitek! - legyintett és bement a szobájába. Mi is elfoglaltuk az ágyamat MinHyukkal. Ő a hátára feküdt én pedig a mellkasára döntve a fejemet pihentem.
- Sajnálom Oppa - hunytam le a szememet.
- Nem a Te hibád - sóhajtott.
- De... Bocsi... - szomorkodtam.
- Ajj! - ült fel engem is víve magával. - Nézzük a jó oldalát! Tudunk beszélgetni!
- Mondjuk, igen... - bólogattam. - Szeretlek! - ugrottam rá, mire Ő nevetve hátraborult én meg rajta feküdtem.
- Én is szeretlek - puszilt meg.
- Abba belegondoltál már, hogy valamilyen tánckoreográfus legyél? - kezdeményeztem beszélgetést.
- Természetesen. De jobbnak bizonyult ez a pálya... - nevetett halkan.
- Én is kipróbálnám, csak az a baj, hogy nincs jó hangom...
- Dehogyisnem! Bár sikítani csak egyszer-kétszer hallottalak... - perverzkedett.
- Na! Azt akarod, hogy egész végig sikítsak, mint a összes utcalány, szép szóval? - dőltem mellé, közelebb húzott magához.
- Nem! Dehogyis! Jó ahogy Te csinálod! - simította végig a hasamat.
- Na, jó! Ezt a témát most hagyjuk! - vigyorogtam.
- Jó! Szóval nincs rossz hangod! Énekelj csak! - ültetett fel.
- Nem... - legyintettem.
- Kérlek! Csak a kedvemért! - Sóhajtottam és elkezdtem énekelni a "Movie's over" című dalukat. - Szerintem gyönyörű hangod van!
- Ah, izé köszönöm - túrtam a hajamba, majd leesett, hogy össze van fogva. - Franc!
- Mi az?
- Segítesz légyszi kivenni a hajgumit a hajamból? - És egy mozdulattal ki is rántotta a lila hajgumit. - Köszi! Bár nem azt mondtam, hogy tépd ki!
- Jó, bocsi, nem szoktam ilyet csinálni.
- Mindegy, köszi! - dőltem vissza a fekvőhelyemre.
- Majd felviszlek a színpadra, jó? És táncolunk, éneklünk... - sorolta.
- Köszönöm szépen! - bólogattam hálásan.
***1 hónap múlva, koncert Szöul-ban***
MinHyuk megbeszélte a fiúkkal, hogy lesz plusz egy ember a színpadon azon az estén. Már nagyon izgultam. Egy zöld ujjatlan póló, fekete, buggyos nadrág és fekete cipő volt rajtam. A kezeim között elkezdtem dörzsölni a mikrofont, amit kaptam.
A fiúk már mind felmentek, és nagyban folyt a koncert. Én addig vártam a jelre. És amikor meghallottam:
- Na, srácok... Egy különleges személyt, és csodálatos táncost fogunk nektek bemutatni, örültök? - Sikítás. - Akkor bemutatjuk nektek az édesdrágaimádnivalótündércukipofapöttömkét, akinek rengeteget köszönhetünk, és egy remek barát mindannyiunk számára - az egész banda MinHyukra nézett. -, vagy több, mint barát, a koreográfusunkat, MiChat! - Bementem. Hatalmas tapsvihar és sikítás fogadott.
- Sziasztok! - köszöntem. Ismét sikítás. - Én vagyok a Block B koreográfusa!
- Most mondtuk el, de ne zavarjon! - legyintett Zico.
- Jól van,na! Izgulok! Még sosem voltam ennyi ember előtt! Tehát ez most érdekes - mosolyogtam.
- Na, MiCha! Táncolj! Nyűgözd le a közönséget! - adta át a terepet MinHyuk. Eltáncoltam nekik az eddigi daloknak a koreográfiájukat összekeverve, vagyis mixelve. Mikor végeztem mindenki sikítozott ugrált, tapsolt, fütyült, és minden mást csinált.
- Köszönöm szépen! - hajoltam meg, majd Zico odajött hozzám, rám mutatott, megfogta az egyik kezemet, amit fel is emelt, majd megint meghajoltam. - Köszönöm!
- MiCha! Maradj még! - kérlelt Kwonnie.
- Nem énekelhetek helyettetek...
- De velünk igen! - kacsintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése