2014. május 25., vasárnap

~16.Rész~

Halihó-hó-hó! (Hülye vagyok, nincs karácsony, na mindegy...xD)
Izé...Köszönök mindent, a kommenteket, az oldalmektekintéseket, meg minden.:)
A résszel kapcsolatban, nem tudom mennyire örültök neki, de egy kicsit perverzebb résszel jövök!;D
+16

-----------
Megszeppenve álltam.
- De srácok, én nem tudok énekelni! - nevettem el magam.
- De, tudsz, szóval csönd! - intett le aranyosan B-Bomb.
- És egyáltalán mikor énekelnék? - próbáltam kibúvót keresni (nem a mikrofonba beszéltem).
- Velem, Cica! - kacsintott. MEGHALTAM!
- Hát... Jó... - Ennek az embernek nem lehet ellenállni! Egyszerűen fizikai képtelenség! És énekeltünk. Nem tudom, hogy meddig és mennyit, de élveztem. Csak sajnos hamar jött a vég, és búcsúzni kellett.
- Köszönöm fiúk, hogy táncolhattam és énekelhettem veletek! - mosolyogtam rájuk a mikrofonba mondva.
- Nincsen mit köszönnöd! - ölelt meg Zico.
- Imádunk MiCha! - ugrottak sorban a nyakamba.
- Sziasztok! - sétáltunk le végül a színpadról.
- Van egy meglepetésem! - súgta a fülembe MinHyuk mögöttem.
- Hmm... - fordultam hátra, és megcsókoltam. - Na, micsoda?
- Megkaptam az engedélyt, hogy lakhassak a saját házamban is néha napján... - mondta halkan.
- De jó! Örülök neki!
- Hidd el, én még jobban! - Bement a saját öltözőjükbe, én meg csak az épület elé mentem ki. Nem kellett volna, ugyanis 60000000000000000000000000000000 rajongó odatobzódott hozzám autógrammért. És teljesen jogosan feltehetem a kérdést, hogy: Minek? Én csak egy koreográfus nem a Block B! Pár testőr odajött hozzám, és kimentett a csapdából.
- Jesszusom! Köszönöm szépen! - Vezettek vissza az épületbe.
- Szívesen! Máskor vigyázz! - biccentett mosolyogva egy velem egykorú srác.
- Rendben... Akkor megkeresem a fiúkat... - intettem, és elkezdtem fel-alá járkálni, de nem találtam Őket. Ám hirtelen, két kéz karolta át a derekamat.
- Mizújs? - kérdezte a kezek tulajdonosa.
- Semmi, és veled Oppa? - mosolyogtam rá. Mikor észrevettük a többieket hazamentünk. Mármint a fiúk a saját-saját házukba (kell egy kicsit antiszocizni...), mi pedig MinHyukkal az Ő házába.
- Ah, de jó itthon lenni - nyújtózott a földre dobva a kis táskáját, ami eddig nála volt.
- Huh, de meleg van itt! - kezdtem el legyezni magamat a pólóm aljával.
- Ah, tényleg... Mit is kezdtünk el 1 hónappal ezelőtt? - lépett hozzám közelebb, és megcsókolt. Egyre szenvedélyesebb csókcsatába merültünk. Kezei lejjebb csúsztak egészen a fenekemig. Mikor elért a célig mind két keze, belemarkolt az alsó féltájamba. Ajkaimat halk sóhaj hagyta el. A lábaim emelkedni kezdtek a talajról, így dereka köré fontam azokat. Pár lépést tett meg, majd lerakott a konyhaasztalra. Óvatosan megfogta a pólómat, lerántotta rólam és eldobta valahova. Ismét vadul csókolóztunk, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat, végig a hasamig, aztán vissza a számhoz. Nem kellett sok idő, míg megint fel nem kapott, és be nem próbált vinni a szobájába. Viszont az ajtó csukva volt, így először nagyot koppant a fejem, de annyira nem érdekelt. Gyorsan megkapaszkodtam a kis ajtófélfába, míg MinHyuk kinyitotta az ajtót. Egyből az ágyhoz vitt. Óvatosan hanyatt fektetett, és még mielőtt rám mászott volna, levette a pólóját. Sőt, én fel is ültem az ágyában, és szintén végigcsókolgattam a kockás hasától az ajkáig, majd visszadöntött, és rám "feküdt". Egy kis idő múlva megszabadultunk az összes ruhánktól. És ekkor éreztem ahogyan belém hatolt, én meg felsikítottam. A kis pillangók a gyomromban felébredtek, és össze-vissza cikázgattak. Mozogni kezdett bennem. Lélegzetvételem szaporább lett, szinte egyenesen arányos a mozgás gyorsaságával.
- Oppah... Mindjhárth... - sóhajtottam.
- Énh ish... - Gyorsított a tempón, én pedig beletúrtam a hajába. Pár másodperc múlva szinte egyszerre élveztünk el, és nyögtünk fel. Levezetésképpen még tolt rajta kettőt, majd kiszállt belőlem. Fejét mellkasomra hajtotta, ahol megpróbálta kiegyenlíteni a levegővételét, miközben simogattam a buksiját. - 1 hónaphon kerhesztülh vártham erreh a pillanathrah... - suttogta zihálva.
- Deh, legahlábbh megérthe, igaz? - pusziltam meg a száját.
- Teljesen! - csókolt meg. - Nagyon szeretlek Song MiCha!
- Én is téged MinHyuk! - haraptam meg finoman az ajkait. Pár percig még a mellkasomon tartotta a fejét, amit én szívesen simogattam.
- Nem fürdünk meg? - nézett fel rám nagy szemekkel.
 - Te is tudod, hogy abból nem fürdés lenne... - nevettem fel.
 - Jó, nem tehetek róla, hogy nem bírok az ösztöneimmel, mert Te olyan szexi vagy! - "háborodott fel".
- Fogd csak rám, köcsög gyerek! - Már-már szinte fuldokoltam a röhögéstől.
- Köcsög gyerek, mi? - csikizett.
- Nee! - visongtam. Majd mikor abbahagyta megcsókolt. - Tudod, hogy szeretlek - suttogtam mosolyogva.
- Az a szerencséd! - könyökölt fölém.
- Te gondoltad volna, hogy ez lesz? - Ledőlt mellém.
- Mármint mit? - mosolygott.
- Hát, hogy... Izé, összejövünk... - hebegtem.
- Csak remélni tudtam. De most minden jó így, nem? - kérdezte félve.
- Nem... - feleltem.
- Mi?! Miért?! Mi?! - riadt meg.
- Nem jó! Hanem tökéletes! - nevettem fel.
- Bakker! Szívrohamot kapok miattad! - sóhajtott.
- Nyugi, Oppa! Nem emlékszel mit mondtam még anno? - dőltem a mellkasára.
- Attól függ... Biztos emlékszem, csak arra nem, amire gondolsz.
- Tudod... "Engem nem lehet olyan könnyen ágyba vinni..."... - idéztem fel neki.
- Ja, emlékszem már! - puszilta meg a homlokom, és elkezdte simogatni a hátamat.
- Akkor jó! - mondtam cukin. Pár percig hallgattunk. Csak a simogatás és a levegővételek hangja hallatszott a szobában. Ekkor megszólalt a telefonja.
- Jaj, Istenem! - nyögött fel, odahajolt a telefonjáért, megnézte, sóhajtott egyet és felvette. - Mondjad...
Éppen hallottam a vonal másik végéről egy hangot. Nem tudtam eldönteni, hogy most nő, vagy férfi.
- Mégis hol a francba vagy? Megbeszéltük, hogy találkozunk! Nem emlékszel?! - Idegesnek tűnt a hang.
- Elfelejtettem, bocsi! Áttegyük máskorra? - MinHyuk nyugodt volt.
- Én most akarlak MinHyukkie! - WUT?!
- Türelmetlen vagy! - jelentette ki. Én meg féltékeny!:oo 
- Na, gyere MinHyukkie! Love U! - És letette.
- Mennem kell! - kelt fel. Nyomott egy puszit a számra, amit én annyira nem viszonoztam. - Ha akarsz maradhatsz! - mosolygott. Áruló!:(
- Ok - bólintottam csalódottan.
- Mindjárt jövök vissza! - emelte fel az államat. Nem ez a problémám!
- Ok - ismételtem magamat.
- Szia Picim! Vigyázz magadra! - csókolt meg.
- Szia! Te is! - köszöntem szomorúan. Majd egy perccel azután, hogy kiment, utána kiabáltam. - Pabo! - Felálltam, megkerestem a ruháimat, felöltöztem, és elmentem. Céltalanul bolyongtam Szöul városában, miközben a meleg, téli napfény lágy sugarai simogatták az arcomat. Eldöntöttem "sorsom" és hazamentem. HyunAe ott állt a konyhában és sütött, főzött.
- Szia, Édes! - mosolygott rám.
- Szia! - mondtam keserűen.
- Mi a baj? - riadt meg. - MinHyuk? - Csak bólogattam. - Esküszöm levágom a férfiasságát! - Pont a kezében volt egy kés.
- Izé, inkább ne, jó? - nyugtattam le. - Az sem biztos, hogy megcsal, de... Mégis... Olyan... - temettem a kezembe az arcomat.
- Jaj, Szívem! - ölelt magához, nem törődve azzal, hogy odaég a kaja. - Miből gondolod, hogy megcsal?
- Hát... Beszélt valakivel telefonon, és így mondja neki a hang: "én most akarlak MinHyukkie!" Meg "Love U!".
- És nő volt vagy férfi? - lepődött meg.
- Nem tudom... - gördült le az első könnycsepp. Körülbelül öt-tíz perc múlva megcsörrent a telefonom. - Haló? - szipogtam, meg sem nézve, hogy ki az.
- Mi a baj MiCha? - hallottam MinHyuk aggódó, édes hangját. - Hol vagy most?
- Semmi... - feleltem csak az egyik kérdésre.
- És hol vagy? A házadban? Mindjárt ott leszek! - Letette.
- HyunAe... - suttogtam.
- Mi az?
- MinHyuk idejön! - fogtam a fejemet.
- Így nem láthat! - ijedt meg. - Mindjárt rendbe teszlek!
- Ne! Múltkor is, mikor rendbe tettél, feldagadt az egyik szemem! - mutattam x-et a kezemmel.
- Jól van, ha ezt akarod! - legyintett. Hirtelen csöngettek.
- HyunAe! Menj a szobádba! - kértem.
- Nem! Nézni akarom - ült az egyik székbe.
- Menj a szobádba! Most! - parancsoltam rá.
- Ch.. Pabo! - állt fel, és vonult be a hálójába.
Kinyitottam az ajtót, ahol MinHyuk állt.
- Szia, minden rendben? Mi a baj? - lépett be.
- Semmi bajom - durciztam be.
- Látom rajtad - mosolygott kedvesen.
- Ezt mondtad annak is, akivel találkoztál?
- Mi?! - hunyorított. - Jaj, ne... Jaj, Istenem! - nevetett fel. - Féltékeny vagy, Cica! Ne legyél az! Nincs okod rá!
- Akkor ki volt az, akivel beszéltél? - szipogtam.
- YoungJae! Egy régi táncos haverom! - ölelt meg.
- Miért becézett, meg mondta, hogy szeret? - Nem viszonoztam az ölelését.
- Mert mint mondtam, régi táncos haverom! Össze akarunk hozni, egy közös koreográfiát! - magyarázta. - Körülbelül egy hónapja járunk MiCha, és nem bízol bennem? - súgta a fülembe.
- De bízom benned, csak... Annyi szép lány van, és... - fúrtam az arcomat a mellkasába.
- És nekem a közül a szép lányok közül Te kellesz! Csak Te MiCha! - puszilta meg a homlokomat.
- Oppa, Mianhae! - néztem a szemébe.
- Bízz bennem! Nem foglak megcsalni, átverni vagy valami ilyesmit csinálni, mert szeretlek! Két éve csak téged! És ez nem fog megváltozni! - mosolygott.
- Ajj, csókoljátok már meg egymást! - hallottam a barátnőm hangját bentről. B-Bomb nem habozott, azonnal megcsókolt.
- Saraghae, Pabo! - csókoltam meg még egyszer.
- Na, végre! - tapsikolt a barátosnőm. Megfogtam az egyik papucsomat, megfordultam, és egy jól célzott lövéssel az ajtaját találtam el, azon belül az onnan kikandikáló fejét. - Áu! - tűnt el. Visszafordultam MinHyukhoz.
- Sajnálom! - bújtam hozzá.
- Nem haragszom! - simogatta a hátamat. - Nem jössz vissza, hozzám, beszélgetni?
- De! Szívesen, ha nem zavarok! - bólogattam.
- Kit zavarsz? - fogta meg a kezemet, és kirángatott az ajtón. Miközben mentünk hozzá elkezdett esni az eső. - Oh, a francba - lehúzta a pulcsijának a cipzárját, levette, és rám helyezte.
- De Oppa! Meg fogsz fázni! - néztem rá.
- Nem baj, lényeg, hogy Te ne fázz meg! - mosolygott.
- Ez így nem fair! - vettem le magamról.
- Miért? - értetlenkedett.
- Ez úgy van a filmekben, hogy a fiú se fázzon meg, felveszi a pulcsiját, megfogja az egyik részét és a lány fölé tartja.
- Hát... Jó... - vonta fel az egyik szemöldökét, és mindent úgy tett, ahogy mondtam. - Így jobb?
- Igen! - öleltem magamhoz.
Mikor odaértünk hozzá, mindketten csurom vizesek lettünk.
- Fürödjünk meg! - tanácsolta.
- Jó!
Tíz perc múlva, már kész is lettünk (tényleg csak fürdés volt). Kaptam tőle egy szürke, bő pólót, és egy fekete boxert.
- Nem tudom, hogy hogyan lehet ez, de... Nagyon szexi vagy... - nézett végig rajtam. - Várj! Fordulj meg! - Úgy tettem. - Igen, a feneked is nagyon jó! - csapott rá egyet.
- Hé! - fordultam vissza vigyorogva.
- Csak megnéztem, hogy jó feszes-e! - kacsintott.
- Perverz! - csókoltam meg.
- Hát... Igen! De ne aggódj, egy kis idő múlva Te is az leszel! - nyúlt be a pólóm alá.
- Aludjunk! - ásítottam.
- Oké - Befeküdtünk az ágyba.
- Jó éjszakát! - bújtam hozzá.
- Jó éjszakát, Szerelmem! - ölelt át. - Szépséges álmokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése